a 22-es csapdája Forró drót kiemelt

A héják, a pragmatikusak és a radikálisok: Hogyan osztja meg Európát a háború?

Az elmúlt napok történései alapján érdemes egy pillantást vetni arra, hogy miképp is osztja meg Európát az orosz-ukrán háború kérdése. Az államok két csoportja látszik kirajzolódni.

A britek, a lengyelek és a balti államok mondhatni a héják táborát erősítik, az Egyesült Államok után London és Varsó nyújtotta a legnagyobb értékű támogatást Kijevnek a háború alatt. Mindkét ország vezetői radikális nyilatkozatokat tesznek, az oroszokkal való minden kapcsolat megszakítása mellett kardoskodnak.

Nem elhanyagolható az sem, hogy éppen a háború előtt volt formálódóban egy brit-lengyel-ukrán katonai-politikai szövetség, míg korábban lublini háromszög néven egy lengyel-litván-ukrán szövetségkezdeményezés is született.

A franciák, németek és olaszok ezzel szemben pragmatikusak, hivatalosan szintén a teljes ukrán győzelem szükségessége mellett foglalnak állást, ugyanakkor rendszeresen hangsúlyozzák a békekötés fontosságát, és kevésbé határozottak az Oroszországgal való szakítás kérdésében is. Katonai támogatásaik is visszafogottabbak – amivel ki is vívták Kijev bírálatait.

Az EU-ból kilépő britek és a német-francia tandemmel az EU-n belül rivalizáló, nagyhatalmi célokat követő lengyelek saját pozícióik erősödését remélik elérni a jelenlegi konfliktusban, míg

a nyugat-európai államok attól tartanak, hogy az elhúzódó háború és a zsákutcának bizonyuló szankciópolitika gazdasági következményei elsősorban országaik számára jelentenek majd terhet uniós szinten is.

Jellemző, hogy a radikálisabb álláspontot elfoglaló országok is igyekeznek kihasználni az orosz kapcsolatokból származó előnyöket, amíg lehet. Lengyelország pl. az orosz energiahordozók hetedik legnagyobb felvásárlója a háború kirobbanása óta eltelt időszakban, a szintén héjaként viselkedő Észtország kapcsán pedig éppen a minap jelent meg egy hír a Bloombergen, miszerint hirtelen megnövelte fűtőolaj szállításait Szaúd-Arábia felé – úgy, hogy az országban egyetlen kőolajfeldolgozó sincs. Tehát vélhetően orosz olajszármazékokat értékesít tovább a hangosan oroszellenes balti ország.

Mindezek fényében nem zárható ki, hogy a nyugati vezetők kijevi látogatása valóban azt a célt szolgálta, hogy ezek az országok átvegyék a kezdeményezést Ukrajna ügyében, és ahogy 2014-15-ben is, ismét közvetítőként funkcionáljanak Oroszország és Ukrajna konfliktusában, Boris Johnson másnapi útja pedig ennek ellensúlyozására tett kísérlet volt.

Ezek a kérdések akár az európai, sőt, az euroatlanti egység jövőjét is befolyásolhatják majd.

Vélhetően ennek tudható be, hogy az Egyesült Államok – a nyilvánosság előtt legalábbis – visszafogott az európaiakkal szembeni elvárásait illetően. A Biden-adminisztráció céljául tűzte ki, hogy helyreállítsa a nyugati világ Amerika-vezette egységét, és a háború kezdetén úgy tűnt, ez sikerült is neki,

a front kedvezőtlen alakulása és a kibontakozó gazdasági válság azonban törékennyé teszi ezt az egységet, egy korábbinál is nagyobb törés kockázatát hordozva magában.

Kosztur András

fb – Pesti Hírek

Ez is érdekelhet

Kína és Finnország államfőjének találkozója után Kína vízummentességet biztosít Finnországnak

Jónás Levente

Itt a kínai válasz: korlátozások az EU-ból származó konyakra

Jónás Levente

VIDEÓ: Nem orosz, hanem ukrán rakéta találta el a kórházat

Jónás Levente

Ez a weboldal cookie-kat használ az élmény javítása érdekében. Feltételezzük, hogy ez rendben van, de ha szeretné, leiratkozhat. Elfogadom Bővebben