Öt „átbillenési pont” küszöbén áll a Föld éghajlati rendszere egy figyelemre méltó új tanulmány szerint. Ez azt jelenti, hogy a legjobb esetben is nagyon közel vagyunk ahhoz az állapothoz, ahonnan a természet már nem találja meg a visszautat.
Fontos kutatás látott nemrég napvilágot a neves Science folyóiratban, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Annál is inkább, mert állítása szerint
jó esetben is a küszöbén állunk annak az állapotnak, ahonnan a természet már nem találja meg a visszautat.
Ahhoz, hogy megértsük ennek súlyát, mindenképp tisztáznunk kell az úgynevezett átbillenési pontok (angolul tipping points) fogalmát.
Az éghajlati rendszer összetett hálózat, része a légkör, az óceánok, a jégtakaró és az élővilág is. Mindegyik részegységen belül számtalan folyamat játszódik le, vannak, amelyek öngerjesztők, és vannak, amelyek idővel elhalnak.
Már ezeket is nehéz matematikailag leírni, de a helyzet ennél is bonyolultabb:
olyan sűrű kapcsolatrendszer alakult ki, hogy ha a hálózat bármely része megváltozik vagy sérül, az kihat a többire is.
Számunkra most azok a folyamatok fontosak, amelyek öngerjesztők. Nézzünk egy példát, amelyen keresztül könnyebb elképzelni, miről is van szó. Választott térségünk a sarkvidék, a jelenség pedig a jég olvadása.
- Ha melegszik a légkör, egy bizonyos hőmérséklet felett olvadni kezd a jég.
- Ha elolvad, akkor a fehér felszín helyét felváltja a fekete föld vagy a sötétkék óceán.
- Mindkettő jobb hőelnyelő tulajdonságokkal bír, mint a jég, ezért tovább melegszik a légkör, és így tovább, az ördögi kör bezárul.
kör pedig attól igazán ördögi, hogy hiába állítjuk meg idővel a felmelegedést, a folyamat ekkor már önfenntartóvá válik.
A tudósok az éghajlati rendszernek mindeddig 9 globális és 7 regionális elemét azonosították, amelyben kialakulhatnak ilyen megállíthatatlan ördögi körök, a legfontosabb kérdés pedig az, mikor következhet ez be.
A tanulmány szerint a felmelegedés jelenlegi mértékénél (az ipari forradalom előttihez képest 1,1 Celsius-fokos többlet) 5 átbillenési pont küszöbéhez értünk, az ajtón pedig az ominózus 1,5 fokos felmelegedés esetén léphetünk be. Az 5 kritikus rendszer az alábbi:
- a grönlandi jégsapka összeomlása,
- a nyugat-antarktiszi jégmező összeomlása,
- a trópusi korallok tömeges pusztulása,
- az északi félteke permafroszt vidékeinek felolvadása,
- a Barents-tenger jegének elvesztése.
Ezek csak az időben legközelebb álló és a legnagyobb eséllyel bekövetkező események, azonban vannak olyanok is, amelyek ugyan kétségesek, de hatásuk még drámaibb lehet.
Elég ezek közül csak az észak-atlanti áramlás leállását említeni, amelynek ha nem is a Holnapután című filmben látott következményei lennének, de minden bizonnyal alapjaiban változtatná meg Európa időjárási viszonyait.
Sajnos annak esélye, hogy a felmelegedést 1,5 fok alatt tartsuk, rohamosan csökken, márpedig minden tized fok többlet növeli az esélyét, hogy újabb és újabb átbillenési pontokat érjünk el.
A már aláírt, elfogadott nemzetközi egyezmények akkor sem lennének képesek 2 fok alatt tartani a felmelegedést, ha azt valóban teljes mértékben mindenki betartaná.
Nagyon fontos lenne végre belátni, hogy nem szabad elindítanunk olyan folyamatokat, amelyeket aztán már minden igyekezetünk ellenére sem tudunk megállítani. A fentebb leírtak ráadásul a „kedvező” forgatókönyvnek tekintendők, hiszen a számítások nem képesek egészen pontosan figyelembe venni a szóban forgó rendszerek közötti kapcsolatokat, arról nem is beszélve, hogy például az amazonasi esőerdők pusztulásához nemcsak a változó klimatikus viszonyok, hanem a láncfűrészek is nagyban hozzájárulnak.
Ezért nem elég csak abban bíznunk, hogy a jövőben valaki feltalál egy technológiát, amely hatékonyan vonja ki a szén-dioxidot a légkörből. Ez ugyan bekövetkezhet, de lehet, hogy addigra már késő lesz.
rtl – Pesti Hírek