Az Egyesült Államokban 1898-ban született egy ember, akinek az IQ-ja százzal felülmúlta Albert Einsteinét, de messze megelőzte Isaac Newtont is, akinek 190-es hányadost tulajdonítanak. William James Sidis a valaha élt legintelligensebb ember volt, minden tudásunk szerint. Csodagyerek volt, zseni és kivételes matematikus, nyelvész. De miért nem ismerjük őt úgy, mint Einsteint?
Zsenicsaládba született, New Yorkban. Apja, Boris elismert pszichológus volt, aki 4 diplomát is szerzett a Harvardon. Anyja szintén doktor volt – ez a háttér pedig egy kivételes képességű gyermeknek áldás – gondolhatnánk. Szülei idejekorán észlelték is hihetetlen tehetségét, és
az apja ezért saját pszichológiájú oktatónevelést dolgozott ki fiának – a legjobb hiszeműen szerette volna, ha a fia legfényesebb intelligenciája a legragyogóbb karriert és hírnevet biztosítja majd felnőtt létére.
Az akkori amerikai korhangulatban erősen jelen volt az oktatás és tudomány mindenhatóságába vetett hit.
18 hónapos korában már egyedül olvasta a New York Timest. 8 éves korára teljesen önállóan megtanult latinul, görögül, franciául, oroszul, németül, héberül, törökül és örményül. Ezen a 8 nyelven kívül később megtanult még 17-et, és feltalált egy új nyelvet is, amit vendergoodnak nevezett el.
Ő volt a Harvard legfiatalabb diákja. Már kilencévesen be akart iratkozni, de elutasították. Tanulmányai során matematikai képességei olyannyira kiemelkedtek, hogy professzorai helyett ő tartotta meg az előadásokat. 16 évesen diplomázott, és – lévén az Egyesült Államokról van szó – nemcsak, hogy híre ment ragyogó intelligenciájának, de a hamisítatlan amerikai hírverés híressé is tette őt.
Nem sokkal az egyetem elvégzése után azonban úgy nyilatkozott, sem hírnevet, sem reflektorfényt nem szeretne, inkább visszavonult minden szerepléstől. Ezt ő „tökéletes életnek” nevezte. hallani sem akart nősülésről, és elmondása szerint a nők sem érdeklődtek iránta.
1923-ban, amikor édesapja elhunyt, a temetésére sem ment el. Súlyosan neheztelt rá, mert gyermekkorától fogva óriási nyomás nehezedett rá. Mint általában a géniuszok, szerény, visszafogott és visszavonult életet igyekezett élni, hivatalnokként heti 20-30 dollárt keresett (ez akkor a létminimum közeli bevételt jelentett.)
Csakhogy sokszor felismerték, és személyében örök sztoriként a sajtómunkások folytonos zaklatásának is ki volt téve, ezért mindig váltania kellett – ki is kezdték a lapok őt életvitele okán, hogy nem is volt gyermekként igazi zsenije.
Ez természetesen tipikus szenzációhajhász sajtó kacsa volt, hiszen folyamatosan, álnéven publikált, a matematika, pszichológia, és a nyelvészet határvidékén.
Háborúellenessége és szocialista szimpátiája miatt letartóztatták egy tüntetésen, és másfél év börtönre ítélték 1919-ben. Szülei közbenjárására elengedték büntetését – hogy aztán két évre szanatóriumba zárják fiúkat.
Élete hátralévő részét összetörten, teljes elszigeteltségben élte. Gépkezelőként és betanított munkásként tartotta fenn magát, 1944-ben bekövetkezett agyvérzéséig, amibe – 46 évesen – belehalt.
(allthatsinteresting.com angol nyelvű közlése és más források nyomán)
Pesti Hírek