Forró drót kiemelt mások, magyarok

I. Szent László génvizsgálata: a Turul-ház (Árpád-ház) ázsiai gyökereinek legerősebb bizonyítéka

Genomösszetétele által Szent László királyunk még jobban kötődött a honfoglaló magyarsághoz, és kevesebb európai gént hordozott, mint a későbbi évszázadok királyai – mondta Neparáczki Endre archeogenetikus, a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának az igazgatója. Hány százalékban ázsiai Szent László? Van-e genetikai köze az Árpád-háznak a honfoglalókhoz? És vajon román-e az ősember? Interjúnkból kiderül.

– Tudta, hogy az ősember román volt?

Ezt a viccet talán már hallottam…

– Pedig a fele sem tréfa. A Spinoza-díjas, Hollandiában kutató Mihai G. Netea román orvosprofesszor könyvet írt a románok genetikájáról, melyben többek között azt állítja, hogy a románok már 50 ezer éve a mai Románia területén laknak, míg a magyarok alig több mint ezer éve érkeztek Erdélybe. Felvették a kesztyűt?

Egyébként az említett interjúban a kutató azt állítja, hogy kutatócsoportja saját eredményeiről ír. Na mármost a Románia területén feltárt paleolit csontmaradványok vizsgálatáról 2015-ben jelent meg egy tanulmány, melyben a szerzők között nem szerepel Netea úr, s e szakcikk sem fogalmazza meg az általa valótlanul idézett állításokat. Később napvilágot látott egy másik publikáció, melyben egy Neander-völgyi női minta genomját közlik a szerzők – sokadik társszerzőként ebben találjuk meg Neteát. E cikkben szó szerint leírják a szerzők, hogy a minta semelyik mai népességnek nem az őse. Összegezve: nincs mit felvenni.

– Eleddig dák, szkíta, etruszk, szarmata ősökért jelentkeztek be az európai nemzetek. Ez trendfordulót jelez, még ősibb ősök kellenek az embereknek?

Az 50 ezer évvel ezelőtti időtávlatban még nem csak a Homo sapiens sapiens, hanem más emberszabásúak is éltek a Földön. A humán genetikus kutatók ebben az időtávlatban a hominidák evolúciós kapcsolatait vizsgálják, és nem a nemzetiségüket. Amennyiben a kutató szeretné nemzetiséghez kapcsolni a különböző emberfajokat, szíve joga, viszont ezt a tudományosság keretein kívül teszi. A klasszikus kultúraalkotó nemzetek nem abban versenyeznek, hogy mióta próbálnak maradandót alkotni, hanem abban, hogy tudnak-e valaha maradandót, morális, etikai többletet adni az emberiségnek vagy sem. Ezt megteheti egy nemzet néhány ember­öltő alatt, mint a sztyeppei népek tették a nadrág elterjesztésével vagy azzal, hogy sokkal jobban megbecsülték a nőket, mint a kortárs nyugati társadalmakban.

– Tehát ha jól értem, azt mondja, hogy a kultúraalkotás fontosabb, mint a gének, ugyanakkor a gének hordozhatják a kultúraalkotó hajlamot. Ez ebben a formában igaz lehet?

Társadalmi szinten a kultúraalkotás a fontos, amit közvetlenül nem határoznak meg a gének. Nincs olyan gén, amiről kimutatták volna, hogy a magaskultúra megteremtésére vagy fogyasztására hajlamosít. A kettő között nincs összefüggés. Genetikai örökségünkben kódolva van a szemszínünk vagy hajszínük vagy a képességünk, hogy felnőttkorban képesek leszünk-e megemészteni a tejet. Viszont nem csak a genetika határozza meg, hogy kiből mi lesz. Nagyon fontos a környezeti hatás, ám az olyan komplex tulajdonságok, mint az intelligencia vagy a „kultúraalkotás” képessége nehezen vizsgálható, ha egyáltalán. Továbbá a tudomány etika határait is feszegeti, amit ugyancsak figyelembe kell venni. Nem olyan régen amerikai genetikusok akarták a magas és az alacsony IQ-jú régiók genetikai hátterét vizsgálni. A mai kutatási világban ez túl sok: a kutató személye ellen rengeteg támadást intéztek, a kérdésfelvetést magát rasszizmus vádjával illeték.

