Néhány évvel ezelőtt a Valdaj Klub az elsők között beszélt arról, hogy az egypólusú világrend, illetve az egész politikai és gazdasági intézményrendszer bomlása felgyorsult. Ma már bátran kijelenthetjük, hogy a világ az alapvető változások időszakába lépett, és nem lesz visszatérés a korábbi modellhez.
Oroszország geopolitikai és erőforrás-történeti helyzetéből adódóan mindig az események középpontjában állt, a koronavírus-járvány és utána az orosz „különleges katonai művelet” Ukrajnában felgyorsította a világ átrendeződését. Mint a Valdaj Klub tanulmánya a helyzetértékelésében fogalmaz,
megnövekedett az igény a kiegyensúlyozottabb, stabilabb világrendre, és mind több országnak van elege az egoista szuperhatalmi dominanciából. A világ nagyobb önmérsékletet, több párbeszédet és kevesebb háborút vár.
Ahogy Leninre utalva Vlagyimir Putyin is fogalmazott,
forradalmi helyzet van a világban, hiszen a politikai értelemben vett Dél nem kér a hegemón uralta világból, a Nyugat pedig már sem politikai, sem pedig gazdasági értelemben nem képes fenntartani a dominanciát.
A világrend átalakulása a gazdasági életet is felforgatja. Sőt, a Valdaj Klub értékelése alapján azt is kimondhatjuk, hogy
az Oroszország és a Nyugat között egyre durvábbá váló gazdasági háború a szembenállás elsődleges, orosz olvasatban a katonainál is fontosabb, de legalábbis azzal egyenrangúként kezelt frontja.
Mint azonban az előadók megjegyezték, amit ma látunk, az mélyen gyökerezik.
A globalizációval kialakult kölcsönös függőséget ugyanis az eddigi világrendet uraló szuperhatalom és szövetségesei a saját érdekeik érvényesítésére használták. Ennek támogatására a Világbanktól a hitelminősítőkig egész intézményrendszert építettek ki, amely jelenleg kiemelten foglalkozik a nyugati befolyás ellensúlyozását szorgalmazók büntetésével. Ennek része a szankciók mára tökéletesített rendszere is. Ennek a gyarmatosító modellnek egyik bástyája a csúcstechnológia fegyverként alkalmazása.
Ezt, a neokolonializmust és a bizalmatlanságot emelték ki a világrend átalakulásával párhuzamosan mélyülő globális válság gazdaságot érintő jellemzőiként a Valdaj Klub konferenciáján felszólalók is.
A poszthegemón világ policentrikus, multilaterális és ebből fakadóan az orosz elképzelések szerint a jelenleginél sokkal demokratikusabb lesz. A globalizáció számára a legnagyobb kihívást nem Oroszország, hanem a globális Dél néven emlegetett országok jelentik, amelyek meg akarják erősíteni a helyüket a világban. Az új, multilaterális világrend felé vezető hosszú úton a következő lépést a szuperhatalmak eltűnése jelenti. Ahogy az orosz elnök már korábban és most is megfogalmazta,
„a világnak sokkal igazságosabbnak kell lennie, nem szabad egy ország köré épülnie, a formálódó új világrendben az eddiginél jobban tiszteletben tartják más országok érdekeit, egyenlő félként kezelik őket, függetlenül a terület nagyságától, a GDP mennyiségétől vagy a modern fegyverek jelenlététől”.
Mint Putyin aláhúzta, reményei szerint ez az igazságosság adja ennek az új világrendnek a stabilitását. Így a Valdaj Klub idei találkozójának a kulcsszavai az igazságosság, a mindenkinek egyenlően járó biztonság, a szuverenitás és a deglobalizáció voltak.
A jelenleg omladozó nemzetközi rend az orosz narratíva szerint se nem tisztességes, se nem biztonságos, és így jelentős részben okozója a jelenlegi katonai-politikai szembenállásnak. Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az orosz olvasatban az Ukrajnában dúló háború csupán egy mellékhadszíntér az Oroszország és a Nyugat között folyó proxyháborúban.
Oroszország számára az igazi győzelem az lenne, ha a Nyugattal szemben határozott alternatívát mutatva formálódna a globális Dél, és ebben az új rendben Moszkva meghatározó szerepet játszana.
Ehhez azonban egyértelmű győzelmet kell aratnia Ukrajnában. A tét tehát jóval nagyobb annál, mint Ukrajna. Ha ezt vesszük, akkor Putyin az orosz érdekek szempontjából racionális döntést hozott, amikor belevágott az orosz kommunikációban „különleges katonai műveleteknek” nevezett akcióba.
Ha ugyanis nem lép, egy-két éven belül rosszabb helyzetben kényszerült volna háborúzni.
Nem háborút akart, Oroszország azonban most már csak területszerzés és áldozatok árán érheti el eredeti céljait. Tehát az, hogy hosszú háborúba sodródott bele, egyrészt megnöveli a győzelem árát, másrészt a világrendért folyó versenyben ez Moszkva céljai felől nézve visszalépés. Mindazonáltal az orosz politikai elit magabiztos, és úgy véli, hogy a két hadsereg és az országok tartalékai közötti különbség idővel megmutatkozik majd.
Stier Gábor
demokrata – Pesti Hírek