Negyvennégymilliárd dollárjába került Elon Musk üzletembernek, a Tesla autógyár tulajdonosának, hogy lerántsa a leplet a progresszív cenzúra fogságába került médiaóriások antidemokratikus tevékenységéről, de sokan vagyunk olyanok, akik szerint megérte az áldozatot. Csak úgy hullanak ki a csontvázak a volt vezetőitől megszabadult közösségi portál szekrényéből.
Ebből is látszik, hogy a globális médiát uraló hatalomközpontok – mert valójában ezek csak ennek nevezhetők – kizárólag úgy demokratizálhatók és reformálhatók, ha valaki kivásárolja őket, és egytől egyig megszabadul az önkényeskedő szélsőséges véleményelittől.
Az aggasztó kérdés csak az, hogy az ilyen üzletekből származó sok milliárd dollárból a szólásszabadság esküdt ellenségei megint mit építenek ki, és melyik érdekeiket kiszolgáló politikai pártnak vagy inkább „mozgalomnak” jut majd ebből konc.
Csupán azért, mert nem a globalista radikális liberalizmus szellemében fogalmaztak. Saját tapasztalatomból ismerem, amikor évekkel ezelőtt egy angol nyelvű hírportálnak írtam, egyik napról a másikra, minden indoklás nélkül szüntették meg a fiókunkat. Egy önkényes döntéssel többéves kemény munka ment semmibe. Se figyelmeztetés, se megokolás. Megtehették, tudták, hogy elszámoltathatatlanok, és egy olyan sajtótermékért Brüsszelben sem fog senki kiállni, amelyik némi szkepszist fejez ki az általuk gerjesztett tömeges bevándorlással kapcsolatban.
A lebukásnak vannak elemei, amelyek sokban hasonlítanak az 1972-es Watergate-botrányhoz, amely az Egyesült Államok demokratikus rendszerét alapjaiban rázta meg.
Ott is egy politikai konspiráció jegyei merültek fel, akkor is a bizonyítékok eltüntetésére került sor, és mint ma is, a szálak a Fehér Házba vezettek.
A különbség az, hogy akkor ez az amerikai elnök székébe került, ma viszont a megkérdőjelezhetetlen bizonyítékok ellenére még csak meg sem remeg a szék a Fehér Ház jelenlegi ura alatt. Nem remegett meg akkor sem, amikor a CNN hírtelevízió egyik vezetője bevallotta, hogy demokrata párti érdekeket kiszolgálva hazudtak a nézőknek a választások során, hogy megbuktathassák Trumpot, és akkor sem, amikor az egész világsajtó által széttrombitált Trump állítólagos orosz dossziéjáról kiderült, hogy ez az FBI segítségével koholt, szemenszedett hazugság. A Twitterrel egyetemben a többi amerikai sajtótermék kartellszerűen elhallgatta az elnök fia, a Hunter Biden körüli elképesztő méretű korrupciós és szexbotrányt is.
A Watergate-botrány és a most leleplezett összeesküvés közötti különbség továbbá az, hogy egyrészt a hetvenes években még volt az Egyesült Államokban politikai érdekektől mentesen működő, független sajtó, másrészt volt egy demokratikusan gondolkodó társadalmi réteg, amelyik megkövetelte a bűnösök felelősségre vonását.
Ma is van ilyen, csak rendkívül gyenge és mérhetően megcsappant.
A legismertebb amerikai hírcsatornák és sajtótermékek ahelyett, hogy az ilyen égbekiáltó botrányok mentén a politikai felelősségre vonást követelnék, inkább a Magyarország esetében is alkalmazott forgatókönyv szerint Elon Muskot nácizzák cikkeikben. Csak úgy ontják a „tudományos” felméréseket arról, hogy a Twitter a demokrácia világítótornyából pár hét lefogása alatt hogyan ment át egy állítólag strukturálisan antiszemita és rasszista portállá, miután az amerikai demokrata párthoz nyílegyenest köthető menedzserek elvesztették felette az uralmat.
Elkerülhetetlen tehát a következtetés, miszerint
Ahelyett, hogy elszámoltatnák az uralkodó osztályt, annak részeivé váltak. Manapság elképzelhetetlen egy Watergate típusú botrány, amelyben a globális baloldal vezéralakjai is érintettek lehetnének.
Az elszámoltathatatlanok korát éljük, amelyben a korszellemnek engedelmeskedő mainstream sajtó és média az igazság felderítése helyett aktív szerepet játszik a tények, valóság és bűnösök nevének elhallgattatásában.
Deme Dániel
magyarnemzet – Pesti Hírek