A közelebbi vizsgálat rávilágít, hogy a rabszolga-katonaság muszlim rendszere nem valamely vallási szükségszerűségből nőtt ki, hanem egy erősen törzs társadalmi környezetben az államépítés problémájára adandó megoldást nyújtott.
A rabszolga-katonaságot az arab Abbászida-dinasztia találta fel, amikor az Abbászida-uralkodók ráébredtek, hogy a birodalmuk irányításában nem támaszkodhatnak törzsileg szervezett erőkre.
A törzsi csapatokat hamar lehetett mozgósítani és felduzzasztani a győzelemhez szükséges méretűre: amikor az iszlám vallás jelszava alatt egyesültek, sikeresen lerohanták jóformán az egész Közel-Keletet és a délmediterrán világot.
Amint azonban láthattuk, a törzsi szintű szervezet helyét Kínában, Indiában és Európában is átvette az állami szintű szervezet, mert a törzsi képtelennek bizonyult huzamosabb kollektív cselekvésre. A törzsi társadalmak egalitáriusok, konszenzuson alapulnak, megzabolázhatatlanok, rendkívül nehezen tudnak nagy területeket hosszú időn át megtartani, valamint hajlamosak a belső ellentétekre és a szakadásra.
A rabszolga-katonaság rendszere zseniális eszköz volt arra, hogy a világ egyik legerőteljesebben törzsi társadalmában létrejöhessen egy erős állami szintű intézmény. Ez aztán annyira sikeresnek bizonyult az államhatalom koncentrálásában és megerősítésében, hogy a filozófus Ibn Khaldún véleménye szerint egyenesen ennek köszönhető az iszlámnak, mint a világ egyik legfontosabb vallásának felmaradása.
Francis Fukuyama: A politikai rend eredete Az ember előtti időktől a francia forradalomig
Kép: Az al-Mutawakkil alatt épült szamarrai spirális minaret az Abbászida-korszak egyik legfontosabb építészeti emléke.
Történelem az élet tanítómestere (fb) – Pesti Hírek