„Egy közeli barátnőmnek nem olyan régen abortusza volt”

A napokban kaptam az alábbi levelet azzal a kéréssel, hogy név nélkül osszam meg az oldalunkon:

„Nem tudom kihez fordulhatnék, nagyon el vagyok keseredve. Egy közeli barátnőmnek nem olyan régen abortusza volt. A férjem azt tanácsolta, hogy ne szóljak bele, nincs jogom hozzá, úgysem fogja meggondolni magát, nem az én életem stb.. Én meg hallgattam rá, de azóta is bánom. Teljesen bele vagyok betegedve, hogy nem álltam ki a kisbaba mellett, ezzel kelek, ezzel fekszem, rosszul alszom azóta. A barátnőm depressziós volt, pánikrohamai voltak gyógyszereket szed. Az volt az indoka, hogy a gyógyszerek miatt úgyis beteg lenne a baba, és a 1,5 éves gyerekét sem tudná ellátni, nem teheti meg ezt vele. Utánakérdeztem orvos ismerősöknél milyen gyógyszert lehetne szedni, hogyan oldják meg mások a terhességet ilyen betegség mellett, de nem érdekelte. Nem mertem tovább győzködni, mert amikor ezeket is leírtam neki, pánikrohamot kapott. Azóta is ezen rágódom, hogy mi mindent kellett volna mondanom, akár azt is kockáztatva, hogy véget ér a barátságunk. Csak én tudtam a terhességről, talán ezért is érzem azt, hogy az lett volna a feladatom, hogy segítsek neki jobb döntést hozni, ehelyett hallgattam.

A babának jók voltak az életjelei, kb 9 hetes lehetett, amikor megtörtént. Másnap csak annyit írt, hogy végre nem hány, sokkal jobban érzi magát. 2 napig sírtam emiatt, sőt most is szoktam. Egyáltalán nem viselte meg a dolog semmilyen szinten, ez is elborzaszt, hogy ennyire könnyedén vette ezt a döntést, csak megkönnyebbült, hogy megoldódott egy probléma.

Nem szeretek azóta találkozni vele, próbálom küzdeni az ellen, hogy elítéljem a tette miatt, de nem megy. Gyógyszereket már alig szed, kezd kijönni a depresszióból, építi a karrierjét. Nem tudok mit kezdeni ezzel az egész helyzettel, gyűlölöm magam, hogy nem próbáltam meg lebeszélni róla, hogy megölje a kisbabát, folyton számolgattam hány hetes terhes lenne, mikor szülne. Vajon fiú vagy lány volt a kisbaba. Tudom hülye vagyok, nem az én életem. Mit tanácsolnátok, hogy engedjem el ezt a dolgot? Nemrég szültem a 3.babámat, biztos ez is közrejátszik abban, hogy ennyire érzékenyen érint ez a dolog. Nem tudok szabadulni a bűntudattól, hogy ha leírom/elmondom neki, amit valójában érzek/gondolok, akkor most itt lenne köztünk az a csöppség.

Nagyon kérem, hogy olyanok ne szóljanak hozzá, akik szerint a „nő teste nem inkubátor” meg a amúgy is joga van mindenkinek rendelkezni a teste felett és hasonló bullshit marhaságok.

Szeretném elfogadni ezt a helyzetet, vagy legalább megbékélni vele, megbocsájtani (magamnak, a barátnőmnek, a férjének), ebben kérek segítséget/támogatást.”

Tégy az abortusz ellen (fb) – Pesti Hírek