A világ legjelentősebb közgazdasági vándorfórumát minden évben az USA-ban, a Wyoming állambeli Jackson Hole-ban rendezik meg. Az idei rendezvényt augusztus 26-án tartották meg. Az eseményen a világ vezető közgazdászai, gazdaságpolitikusai, jegybankárai gyűlnek össze, hogy előadások és kerekasztalbeszélgetések során eszmét cseréljenek a főbb gazdasági folyamatokról, kilátásokról.
1982-ban állítólag úgy sikerült rávenni a FED akkori elnökét, a nyilvánosságot minden eszközzel kerülő Paul Volckert, hogy vegyen részt a konferencián és tartson előadást, hogy az addig változó helyszíneken megrendezett konferencia helyének a legendás horgászparadicsomnak számító Jackson Hole-t választották ki. Paul Volcker imádott pecázni, így elfogadta a meghívást. A tradíció azóta is él,
1982 óta a legjobban várt előadás minden kétséget kizáróan az amerikai FED elnökének az előadása. Nem volt ez máshogy idén sem, Jerome Powell, a FED jelenlegi elnökének nyitóbeszédét kis túlzással lélegzetvisszafojtva várták a befektetők.
Az elmúlt egy évben – ezt a sztorit ismerjük valamennyien – elég radikálisan megváltoztak a világgazdaság, azon belül is az amerikai gazdaság kilátásai. A növekedési kilátások drasztikusan romlottak, az infláció pedig évtizedes csúcsokat döntöget a világ minden országában.
A tavalyi évben még a FED elnöke szerint is csak átmenetinek tartott inflációs kilátásokról való mondandójának különösen nagy figyelmet szenteltek mind a jelenlévők, mind a befektetők. Hogy mennyire mániákusan figyelik a mindenkori FED-elnök beszédét, arra talán egy jó példa, hogy
a havi monetáris ülések során elhangzottakat külön elemzők vizsgálják, bizonyos kulcsszavakat hányszor mond ki az elnök és ezeknek a szavaknak a gyakorisága hogyan változott a korábbi hónapokhoz képest. Elég beteges, de tényleg így van: ha például előző hónaphoz képest mondjuk 5-tel többször mondta ki a bizonytalanság szót, akkor várhatóan gazdasági lassulásra számít. Ennek pedig azonnali piaci hatásai vannak mind a részvény-, mind a kötvény-, mind pedig a devizapiacokon.
Még a vándorfórum előtt megtartott utolsó beszédében,
július 27-én az amerikai jegybankelnök félórás beszédében meglehetősen erősen próbálta hűteni a túlzott kamatemelési várakozásokat.
Lehet, hogy ha a középiskolában kémiából kellett felelni, nyolc perc egy örökkévalóságnak tűnt, de bármilyen témában megtartani egy előadást ennyi idő alatt, szinte már a művészet szintje. Jerome Powell nem köntörfalazott: ebben a nyolc percben közölte, hogy
Ebbe a nyolc percbe még két fontos üzenet fért bele: megemlítette a munkaerőpiac feszességét és a korábbi jegybankelnököt, Paul Volckert. A munkaerő feszességénél egyértelműen a munkanélküliség emelkedésére gondolt, magyarán
az infláció letörése nem lehetséges addig, amíg a bérnyomás nem csökken, ergo nem nő a munkanélküliség. Számomra az igazi gyomros mégis az volt, hogy
példaként hozta fel a fentebb említett Paul Volckert: a 70-es évek végén Volcker olyan kitartóan harcolt az infláció ellen, hogy páros lábbal sikerült az amerikai gazdaságot recesszióba rúgnia.
A jelenlegi helyzetben pedig azt látom, hogy a 70-es évekhez képest brutális mértékben globális világban folyamatos kamatemelésekkel nem lehet letörni az inflációt.
A kamatemelés megoldja az ellátási láncok gondját, több elérhető chip lesz a piacon? Magasabb kamatok mellett lesz több elérhető gáz/olaj/szén/gabona? Erősen gyanítom, hogy magasabb kamatok mellett sem lesz több képzett vagy olcsóbb munkaképes ember a munkaerőpiacon. Az amerikai jegybankelnök azzal tudna a legtöbbet tenni, ha nem változtatja rövid távon, akár havi szinten a véleményét és várakozásait, ellenben el tudja hitetni a piaccal, hogy valóban érti, miben tévedett, amikor tavaly az inflációt átmenetinek tartotta, vagyis azt is érti, mitől ugrott meg az infláció mindenhol. Ez ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy elhitesse a piaccal, valóban sikeresen tudja felvenni a FED a harcot az inflációval.
Egyetlen egy hónap alatt, július 27. és augusztus 26. között az inflációs kilátások nem romlottak érdemi mértékben, legalábbis az USA-ban biztosan nem (nálunk a rezsiharc feladásával igen, de ez egy külön történet, meg amúgy is írtak már róla eleget). Az elemzők többsége arra számít(ott), hogy a nyári hónapokban vélhetően tetőzött az amerikai infláció. Ehhez képest
Annyit mindenesetre sikerült elérnie Jerome Powellnek, hogy csak a pénteki napon az SP500 Index (az 500 legnagyobb amerikai vállalatot magába foglaló index) dollárban kifejezett értékvesztése 1200 milliárd dollár volt. Ennyivel csökkent a befektetések értéke.
Elek Péter
G7 – Pesti Hírek