Mióta létezik Románia kémkedünk egymás ellen. Ez a királyság és a kommunizmus idején is így volt, amelyet a Securitate járatot csúcsra. Kevesen tudjuk, hogy nem csak az informátorok, hanem a hivatásosok közt is sok magyar volt, egészen közép szintig és a ’80-as években az anyaországban is megpróbáltak hálózatot építeni.
A Securitate állam volt az államban, a társadalom minden csoportjába beépült, így természetesen az erdélyi magyarság körében is sok ezer informátoruk (besúgó) ténykedett, akiknek kiemelt feladata volt a magyar revizionizmus, nacionalizmus, a határon átívelő kapcsolatok jelentése. Min tudjuk volt akiket megzsaroltak, másokat anyagiakkal, útlevéllel, hivatali előmenetellel motiváltak. A rendszer működését ismerhetjük akár Csalog Zsolt (Börtön volt hazám) vagy Ion Mihai Pacepa tábornok könyveiből (Vörös horizontok (2), A Kreml öröksége. Utóbbi, mint a Secu disszidens parancsnoka leírta azt is, hogy a hivatásos állományban is nagy számmal voltak magyarok, egészen a középszintű vezetőkig. Felső vezetők nem igazán lehettek, az a moldávok/ félvér oroszok, ukránok privilégiuma volt, rajtuk keresztül biztosította a KGB a szervezet ellenőrzését, kézben tartását.
A belső ügynökhálózatuk működésének mechanizmusa nagyjából ismert, sokszor még a családokba, rokonságokba is beférkőztek, mint például kiderült, hogy amikor református lelkészként szolgált Tőkés László (későbbi püspök, politikus) akkor többek közt saját sógora jelentett róla. Ceausescu azonban nagyon kíváncsi volt arra is, hogy Magyarországon mi történik, sőt a magyar emigrációra is miután New Yorkban paradicsommal, tojással dobálták meg a páncélozott Cadillacjét 1978-ban (a főszervező Hámos Lászlót első felindulásában meg akarta öletni, nagy szerencsével túlélte a merényletkísérletet, sőt a diktátort is!) illetve a ’80-as évek közepétől kimondottan ellenségként tekintett ránk és a Stazihoz hasonlóan ügynökhálózatot építettek ki (amelyből sosem lett hivatalos ügy a két ország közt).
Emlékszem, amikor 1987-ben vagy 88-ban, még diákként két hát alatt jártam be fél Erdélyt- amikor a külföldi vendéget 24 órán be kellett jelenteni a hatóságoknak a vásárhelyi és kolozsvári házigazdáim, hogy féltek attól, hogy valamelyik szomszéd feljelenti őket a Securitaténál. Szovátán nem, mert ott akkor is sok turista, köztük néhány külföldi is tartózkodott. Biztonság kedvéért még azokat az utcákat is elkerültük, ahol a Militia (rendőrség) és a Securitate épületei voltak, nehogy véletlenül igazoltassanak.
“A kémelhárítók, azaz a III/II-es csoportfőnökség beosztottjaitól megtudtuk, hogy 1988 eleje óta fokozódott Magyarország iránt e három kémszervezet érdeklődése. Moszkva, Berlin és Bukarest akkoriban már nem hitt a magyar politikai, belügyi vezetéstől kapott hivatalos tájékoztatásoknak, még az állambiztonsági kapcsolatokon keresztül közölt híreket sem fogadták kész tényként. Mindhárom hírszerző szervezet erőltetett ütemű hálózatépítésbe kezdett Magyarországon”
– nyilatkozta erről egy újságcikkben 17 éve Diczig István, aki egykoron a témával foglalkozott hivatalból.
„A KGB elsősorban arra volt kíváncsi, milyen nemzetközi megállapodások aláírására, illetve felmondására készül a magyar kormány. A Stasi a mind nagyobb számban Magyarországra menekülő kelet-németekkel kapcsolatos adatokat és a döntés-előkészítő anyagokat gyűjtötte, a Securitate pedig Erdély-politikánkról és romániai menekültekről próbált tájékozódni.”
– árulta el az iránycsapásokat.
Ennek nyomai is megmaradtak a román szaklevéltárakban.
„Jellemző adalék, hogy Romániában – ahol nem folytak ilyen mértékű iratmegsemmisítések az egykori Securitate levéltárában több magyar vonatkozású iratanyagot őriznek, mint az ÁBTL-ben összesen!”
– árulta el egy interjúban, csak úgy mellékesen Szekér Nóra kutató. Gyakorlatilag sejtelmünk sincs ezen dokumentumok tartalmáról, az egykori kémekről, mert a kutatóink nem igazán veszik a fáradtságot, hogy utána járjanak Bukarestben. Sőt ott megbukik az egész, hogy egy-két személy kivételével nem is beszélnek románul…
A téma pedig ma is aktuális, ne legyen kétségünk afelől, hogy az utódszervezet átvette a Securitate ügynökeit belföldön és külföldön egyaránt, így az ide telepített alvó/aktív személyeket egyaránt.
A román és magyar szolgálatok együttműködéséről se sokat tudunk, a legpikánsabb részek minden bizonnyal azok, amikor különböző okból, de mind a két szerv figyelte ugyan azt a személyt, sőt egyeztettek! Van olyan ismerősöm, aki szép reményű nagyváradi diákból a Securitate börtönének lakója lett “1956-os szervezkedés” miatt, majd a hírhedt földalatti Jilavában raboskodott, később áttelepült.
A telepítésre kiváló lehetőséget kínált a 87-88-ban megindult, növekvő számú magyar menekült, amivel élt is a Securitate. Néhány hónapja beszélgettem egy jelenleg is aktív magyar tábornokkal, aki belügyesként a 80-as évek közepétől a külföldiekkel kapcsolatos szakterületen dolgozott. Csak úgy érintőlegesen – offrecord – szóba hoztam a menekültek közt érkező románögynökök kérdését. Megerősítette, hogy voltak olyan esetek, amelyek a magyar hatóságok látókörébe kerültek ilyen személyek. Mégsem lett egyetlen hivatalos kémügy sem. A tábornok erre reagálva sejtelmesen csak annyit mondott, hogy az érintett személyeket kiszorították Magyarországról. Ennek módját még ennyi év után sem részletezte.
Vélhetően most is ez a standard van érvényben, mert a rendszerváltás óta sem történt ezzel kapcsolatban kiutasítás vagy hivatalos meggyanúsítás. Már pedig akár mérget is vehetnénk rá, hogy ma is kíváncsiak szövetséges szomszédaink. Ami érdekes lehet, hogy az egykoron akár egyetemistaként vagy fiatal értelmiségiként telepített alvóügynökök milyen pozíciókba kerülhettek és mit jelentenek gazdáiknak?
Kazi
kazivilága – Pesti Hírek