Lassan több mint fél éve, hogy bekövetkezett a történelmi jelentőségű terrortámadás az Északi Áramlat ellen. Két dolog biztos ezzel kapcsolatosan.
Először is, az energiaterrorizmus új szakaszba lépett azzal, hogy látványos kendőzetlenséggel, az energia infrastruktúra ezen új, nemzetközi megaprojektjét támadták meg.
Másodszor, a felelősök megjelölésének, a felelősök kérdőre vonhatóságának képtelensége, ami mint szintén új jelenség, bizarr módon abszurd: kiabál a csend, szinte üvöltő a némaság erről…
Hatalmas viszhangja volt a történelem talán legnagyobb, mesterséges metánkitörésének, és látványosságával pedig épp úgy éghetett az ember szemébe, mint a szeptember 11-ei képek. Ehhez képest akkora a csend az elkövetők utáni nyomozásról, de a vizsgálatok (rész)eredményeiről is, amekkora bizonyossággal véljük mi, mindannyian pontosan tudni, gyakorlatilag a merénylet óta, hogy kik, pontosabban melyik ország a felelős e tettért.
Az Egyesült Államok persze tagadja, hogy bármi köze is lenne ahhoz, hogy így megsemmisült a sokmilliárd eurós német-orosz (egyébként e tekintetben szintén történelmi léptékű) nemzetközi hosszútávú energia,- és gazdaságpolitikai, stratégiai kooperáció. Az oroszokat a vizsgálatok és a helyszín közelébe se engedik. A németek mélyen hallgatnak. Ahogy a tucatnyi más nyugat-európai országbéli befektető is, akik a projektet finanszírozták.
Ami létrejöttéhez épp annyi szakértelem, felkészültség és képesség kellett, mint amennyi a megsemmisítéséhez.
És úgy tűnik, kevesebb volt a tekintély, a hatalom és az erő a létrehozásában, mint a megsemmisítésében.
A tekintély, hatalom és erő mellé ekkora szakértelem, felkészültség és képesség csak egy állam esetében párosul. És nyilvánvalóan mindezek súlya teremt egyszersmind kiabáló csendet az ügy felderítésében.
Biden papa újabb rottyantása?
Emlékszünk a kínos, vatikáni bideni gasztroenterális malőrre? A nagy vihart kavart hangos prezidentális szellentésre?
Nos.
A legpikánsabb (vagy ízléstelenebb) párhuzam esetünkben épp abban áll, hogy a világpolitika jelene ez esetben olyan, mint egy népes vacsora asztal. És, amikor a vezetéket felrobbantották, óriási mennyiségű metán szabadult fel, pont úgy, ahogy az egyszeri emberből szabadulhat ki a vacsoránál egy giga szellentés! És lám, valahogy a nemzetközi színtéren is épp úgy, mint az említett vacsorán, mindenki zavartan félrenéz, nem néz senki a másikra – nehogy a vád érje, hogy vádlón néz, és meg ne lássa senki a másikon, hogy netán elkövető módjára süti le a szemét…
Idekívánkozik a vicc: Az angol, a francia és a székely ülnek a kupéban a vonaton. Egyszercsak nyílik az ajtó, és egy gyönyörű szőke bombázó ül be melléjük. Kisvártatva iszonyú bűzt éreznek. Az angol elvörösödik, zavartan köhög, majd megszólal: - Sorry, elnézést, a kontinentális reggeli bacon megfeküdte a gyomrom, sorry… Semmi baj, gyorsan szellőztetnek, mindenki mosolyog. Nemsokára megint irtózatos bűz lesz, a francia sietve megszólal: - Ekszküzé moá, bocsánat, sajnos az esti champagne kissé sok volt, sok buborék… Semmi baj, előfordul, megint szellőztetnek, minden rendben. A székely feláll, kinyújtozik, matatni kezd a zsebében. Kiveszi a pipáját. - No, én kimentem rágyújtani. Ha megint büzzent a csaj, akkor most én vótam’…
Mindenkitől és mindentől függetlenül, egyszerűen két dolgot kell feltennünk. Az Egyesült Államok ugyanis kétféle minőségében szerepelhet e történetben.
Egy: ő tette, vagy tettette valakikkel – mindenestre az ő szándékegysége valósult meg.
Ez az, amit mindannyian gondolunk, függetlenül attól, mi a hivatalos nyilatkozat. Ez az, amire utalnak igen erős közvetett bizonyítékok, és ez az, ami illeszkedik a valóság szövetébe. És valljuk be: ez a legmegnyugtatóbb változat.
Kettő: Nem az Egyesült Államok tette, akarta, valósíttatta meg.
Ez az, viszont, amitől mindannyian félhetünk! Miért is? Mert akkor ezek szerint valami simán lenyomja az USÁ-t:
Van egy hatalom, nagyobb erő, ami az USA vezette NATO legberkeiben végrehajt egy ilyen nagyarányú, látványos terrorakciót civil gazdasági egység ellen, ráadásul sokszoros nemzetközi sérelmet és feszültséget is teremtve ezzel?
Ki vagy mi lehet hatalmasabb ekképp az USÁ-nál?
Miféle globális biztonságot nyújt az USA ún. „egypólusú” világrendje…?
És még csak nem is lehet tudni, ki a felelős?
És legfőképpen: ha egy vezeték így ki van téve ilyen terrorakciónak, hogy vagyunk mi mindannyian biztonságban?
Persze, lehet, hogy valóban egy „független ukránbarát csoport” a felelős. De ez sem jó hír.
Hiszen önként adódik a kérdés:
Vajon számíthat hazánk Déli Áramlata is egy efféle „független ukránbarát csoport” hasonló terrorakciójára?
Tessék erre válaszolni, nagyrabecsült USA, partner és szövetséges-társ…!
Jónás Levente, a Pesti Hírnök