Európa éppen végzetesen deeurópaizálódik. A szemünk láttára vész el minden érték, ha úgy tetszik, előny, amit az európaiság, ha még oly keleti vagy balkáni is akár, de jelent az európai embereknek. Úgy tartják, Európa saját, három történeti evolúciós pillérén nyugszik: a görög kultúrán, a római jogon és a keresztény humánumon. Ám napjainkban ezek helyébe nyomakszik-furakodik néhány, épp ezeket romboló, pusztító jelenség.

Ilyenek az usás-globális forrású multikulturalizmusos médiadömping, a liberális jogállamiságok brüsszelita korrupt-bürokrata, transznacionális frigye az angolszász üzleti globalizmus tőkecentrikus monetarizmusával, és a progresszív értéksemlegesség káoszteremtő antihumanizmusa.

Anélkül, hogy az okokat megvizsgálhatnánk, sajnos az eredményt máris mind a bőrünkön érezzük.
Európa megszűnt bármilyen korábbi Európa-jelentéssel bírni.
Az Európai Unió nemhogy egységet, de
sosem látott széthúzást, önpusztítást, jellemzően posztmodern idiotizmusok tárházát, kettős mércét, erkölcstelen bürokrácia-burjánoztatást, intézményivé szövetesedett korrupciót, de mindenekelőtt: elgyengülést és feltétlen USA szolgálatot hozott.

Európa, két világháborúban merítve ki minden hatalomgyakorló erőtartalékát, kettéosztottan is Európa maradt: a vasfüggöny túloldalát mi ugyan jólétinek és szabadnak láttuk, az innenső oldal pedig onnan, rabságnak, nyomornak és diktatúrának látszott, mégsem zilálta szét e kettőség a kontinenst. Sőt.
A hidegháborús kettéosztottság után nemcsak Európa, de maga Németország is egybeforrhatott, sőt megvalósulni látszott első ízben valami, ami pedig ezer évtől fogva el volt rendelve: az európai és az ázsiai kontinens összekapcsoolódása, nem is annyira kultúrális, vagy hatalmi-igazgatási keretek között, mint inkább gazdasági és kereskedelmi vonalon.

Az ezredfordulós lendületett vett technoevolúciós fejlődésnek a létező legjobb feltételeket kezdett biztosítani az, hogy az orosz nyersanyag és a nyugat-európai technológia, valamint ipari kapacitás egymásra talált:
Németország 2014-es exportja már az Egyesült Államokét is beérte.
2015-től aztán minden megváltozott és Európa végzetes hanyatlásnak indult;
mindenben lemaradt, elmaradt és mindenből kimaradt egészen addig, míg saját köldökzsinórja, az Északi Áramlat földgázvezeték sem maradt meg.

Európa ereje – ami az ókorból eredeztethető, és ami maga az európaiság mind szellemi, mind kulturális, mind politikai értelemben – röpke pár év alatt kétezer éves történetét meghazudtolva semmivé lett.
Az Új világ gyarmata lett a korábban gyarmatosító Óhaza.


Külső migrációs nyomás, pénzügyi válságok, majd a világjárvány és most a végtelenbe húzódni látszó háború és az energiaválság…. Mindez egy évtizedet se vett igénybe, és e sűritett válságsorozat totális pusztító hatássá lett Európa számára.
Népvándorlások, járványok és háborúk: ez maga az európai történelem elmúlt ezer éve.
Az öreg kontinens elvileg tényszerűen a világon a legtapasztaltabb az efféle kihívások kezelésében
– most mégis a kihívások egyenként is, de együtt még inkább tehetetlenül, felkészületlenül, ügyetlenül, és eredménytelenül érték kontinensünk, sőt úgy tűnik, a kortárs, unióssá lett európaiság a legtehetetlenebb, legfelkészületlenebb, legügyetlenebb és legeredménytelenebb.



Nem véletlenül. Épp
az Unió bürokrataseregének tobzódása, a meghamísított európaiság csalárdságába burkolt művelése; a korrupt, lelketlen és hazátlan, transznacionalista – globalista brüsszelita-kasztosodás
az a végzetes féreg, ami keresztbe-kasul rágja Európát. Mert nem elég, hogy Európa nem tesz semmit önmaga védelmében, de ráadásul az usás vezénylésű szolgapolitikusok még rá is segítenek Európa pusztítására:
a 2022-es orosz szankciórulett több kárt okozott már az európaiaknak eddig is, mint az összes, ezt megelőző válság!


Azért a végén megjegyzem: az „Unió”, nekünk magyaroknak sose jelentett Európa kapcsán semmit. Nekünk az Unió mindig is azt jelentette, és azt is fogja jelenteni: „Unió Erdéllyel”!









Kapcsolódó rovatunk: UNI…JÓ?
Jónás Levente, a Pesti Hírnök