„Nem támogathatunk tovább egy fenntarthatatlan és idejét múlt status quo-t” – jelentette ki egy diplomáciai fórumon az Egyesült Államok ENSZ-hez delegált nagykövete Kaliforniában.
Linda Thomas-Greenfield ködös megfogalmazása szerint Washington hamarosan olyan tervel áll elő, amely a Biztonsági Tanács állandó tagjainak vétójogát társtámogatáshoz kötné,
„amely előírja számukra, hogy magyarázzák meg a vétójukat a Közgyűlésnek”.
Ez jelentheti azt, hogy (1) az USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország vagy Kína a jövőben csak akkor gáncsolhatja el az ENSZ BT bármelyik határozati javaslatát, ha ahhoz a tanácsban többséget szerez és döntését a Közgyűlés előtt is megindokolja, de azt is, hogy (2) a vétó érvényesüléséhez meg kell szereznie a 193 tagállam valamilyen (minősített vagy egyszerű) többségének támogatását.
Az első esetben a többség jelentheti az öt állandó tag többségét, ami egyértelműen a nyugati hatalmaknak kedvezne, de a „tizenötök” többségét is – mert egyszerre ennyi tagja van a tanácsnak.
A másik lehetőség igazából csak elvi szinten létezhet, mivel az ENSZ tagállamainak kétharmada ellenséges vagy el nem kötelezett álláspontot képvisel a Nyugattal szemben, ami az egyébként súlytalan közgyűlési határozatokon is meglátszik. Csak egy példa:
az ENSZ Közgyűlése számtalanszor ítélte már el Izraelt a palesztinokkal szemben tanúsított magatartásáért, szankciókat azonban soha nem vetettek ki a zsidó államra, mert az USA vétója miatt egyetlen ilyen javaslat sem mehet át a BT-n.
Bármi legyen is az, Washington javaslata számos közép-, illetve regionális hatalmi státuszra vágyó ország számára lehet vonzó, például a törökök évek óta szorgalmazzák az ENSZ reformját, mondván a szervezet jelenlegi formájában csak egy kirakat, felépítéséből adódóan pedig a világot öt ország, egy szuperhatalom, egy volt nagyhatalom, egy feltörökvő hatalom és két bukott birodalom játszóterévé teszi.
Érdemes ehhez hozzátenni:
sem a Közgyűlés, sem a Biztonsági Tanács nem volt képes egyetlen háborút sem megakadályozni a szervezet megalakulása óta.
A sebrenicai vagy a ruandai népírtások az ENSZ békefenntartók orra előtt zajlottak. Ha az USA le akart bombázni valakit, és ahhoz nem kapott felhatalmazást – bombázott anélkül. Amikor Afrikában éhínség vagy járvány pusztít, és a nemzetközi közösség segélyszállítmányt küld, a világszervezet munkatársai tétlenül szemlélik, ahogy a teherautókról lerakott csomagokat a helyi hadurak milíciái lefoglalják. És ha besokallnak, egyszerűen magára hagyják az adott országot, mint Szomáliát.
Ezzel együtt túl nem becsülhető értéke van annak, hogy az ENSZ bármilyen körülmények között egy asztalhoz tudja ültetni a világ feltörekvő-, volt és jelenlegi nagyhatalmait. Ennek egyik oka éppen a status quo, amit a vétójog biztosít.
Ha Washington nem lenne kicsinyes, reformjavaslata arról szólna, hogy az „ötök” közé hatodikként vegyék fel Indiát. Azzal viszont, hogy a Nyugat érdekeire akarja szabni a szervezetet, az egész létét veszélybe sodorja.
Kína és Oroszország már jelezte, hogy számukra elfogadhatatlanok az amerikai tervek. Sőt, Dimitrij Medvegyev azt is előre vetítette: az ENSZ nagyon könnyen a Népszövetség sorsára juthat – és az nem egy második hideg-, hanem egy harmadik „forróháború” előszobájába vezethet.
bekezdések – Pesti Hírek