Következménye, vagy épp a háború miatt tetten érhető, kortárs fejleménye?
I.
Külső hatalmi érdekeknek alárendelt és
negatív meghatározottságú (kirekesztő) stratégiára alapozott nemzetépítés nem kifizetődő és nem is kivitelezhető egy társadalom számára.
Az ukrán nép értékes tapasztalatokkal gazdagodik azon a téren, hogy mennyire járható út az Egyesült Államok felé egyoldalúan elkötelezett ultranacionalista politikai csoporok hatáskörébe adni a nemzetépítés ügyét.
II.
A konzervatív világnézet ellentmondásba kerül a kapitalizmussal.
A hagyományos politikai jobboldal meghatározó része ráébred a 20. század történelmi konfliktusainak valódi természetére és megkezdi a leválást az atlantizmusról. A küzdelem tétjének felismerése idővel ráébreszti a hagyományos jobboldal egyes képviselőit a konzervatív ideológia nyilvánvaló korlátaira is.
III.
A politikai és szubkulturális baloldal az eddigi hamis dilemmái után valódi válaszút elé érkezett. El kell döntenie, hogy mit tekint az elsődleges kérdésnek a szocializmushoz vezető úton: a helyi „autoriter” rendszerek elleni küzdelmet és az identitáskérdések útvesztőjét, vagy a világgazdaság dollármentesítésének elérését.
A kulturpolitikailag értelmezett baloldal az atlantista liberalizmushoz csatlakozik, a gazdasági baloldal pedig egy új politikai pólust hoz létre a konzervativizmus továbbfejlődő szárnyával.
Globális Kihívások – Pesti Hírek