United Fakes of America… Az úgynevezett amerikai álom az egyik toposz, amivel a 2022-es év biztosan leszámolt. E toposz összeomlása mögött pedig a nagy amerikai hazugságtömeg, mára tarthatatlanná váló nyomása áll.
A hidegháborús évtizedek, a „jó Nyugat” és a „gonosz Kelet” szembenállása egy világháború végi rendezéses elv mentén alakította ki azt a világrendet, amely minden ma élő ember életét meghatározta.

A Szovjetunió összeomlása, amelyet Vlagyimir Putyin azért nevezett a „huszadik század legnagyobb tragédiájának”, mert felborult a kialakult egyensúly, beleértve a nukleáris, világvége-eszközöket is, ezt a világrendet kezdte ki.

Az USA nem aratott győzelmet, bár megnyerte a versenyt.
Ez egy sajátos ellentmondás, ám nem megkerülhető, ha az eseményeket és folyamatokat elemezzük.
Az Egyesült Államok és az általa globálissá növelt fogyasztói kapitalizmus, karöltve a liberalizmus mindenhatóságával, minden mást félresöprő, új és mindenható világrendező elvvé magasztosult (ld. Fukuyama).

Mindezt a szuperhatalmi státusz abból eredeztette, hogy megnyerte a hidegháborút: vagyis győzött a „jobb”.
És, ha győzött a „jobb”, akkor az a legjobb. És a legjobb kell nyilvánvalóan mindenkinek, a legjobb a jó minden embernek.

Ez magyarázza azokat az eseményeket, amelyeknek nyitánya az ezredfordulós nagy sokk, a 2001. szeptember 11-i terrortámadás volt.
A világ élő, egyenes adásban láthatta a szimbolikus ikertornyok szimbolikus összeomlását, amelyet követően George W. Bush szimbolikus doktrínát hirdetett, amely ismerős lehet nekünk magyaroknak: „Aki nincs velünk, az ellenünk van”.


Ennek jegyében az USA számos háborút indított szövetségeseivel, megszülvén a „‘demokráciaexportok” globális misszióját. Ennek következtében számos térségre terjesztette ki katonai erőn alapuló uralmát az elmúlt húsz évben; szétzilálta az észak-afrikai, közel-keleti, közép-keleti státuszokat. Ennek az oka pedig az, hogy

valójában nem a demokratikus berendezkedést exportálta, hanem a világ legkülönbözöbb erőforrásait importálta.
Ehhez szolgálatba állította a dollárkibocsátásra épített pénzügyi rendszert és a globális médiahálózatot: a „fake news” (=kamu hírek) lépett az „american dream” (=amerikai álom) toposz helyébe. Mindehhez hihetetlen technológiai hatékonyság társult, ami azonban azt is lehetővé tette, hogy az információk totális ellenőrzése lehetetlenné vált.

Paradox módon a fennen hirdetett neoliberalizmus fogalma mögé szervezett működés, amely a szabadság univerzális emberi eszményét hamisította meg, kezdett a rendszert kikezdő elemmé válni.
Egyszerűen túl sok minden szivárgott ki, túl sok minden derült ki azokról a mediatizált eseményekről és azok hátteréről, s a szélesebb tömegek számára is – ha volt rá szeme – egyre nyilvánvalóbbá vált az egyszerű hatalomtechnikai igazság: meztelen a király.




Ám ha a király meztelen, akkor az elnök még meztelenebb, és 2022-ben, amikor egy kiérdemesült, demens pedofil játssza ezt a szerepet, bőven kifulladni látszik az USA szuperhatalmi monopol-pozíciója.







Mindez konkrét, véres és masszív háborúban manifesztálódik jelen pillanatban is, amikor eldőlni látszik, hogy
marad-e az USA mesterséges, unipolárissá hazudott világrendje, vagy győz a természetes emberi és társadalmi evolúciós versenyfolyamatok mentén kialakuló, több pólusú – és egy új egyensúlyi biztonság reményével kecsegtető – világrend.



Ezért ez az egyik rovatunk címe: UNITED FAKES OF AMERICA.
Jónás Levente, a Pesti Hírnök