A gonoszság nem gyűlölet, hanem szenvtelenség.
Az gyűlölet, amikor valakit megtámadnak, amikor fájdalmat és veszteséget akarnak neki okozni, valamilyen valós, vagy akár csak vélt okból. Az ilyesmi érthető, akkor is, ha a konkrét esetet nem tudjuk elfogadni. Érhető, és lehet vele kalkulálni.
Az igazi gonoszság egészen más.
Nem akar ártani. Nem nézi, hogyan lehetne tönkretenni egy élet munkáját, vagy épp kioltani egy életet.
A gonoszság az, amikor valaki semmilyen mértékben sincs tekintettel másokra. Kitalál valamit, tervezget, és végrehajt, abszolút módon figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy vannak más emberek.
A gonosz nem kérdezi, hogy amit tesz, az milyen másnak, nem néz utána, nem kíváncsi, mert számára az nem tényező, hogy „a másik ember”.
Tehát a gonoszság egyfajta fogyatékosság, teljes érzéketlenség bizonyos területeken.
Ezért az emberek nagyon nagy többsége nem képes elképzelni sem, nemhogy elhinni, hogy néhány embertársa mire képes.
És éppen ebből adódóan kiszolgáltatott vele szemben.
Tájékoztatják, elmondják, megmutatják, igazolják, hogy mi lesz, és nem hiszi el, mert képtelen rá. Nem bírja felfogni, hogy valakik tényleg tesznek ilyet, és ő meg a szerettei nem jelentenek számukra semmit. Képtelen ezt felfogni, mert ő nem érzéketlen, és számára az érzéketlenség megfejthetetlen.
Amikor valaki, ha felfogni nem is tudja, csak elfogadja, hogy a gonoszság létezik, áteshet a ló másik oldalára, és mindenben gonoszságot vél látni. De az valójában nagyon ritka, a legtöbben alighanem sohasem találkozunk vele, csupán érezzük a jelenlétét minden pillanatban a nyilvánvalóan teljesen értelmetlen szabályokban.
Julius Andan hivatalos (fb) – Pesti Hírek