A világ több pólusúvá válásának nem elsősorban azért van jelentősége, mert így a nemzetközi rendszer „igazságosabb” lesz.
Az átalakulás ezen tulajdonáságához az eltökélt humanisták egyébként is kétkedéssel viszonyulnak. Értelmezésük szerint egy *kizsákmányoló* államokból álló, de „igazságosabb” erőkiosztású világrendszer pontosan ugyan olyan igazságtalan, mint egy kizsákmányoló államokból álló, igazságtalan erőviszonyokkal rendelkező világrendszer. Ennek a felfogásnak az a lényege, hogy amennyiben valamilyen folyamat eredménye nem „ideális”, akkor az már semmit sem ér. Mivel ez az álláspont inkább egy érzelmi állapoton, mintsem ésszerű következtetésen alapszik, így nem is célszerű azt logikai megközelítésben vitatni. Koncentráljuk inkább a több pólusú rendszer másik, és egyben objektív tulajdonságára: a dinamizmusra.
Egy több pólusú rendszer bizonytalansági tényezője nagyobb, mint az egy- vagy kétpólusú rendszereké.
A több erőközpont által meghatározott világrendszeren belül a hatalmi centrumok értinkezési felületei változatosabbak, mint két, egymást kölcsönösen kizáró erőtér által létrehozott merev rendszerben. Az erőközpontok nagyobb számából adódóan a közöttük kialakuló határterületek is kiterjedtebbek mint két pólus esetében. A több pólusú rendszerben ezek a határterületek egyben nagyobb világpolitikai jelentőséggel is bírnak, mint a bipoláris vagy unipoláris rendszerek korlátozott önrendelkezéssel bíró perifériái.
Az univerzalizmust hirdető egypólusú nemzetközi rendszer esetében határterületek idővel nem is létezhetnek, hiszen az unipolaritás a saját belső logikájából fakadóan bármiféle rajta kívül álló önrendelkezési képesség kibontkozásának meggátolására törekszik.
Egy multipoláris együttállásban a nagyhatalmi befolyás jelensége több, különböző érdekekkel rendelkező erőközpont törekvéséből (eltérő eredőjú és irányú) vektorokból áll össze.
A nagyhatalmi befolyás jelenségének ez a fajta széttöredezése kisebb kitettséget jelent a kisebb államok számára, tehát a kisebb államok mozgástere a nagyhatalmakhoz viszonyítva növekszik. Ennek eredményeként
a kisebb államok egymáshoz való kapcsolatait a nagyhatalmak manipulatív törekvései kisebb mértékben lesznek képesek befolyásolni.
A kisebb államokra kevesebb egyoldalú, külső megfelelési kényszer nehezedik majd, így azok szabadabban manőverezhetnek a nemzetközi erőtérben. Ez lehetővé teszi a világ népei számára, hogy politikai és gazdasági rendszereiket, társadalmi berendezkedésüket sokkal inkább a saját kulturális hagyományaikból és történelmi tapasztalataikból vezessék le, külső mintázatok szolgai átemelése helyett.
Összességében elmondható, hogy a több pólusúvá váló világ nemzetközi rendjének dinamizmusából adódóan a kis országok szabadságfoka növekszik, míg a nagyhatalmi befolyási képesség korlátozottabb lesz
Globális Kihívások – Pesti Hírek