– A neves román tudós azt is állítja, hogy a románok és magyarok génjei nagy arányban megegyeznek, a románok általában csak húszszázaléknyi dák gént hordoznak magukban. Jól érzem, hogy ez utóbbi „tény” a sci-fi kategóriába illik?

A mai Románia területén feltárt ókori vagy középkori minták archeogenetikai kutatása éppen hogy csak elkezdődött. Az ókori dákokból nincsen publikált adat, sőt, a népvándorlás korából az idén jelent meg az első új generációs szekvenáláson alapuló eredmény erről a területről. Magyarán nem ismerjük a „dák gént”, így az arányait megbecsülni a kortárs populáció­ban roppant szórakoztató. Saját, gepida korszakról szóló kutatásunkban leírtuk, hogy a gepidák anyai vonalú génkészletük jelentős részét európai őskori (elsősorban bronzkori) kultúráktól kapták, és az anyai leszármazást illetően jelentős helyi hatással kell számolnunk. Az egykorú szomszéd népcsoportokkal és a gepidák előtt itt élő helyi lakossággal kapcsolatban azonban annyira kevés adat áll jelenleg rendelkezésre, hogy mindenképpen további vizsgálatok szükségesek. Tehát régió- és korszakspecifikusan eleddig hiányoznak az adatok, ami alapján akár messzemenő genetikai következtetéseket is levonhatunk.

I. Szent László koponyájának vizsgálata

– Az önök részvételével egy új algoritmus segítségével vizsgálták a már közölt archaikus és mai népességek anyai vonalainak összefüggéseit. Azt találták, hogy a mai Kárpát-medencei népesség túlnyomó többsége egy rézkori (Kr. e. 4500–Kr. e. 2800)–bronzkori (Kr. e. 2800–Kr. e. 700) alapnépességre vezethető vissza, míg a keleti bevándorlások kisebb genetikai hatást gyakoroltak az Árpád-kori lakosságra. Látszólag egybevág román kollégájának a véleményével. Ez alapján kik vagyunk, mi, magyarok?

A mai magyarokra vonatkozó adatok egyelőre becsléseknek tekinthetők, melyek jelentősen részleteződhetnek a közeljövőben, mivel jelenleg a mai magyarság régióspecifikus, reprezentatív genomadatbázisának összeállításán is dolgozunk. A mitogenom (nem a teljes genomok) alapján az volt kiolvasható, hogy a legalább a bronzkorig érdemes visszanyúlni, ha magyarázni akarjuk némely anyai vonal jelenlétét. Tehát az adatok azt mutatják, hogy a Kárpát-medencét folyamatosan lakták, legalább a bronzkortól mind a mai napig. Viszont ez nem azt jelenti, hogy magyar vagy épp román nemzetiségűek voltak azok a bronzkori emberek, az egy bronzkori népesség volt.

– Tehát erre a bronzkori népességre telepedtek rá a népvándorlások hullámai. Folyamatosan bővültek és keveredtek? Mit hoztak Árpád magyarjai? A nyelvet, a kultúrát, az establishmentet?

– Az archeogenetikai kutatásinknak leg­jelentősebb eredményének azt tartom, hogy bebizonyítottuk: a honalapító magyarság genetikai értelemben a mai magyarok ősének tekinthető!

– Pedig józan paraszti ésszel azt hinnénk, hogy ez természetes.

