Ezzel a címmel jelent meg a 19FortyFive honlapján egy írás a Dr. Michael Rubintól az American Enterprise Institute (AEI) vezető munkatársától. A szerző török agresszióról ír, és sérelmek soráról. Számunkra nagy kérdés, hogy mi történik, ha két NATO-tagállam lép hadba egymás ellen? De nézzük, miért gondolja Rubin, hogy kitörhet a háború a két ország között!
A török agressziótól elszenvedett országok listája hosszú. Törökország elfoglalta Ciprus egyharmadát. F-16-osait és különleges erőit használta örmények ellen. Iraki tisztviselők szerint Törökország mára 68 előőrsöt hozott létre a területén, amelyek mérete a kis szakaszszintű állásoktól a teljes méretű bázisig terjed. A török légierő éjjelenként bombázza Irakot. Törökország etnikailag egész körzeteket tisztít meg Észak-Szíriában
– írja Rubin.
De hogy jönnek ide a görögök? Először is – áll a cikkben –
Erdogan nyíltan revansista. Igyekszik felülvizsgálni – mindig Törökország javára – az évszázados Lausanne-i Szerződést, amely meghatározta Törökország határait Görögországgal és Bulgáriával.
Másodszor,
Törökország gazdasága összeomlik. Erdogan két évtizeddel ezelőtt került hatalomra az inflációval, a török líra gyengeségével és az uralkodó elit korrupciójával kapcsolatos széles körű elégedetlenség hátterében.
Ugyanez a dinamika érvényesül Törökországban a választások előtt. A külügyminisztériumon belül a vágyálom felé hajlamosak:
Sokan, akik részesei az Egyesült Államok és Törökország kapcsolatának, felismerik, hogy Erdogan milyen problémás lehet, de remélik, hogy a túlkapásokba belefáradt választók egyszerűen kiszorítják őt a jövő évi választásokon – írja a szerző.
Végül;
a Biden-kormányzat rosszul sakkozott.
Míg Joe Biden jobban ellenállt Erdogan nyájas szavainak, mint George W. Bush, Barack Obama vagy Donald Trump elnök, csapata jelentős visszalépést hajtott végre az elmúlt hónapokban, különösen az F-16-osok törökországi eladásának támogatásával. Talán Biden és Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó úgy gondolta, hogy ez megnyugtatja Erdogant az F-35 Törökország elvesztése után, és arra ösztönzi Törökországot, hogy segítsen Ukrajnának.
Valószínűleg háború jön Görögországgal, nem azért, mert Athén bármit is tett, hanem azért, mert Erdogan kétségbeesetten szeretné elterelni a figyelmét a kudarcról és a csődről.
Eddig a cikk. A magunk részéről pedig csak pár észrevétellel szeretnénk élni:
- A Nyugat azt gondolta, hogy ha Putyin ellen szankciókat vezetnek be és/vagy kitör a háború, lesznek áldozatok, az oroszok elküldik az elnököt. Ehelyett növekszik népszerűsége…
- A Nyugat nem érti meg, hogy egy nem demokratikus világban nem úgy van az, hogy az elégedetlen szavazók leszavazzák az uralkodó elitet. Nyugaton is csak látszat…
- A líra elértéktelenedése érdektelen. Aki járt már az isztambuli piacon, tudja, hogy dollár, meg euró van, nem líra – és nem csak ott!
- Erdogan önálló Törökországot „csinál”, nem hajlandó alávetettként „működni”, így – mint India – nem politikai irányultság alapján dönt fegyver-beszerzésekről, hanem saját igényei szerint.
Nem gondoljuk, hogy okosabbak lennénk, mint a cikk szerzője, azt viszont igen, hogy jobban megértjük egy olyan ország működését, mint Törökország. A görögök meg jobban tennék, ha az együttműködést választanák.
Kérdés, hogy ez működik egy olyan országgal szemben, amely haderejét tekintve messze meghaladja az Athén által mozgósítható erőt, és nem retten vissza annak használatától.
Címlapképen az idén júliusban bemutatott térképen a görög szigetek és Kréta is török fennhatóság alatt
itthonrolhaza – Pesti Hírek