Már a megnyitó önmagában is elegendő lett volna, de az azóta történtek után teljes joggal ki kell jelenteni: amit most Franciaország és fővárosa „Olimpia“ címmel megrendezett, az semmiképpen sem olimpia, sőt a legkevésbé olimpia. Nolimpia, vagyis no olimpia – nem olimpia.
„Nolimpia: Ne legyen olimpia!“
– így gyűjtötte össze a köztéri aljasságot a Momentum egy pár éve, és meg is akadályozták, hogy olimpiát rendezzen Budapest – helyette Párizs sem rendezett idén olimpiát.
Ellenben sorsszerűen beteljesítették a hazai libero-femina, woke-agresszió pártjának, a Momentumnak évekkel ezelőtti kampányát, és sikerült a történelemben először olimpia helyett valamit, de nem azt megrendezni.
Talán bele sem gondolunk, de
az olimpia, mint olyan, az emberi civilizáció történetének egyetlen olyan univerzális eleme, amely – kortól függetlenül – az emberi közösségeknek a békés együttélését, és a fejlődést szolgáló egészséges vetélkedését a gyakorlatban irányozta és irányozza elő, szimbolikus sportversenyek, játékok formájában.
Az olimpiai játékok idejére ugyanis kötelezően békét hirdettek: már az antikvitás folyton háborúzó városállamai felismerték: legalább négyévente kell valami, ami mindenek felett békére és kommunikációra kötelezi a mégoly szembenálló, háborúzó feleket. Nem így ma, amikor
a békeüzenet háborús uszítók kakofóniájába hivatott elveszni, s lám, Párizsban idén nincs olimpiai békeüzenet – mert olimpia sincs.
A világ részvételével a világraszóló, és világnak szóló olimpiai békejátékok, ezenfelül a legeurópaibb hagyományt is képviselik. Az Európa szó hallatán talán az első város, ami eszébe jut bárki fiának, Párizs, a világ Európán kívüli részein.
Az, hogy éppen egy párizsi rendezésű olimpiaból csináltak felháborító és perverz provokációt, Európára hoz mérhetetlen szégyent.
Totálisan.
Idén, Párizsban az olimpia örök érvényű értékeinek, ha úgy tetszik,
a Krisztus előtti hagyományoknak a megsemmisítésével karöltve, Krisztus és a Krisztust követő kereszténység hagyományainak a meggyalázása
is felvonultatott, méghozzá a
hamisítatlan szélsőliberális valósághamisítással, a kortárs progresszió köntösébe bújtatva.
A legelemibb európai, emberi, közösségi értékek, a közös, fejlődést hozó békeállapot és a kereszténység, mint megtartó őserők – amelyek az eddigi olimpiáknak adhattak konszenzusos értékkeretet, idén
egyszerűen ki lettek szerkesztve.
Bezzeg a mégcsak nem is európai, hanem speciálisan francia forradalmi, közösség,- és hagyományromboló történelem fejezetei és e fejezetek söpredékei, egyszersmind ezek mai, kortárs továbbélései, aktorokként sokszorosan oda lettek téve – nemcsak a megnyitó eseménybe.
Az, hogy a sportolók egyenlő feltételek szerint, a lehető legelfogulatlanabb keretek között vívják meg a legek versenyét, szintén az olimpiai értékek között volt, minden korban.
Még Adolf Hitlernek is végig kellett néznie Berlinben, 1936-ban a színesbőrű élsportoló aranyérmes teljesítményét!
És nekünk mégis most férfierőszakot kell látnunk a női mezőny boxringjében?
Hol itt az olimpia egyenlőség-szentsége?
A férfierővel női mezőnyben induló akárki, mindegy micsoda tudományosan, vagy ideológiailag a legelképzelhetetlenebb és persze a legtilamasabb eshetőség egy olimpián. Már, ha az olimpia.
Megjegyzem, nem egy kézilabdás átdobóról, hanem küzdősportolóról van szó, akit ezért még ráadásul
edzőstül, meg bizottságostul örök érvényűen el kéne tiltani mindennemű hivatalos sportolástól, és csalás kísérlete miatt bűntertőeljárást kellene indítani minden egyes cinkos résztvevő ellen!
Az pedig már csak hab a tortán, akarom mondani, szar a Szajnán,
hogy milyen körülmények biztosíttatnak a világ legjobb sportolói számára, akik balszerencséjükre azt hitték, 2024-ben Párizsban, egy olimpián vesznek részt. Ehelyett
beleparancsoltatnak abba a csatornába, ami közismerten Európa legszennyezetettebb fővárosi folyója, a párizsi kloáka ezeréves gyűjtőkanálisa.
Ezt nem én állítom, hanem a francia realista írózseni, Émile Zola.
Ami 2024-ben, Párizsban ma foltokban olimpiára mégis emlékeztethet, az
a sportolók tisztaszívű küzdelme, olyan emberi minőségek, mint az aranyérmnes magyar Kós Hubert kétszáz méteres hátúszás-hajrája, vagy a történelem leglazább olimpikonjának, a török sportlövőnek zsebredugott kézzel szerzett ezüst érme.
Minden más, amit csináltak franciák, párizsiak, szervezők, rendezők, bizottságok és felügyelőbizottságok, nemzeti és nemzetközi olimpiai akárkik, az NOLIMPIA.
És ezért a felháborító globális szabotázsért, én bizony
eltiltanám a franciákat jó ideig bármilyen nemzetközi sportesemény rendezésétől,
és minimum minden résztvevő nemzet,
összes kerettag-sportolójának, minimum négyéves díjazását kifizetni rendelném, kártérítésként!
Egy tisztességes kor tisztességes társadalma,
akár a nagy francia forradalmi hagyományok okán is, pedig egy ilyen NOLIMPIA láttán, no persze nem a megnyitó szimbolikus, színpadi szellemében, hanem azon valójában hívná azokat most életre! Méghozzá azzal, hogy
a francia elnököt, Emmanuel Macront a francia népharag épp abba Szajnába fojtaná bele, amibe nemhogy a világ legjobb úszóinak, de még edzett gangeszi mártózóknak sem ajánlott belemennie.
Jónás Levente, a Pesti Hírnök