Ez nem volt kétségtelen, annak ellenére, hogy csak velük azonosították a magyarokat. A honfoglalók genetikai öröksége a tatár veszedelem és a török pusztítások idején teljesen kipusztulhatott volna. Mivel egyre több régészeti bizonyíték van arra, hogy a korábbi avar népesség megélte a honfoglalás korszakát, ma már nem lehet csak Árpád népére szűkíteni a XI. században élt Kárpát-medencei tömbmagyarságot. Viszont a mai magyar genetikai adatokból is kimutatható, hogy van olyan keleti örökségünk, amit a legjobban az Árpád magyarjainak archeogenetikai vizsgálatai során kimutatott vonalakkal magyarázhatunk. Ezenfelül az archeogenetikai kutatásoknak köszönhető az a paradigmaváltó nézet, hogy bizonyíthatóan nem volt üres a Kárpát-medence, mikor Árpád magyarjai ideértek, mivel kimutattuk, hogy a honfoglaló magyarok keveredtek a Kárpát-medencében élő avar népességgel, egyéni szinten változó mértékben, de jelen van bennük az avar genetikai örökség. Ráadásul vizsgálatainkkal a társadalomtudományok dogmáinak tarthatatlanságára világítottunk rá, hisz most már nem lehet továbbra is leegyszerűsítő képletet alkalmazni egy nép eredetével kapcsolatban.

– Ha jól tudom, ön támogatja azon elméletet, miszerint a magyar nyelv tulajdonképpen az avarok nyelve volt, és mi most „avarul” beszélünk. Hogyan lehet nyelvészeti kérdésekben véleményt formálni természettudományos vizsgálatok által?

A genetikai eredmények is azt a korábban sokszor elvetett hipotézist támogatják, miszerint Árpád magyarjai többnyelvűek lehettek. Ugyanúgy, ahogy például a vaskorban a szkíták vagy Attila hun nagyvezér hunjai is. Természetesen a genetikai adatok nem határozzák meg, hogy az egykor élt egyén milyen nyelven beszélt. Azt viszont ki tudjuk mutatni, hogy a népességek honnan származnak vagy kikkel keveredtek. Tehát a jelenlegi genetikai adatokból logikus felvetésnek tűnik számomra, hogy a magyar nyelv már a honfoglalás kora előtt jelen lehetett a Kárpát-medencében. Viszont ez mindössze egy vizsgálandó kérdés. A történeti nyelvészek lesznek azok, aki meg tudják válaszolni. A forráshiány miatt egyelőre odáig jutunk, hogy a genetikai adatok alapján ez egy lehetséges forgatókönyv, amelyet sem elvetni, sem megerősíteni nem tud a társadalomtudós szakma. De térjünk vissza a „mit adtak nekünk a magyarok?” kérdésére! Talán az államszervező készség és az ehhez szükséges erő volt az, amit Árpád magyarjai a IX. században a Kárpát-medencébe hoztak, majd az Árpád-házi királyok tökélyre fejlesztettek.

– Beszéljünk végre az igazi szenzáció­ról: frissen publikált kutatásukból kiderül, hogy a győri herma valóban Szent László koponyáját rejti. Más kutatók szerint még használható DNS-mintát sem lehetett venni a koponyából. Önöknek hogyan sikerült?

Sosem felejtem el, hogy pont 2021. június 4-én vehettem mintát a győri hermában őrzött koponyaereklyéből, a Győri Egyházmegyének és Kristóf Lilla Alida szervező munkájának köszönhetően. Tették mindezt annak ellenére, hogy a projekt eleve teljes kudarcra volt ítélve, hiszen korábban feketén-fehér leírták, hogy a koponyában nem található értékelhető mennyiségű DNS. Mégis megpróbáltuk, mivel hiszek a molekuláris biológia fejlődésében, és a laborunkban mindig a legújabb technológiákat alkalmazzuk. Az új protokoll szerint a hermában őrzött koponyaereklye fogából próbáltunk örökítőanyaghoz jutni, és csodák csodájára az eddigi kutatásaim során kinyert egyik legjobb saját (endogén) DNS-t sikerült izolálnunk belőle. Végül a mintán elvégeztük a hazánkban csak nálunk rutinszerűen alkalmazott archeogenomikai analízist. Az eredmény: Árpád-házi Y-kromoszómája van és ötgenerációs távolságra helyezkedik el III. Bélától.

