Igen, az: vélemény-szonett… most, kivételesen. Nem vagyok költő és nem írok verset. Sem szonettet – ez sem az. Jóllehet az elmúlt évek világeseményei, retinánkba égetett képei rendre közlésekre sarkallnak, ezúttal mégsem az ismerős „Pesti Hírnök vélemény” – írásokban hagytak nyomot.
Van, hogy a szöveg írja az alkotót, a toll vezeti a kezet. És engem most épp ezen ritkább, ám feltehetően másoknak is majd annál tetszőbb, és katartikusabb, élményolvasást és tetszést teremtő, pillanata ért utól. Ne fürkészd: Isten útjai…
Megnehezül az istenfélő ember kezében tolla, ha Az istentelenséggel tort ülő embertelenség az, mi írásra ragadtatja!
I
Te, Egyesült Amerika, Te! Te világok merésze, Te! Világok elkényeztetett gyermeke! Te, Amerika! Te álom, te, te, te...
Mert világra szülted bűntelen gyermeked, Mert nem bántad meg elébb bűneidet, S mert lett gyermeked így bűnös tett, S mert lett emberléted így bűnös élet.
Szerettek téged, Szerelmed félhet. A bűn éltet...
Fakaszd a vágyad, ember-gyermek: Csináld világod gyermek-gyermeteg; Légy, ami vágyad, te ember - fergeteg! Forogj, rohanvást szédülj még réveteg; Járd csak táncod, hej, járjad rettenet...
II
Lelkedbe rejted: a bűn éltet, Léted így lesz hát végzet! Nem szeretted e félelmet, Szeretet így nem menekíthet, nem éltet;
Ábrándod, hát hiába szült téged, Élet! Hogy élni akartad vágy-eszményed, Vetetted tett-csináló, folyton-reményed S lettél így lélek-terhekkel, temérdek...
Álmodnak halálod így vet végleg véget: Ember-álmot már az Isten sem remélhet.
III
De az, ki életet fakaszt puszta vágyának, Halálos ágyát vetette ő Élet-Álmának, Vágy-tollakkal tömött test-vánkosának: Alussza halálát, álma örök vágyának Hamis vágy szülötte, halálos álmának.
Sosemvolt, mégis újra ez lesz, És gonosz büntetése lesz ez, - Túlontúl-túltolt túl-világnak az Amerika-világvágynak...
Öregarcú gyerekek ölnek felnőtteket; Ál-csillogók, harsány szennytömegek: Kergetik magukat ostorral az emberek.
Gyerekek büntetnek felnőtteket, Felnőttek ölnek meg öregeket, Öregek siratják a régi szeretetet; Gyermekek nevetik az öregeket,
Gonoszul gúnyolják a szeretetet, Fennen vágyják a lélek-ürességet; Nem lelnek hát életet, sem üdvösséget; Beteg kínnal sorvadnak el közösségek; Kutatva sem tudnak és hiába, ha keresnek.
Tudván tudva, akarattal: ölik az emberek Istent.

IV
Te, Egyesült Amerika, Te! Óvodádba hát ne zárd e világot be! Világot vágy-magzuhatagod ne hintse be! Életet, hitet ne csábíts ál-ösvényedre...
Bűneid szabadsága: másik rab bűnhődése; bűnös vergődése, lelket feketít be! Te bűnmerész! Tetted sátán-vágyat teljesít be! Tévúton vezetsz, Te! Tévelygőknek tévelygője...
Világot pénzzel, pénzesítesz, nemcsak otthonodnak, Bűnnel még, tovább bűnözöd rablás-vagyonodat, Csábítod a világot tömegednek, alja-cinkosoknak: Bűn-pénzért járó gyilkosoknak játszi-júdásoknak!
Pénz-imára gyűlnek, készülnek az aranyborjak Szolgálnak a hívek, fizetség lesz majd kárhozat!
A mindent vágyó, kín-akaró én-sátánoknak, Bizony, szeretet-pusztult barbár démonoknak: szolgálsz.
V
Egyesült Amerika! Végzetek csaló ál-állama! Alkotmány-szabályok, jogos törvény-nyilatkozata Menti fel őket, hát gyűl ott bűnösöknek hada!
Hisz minden jogos: jó, s jogos céllal még az atombomba Is zuhanhat jogosan akár, világban emide - amoda: Véredre, vágyadra, az igaz remény otthonaira...!
Kicsi gyermek kis kezében, ha eltört kis játéknyila Dühében, vajh’ miért? Az egész világot ölné le halomra.. S mi már egyszer sem fakadunk való, igaz sírásra!
VI
De nem lehet, nem lesz könnyünk felszárítva; Száraz a szem akár, többé nem pillanthatja, „Mi lett volna, ha...?” Lesz végső szentségtelen felirata. Elkésett, ó miért nem jött vissza az Emberfia? Őt várják e hitehagyottak. keresztjeik, eldobva?
Tán Isten Teremtő lesz. Majd. Tán csak Ő akarhatja, Hogy az Ő vágy-akarata, ne az ember által legyen megírva.
Nem átkozza szavát többé, bűn-ember vágy-irkatolla, Álom-vánkosával, Isten alkotását nem fullasztja-fojtja: A hamisság hitére esküvő, istentelen ember akarata.
Tán Isten így akarta? Tán nincs is akarata! Neki is csak annyi van: Hite és alkotása: Istenvágya.
VII
Szeresd! S a lelkednek lesz isteni hatalma Áldozó szeretet: ez Isten vágyott jutalma! S ki Isten vágyának lesz, marad isteni alkotása, Nyerhet el jutalmul mindent, ami csak vágyakozása Hadd jusson el az üdvözült isteni örökkévalóságba...!
Meg ne mérgezd hát, Amerika sötét embervágya! Mert csak Mindent-világot sújthat Isten csalódása, Hogy isteni nem lett embernek vágya, alkotása És lesz az embernek kudarca Isten csalódása Hogy mit sem teremtett vágya, álma, kívánsága…
Volt az Istennek egy Élet – Álma, Ember ölte meg, a gyilkos-vágya.
Jónás Levente, a Pesti Hírnök
