Jeffrey D. Sachs, a neves Columbia Egyetem professzora nemrég nagy feltűnést keltő cikket írt a jelenlegi ukrán helyzetről, amelyben kifejtette, hogy elsősorban Amerika a hibás azért, hogy a helyzet idáig eszkalálódott. Sachs a baloldali CNN adásában is elmondta a véleményét, ami szerint a nyugati hatalmak hazudtak először a szovjeteknek, majd az oroszoknak is, miközben a folyamatos NATO-bővítéssel, a közel-keleti hadjáratokkal és a fekete-tengeri terjeszkedéssel provokálták az oroszokat.
Jeffrey D. Sachs elmondta, hogy
a világ egyre inkább szétszakad, az Oroszország ellen bevezetett szankciók pedig hatalmas károkat okoznak Európának és az Egyesült Államoknak, ráadásul egyre inkább fenyegeti a nyugati országokat a stagfláció (magas infláció, amely recesszióval párosul).
Sachs szerint
az amerikai külpolitika Kína és Oroszország irányába is provokatív volt az elmúlt évek során. Megosztottuk a világot, és most ennek fizetjük meg a súlyos árát.
– jelentette ki.
Oroszország Ukrajna kérdését nemzetbiztonsági ügynek tekinti, emiatt pedig a háború hamar nukleáris fenyegetésbe csapott át, de az Egyesült Államoknak és Oroszországnak is meg kell őriznie a hidegvérét, mielőtt megtörténik a katasztrófa – mondja Jeffrey D. Sachs,
A szakértő kiemelte, hogy
párbeszédre lett volna szükség akkor, amikor Vlagyimir Putyin arról beszélt, hogy a NATO-nak nem lenne szabad Grúziába és Ukrajnába terjeszkednie.
Az orosz elnök ráadásul felajánlotta, hogy tárgyalna, Joe Biden viszont azt mondta, hogy erről szó sem lehet. A NATO egy védelmi szövetség volt a Szovjetunió ellen, ami ma már nem is létezik. Ennek ellenére tovább bővül, ráadásul a Fekete-tengerig. Erre
Oroszország azt mondta, hogy ezt nem engedhetik.
– idézte fel.
Sachs úgy vélekedett, hogy
ugyan a háborút Vlagyimir Putyin indította el, de az Egyesült Államok provokálta ki,
és ezért a provokációért egyre csak növekvő árat kell megfizetnie a nyugati világnak. Kiemelte, hogy márciusban még előrehaladott tárgyalások folytak egy semleges Ukrajnáért, azonban a hónap végére az ukránok egyszerűen kiléptek a megbeszélésekből.
Ennek oka, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia folyamatosan nyomást helyezett Ukrajnára, és végül elérték, hogy az ukránok ne tárgyaljanak Oroszországgal – magyarázta. Sachs kijelentette, hogy
a háború csak úgy érhet véget, ha Ukrajna semlegességet vállal, és az orosz kivonulást követően a NATO nem próbál meg benyomulni az országba.
A kettős mérce azonban fennáll, hiszen az Egyesült Államok a Monroe-doktrína óta, vagyis 1823 óta bármilyen nyugati irányba történő hatalmi terjeszkedést közvetlen fenyegetésnek tekint, Oroszországtól mégis azt várják el, hogy ne reagáljon a NATO-fenyegetésre.
Az Egyesült Államok mindig is elvárta, hogy mások tiszteletben tartsák az érdekszféráit, ő viszont eközben senkiét nem tartja tiszteletben.
Ahogyan a Szovjetunió gyengült, az amerikaiak egyre inkább úgy érezték, hogy bármit megtehetnek következmények nélkül, így elkezdtek terjeszkedni például a Közel-Keleten, és megdöntötték a Moszkvával szövetségben álló rezsimeket.
A Szovjetunió összeomlását követően viszont Bill Clinton hamar visszatért a keleti terjeszkedés politikájához, ez ellen pedig Borisz Jelcin orosz elnök semmit nem tudott tenni.
Azóta 13 ország csatlakozott a NATO-hoz, közülük több határos Oroszországgal.
A NATO keleti terjeszkedésével szembeni orosz fellépés 1999-ben vált intenzívé, amikor az ENSZ-et figyelmen kívül hagyva a NATO megtámadta Oroszország szövetségesét, Szerbiát. A kétezres években tovább nőtt a feszültség, hiszen az Egyesült Államok Szíriában, Irakban és Líbiában is háborúzott. Mindez 2007-ben csúcsosodott ki, amikor Vlagyimir Putyin orosz elnök elmondta híres müncheni beszédét, ahol többek között a NATO-terjeszkedést súlyos provokációnak nevezte – írják.
„Ki ellen terjeszkedik a NATO? Mi történt azzal az ígérettel, hogy nem fognak keleti irányba terjeszkedni, miután mi feloszlattuk a Varsói Szerződést? Hol vannak most ezek a kijelentések? Már senki nem emlékszik rájuk. De én most emlékeztetem az itt jelenlévőket arra, hogy mi hangzott el pontosan. Idézném a NATO főtitkára, Wörner úr 1990. május 17-én Brüsszelben tett kijelentését: az, hogy nem telepítünk NATO-hadsereget Németország határain túlra, biztonsági garanciát ad a Szovjetunió számára. Hol vannak most ezek a garanciák?”
– mondta Putyin.
2007-ben Bulgária és Románia csatlakozásával az Egyesült Államok létrehozta a fekete-tengeri alakulatot, 2008-ban pedig az Egyesült Államok tovább növelte a feszültséget, amikor arról kezdtek el beszélni, hogy Ukrajnát és Grúziát is felvennék a NATO-tagországok közé.
Oroszországnak sikerült elkerülnie mindezt, részben annak köszönhetően, hogy Viktor Janukovics ukrán elnök 2010-ben kinyilvánította az ország semlegességét, de a 2014-es Euromajdan után oroszellenes kormány került hatalomra. Ekkor kezdődött el gyakorlatilag az ukrán háború is Krím elfoglalásával, illetve a keleti szakadár régiók megalakulásával.
Kijev és az oroszok által támogatott szeparatisták nyolc éven át véres háborút folytattak egymással, de úgy tűnt, hogy a minszki egyezmény elhozhatja a békét. Az ukránok viszont a megállapodást nem tartották be, és 2014-ben az Egyesült Államok támogatásával megkezdték az ukrán hadsereg fejlesztését.
Sachs a cikkben kiemeli, hogy
az ukrán háború minden bizonnyal nem tört volna ki, ha Joe Biden elfogadja Putyin 2021-es követeléseit, és a NATO nem akar mindenáron keleti irányba terjeszkedni.
Szerinte márciusban véget érhetett volna a háború, ha az Egyesült Államok és a britek nem győzik meg arról zárt ajtók mögött Zelenszkijt, hogy ne fogadja el az orosz békeajánlatot.
magyarnemzet – Pesti Hírek