– A nemzedéknyi távolságot hogyan tudták megállapítani?

Ezt csak a testi kromoszómák összehasonlításából lehet, a kutatócsoportunkban kifejlesztett számítógépes szoftver segítségével. Logikája az, hogy az utód körülbelül fele-fele arányban kapja az örökítőanyagot a szüleitől, és így tovább nemzedékről nemzedékre kisebb és kisebb arányban kapunk kimutatható DNS-információt. Tehát a nagyszülőktől az unoka egynegyed örökítőanyagot kap. A szoftverünk segítségével képesek vagyunk 4-5 generációnyi távolságban lévő – vagy közelebbi – kis genomdarabokat azonosítani a teljes genomszekvenált archaikus mintákból. Mivel a program megállapította, hogy ötnemzedéknyi távolságra helyezkedik el III. Bélától, a hermában őrzött koponya, az csakis Szent László királyunké lehet. Nagyon örülök, hogy azon kevesek közé tartozhatom, akik Szent László fejereklyéét foghatták, vizsgálhatták. Ennek a kutatásnak köszönhetően ő lett az első olyan szent a világon, akinek a személyazonosságát archeogenetikai vizsgálatokkal is megerősítették. Ezt is szimbolikusnak tartom, hisz amikor a magyarok szükségükben hívták László királyt, mindig megjelent és segített. A magyarság hősei valósak és mind a mai napig velünk vannak! Eredményeinket különben a Journal of Genetics and Genomics című nemzetközi szakfolyóiratban közöltük, és magyar nyelven is közzétesszük a közeljövőben.

– Ezenkívül mit tudtak meg a lovagkirály DNS-éről?

A legnagyobb felbontású elemzések azt mutatták, hogy Szent László ge­nom­jának keleti összetevője megegyezik a kutatócsoport által nemrég azonosított, a honfoglaló elitre jellemző komponenssel, amely körülbelül 15 százalékát teszi ki a lovagkirály genomjának. Ez az eredmény alátámasztja az Árpád-ház, más szóval Turul-nemzetség és a honfoglaló elit közös származását, és cáfolja azt az egyes történészek által felvetett lehetőséget, miszerint az Árpád-ház idegen származású uralkodócsalád lett volna, amelyet egy külső hatalom ültetett a honfoglaló magyarok élére.

Kép: Kurultáj

– Pontosan mit nevezünk ázsiai genetikai örökségnek?

Ha a genomadatokat a főkomponens-analízissel vizsgáljuk, akkor leegyszerűsítve az európai minták az egyik szélére térképeződnek, az ázsiaiak meg a másik oldalra. Ha két végpont között helyezkedik el egy minta, az durván 50 százalék európai és 50 százalék ázsiai genetikai örökséget hordoz. Szent László királyunk genomösszetétele által még jobban kötődött a honfoglaló magyarsághoz, és kevesebb európai gént hordozott, mint a későbbi évszázadok királyai, akik a dinasztikus házasságok révén egyre összetettebb genetikai örökséget hordoztak magukban.

Pataki Tamás

Címlapfotó: Demokrata

demokrata – Pesti Hírek

Ez is érdekelhet

Aki 1990 előtt született, annak ezt kötelező végigolvasni, aki utána, annak erősen ajánlott

Jónás Levente

Megtrianonozott magyarságunk (Pesti Hírnök vélemény)

Jónás Levente

Május kilencedike… (Pesti Hírnök vélemény)

Jónás Levente

Ez a weboldal cookie-kat használ az élmény javítása érdekében. Feltételezzük, hogy ez rendben van, de ha szeretné, leiratkozhat. Elfogadom Bővebben