Járt nálunk egykor a tatár is, de arról alig maradt használható feljegyzés, s a magyar feltámadás is bekövetkezett. Úgy igaz: 1526. augusztus 29-e sokszorosan is gyásznapja a magyar történelemnek – miként sokszorosan is arany győzelmi napja az Oszmán Birodalomnak.
Tény: az egykor ezerszer győzedelmes oszmánoknak mára már csak az emlékük él, igaz a még most is nagyerejű Török Köztársaságban. Ugyanakkor az is tény, hogy a hajdan dicső Magyarország Mátyás király óta folyamatosan pusztul és leépül, s csak árnyéka hajdan dicső önmagának – de mégis, miként a költő mondja:
„Él magyar, áll Buda még!” (Kisfaludi Károly: Mohács)
Az oszmán dicsőségtábla ezt írja:
- 1521 – Az I. Szulejmán szultán által vezetett török haderő bevette Nándorfehérvárt.
- 1526 – Mohács: Az I. Szulejmán szultán vezette török haderő a mohácsi csatában szétveri a magyar fősereget, II. Lajos király is elesik.
- 1541 – I. Szulejmán szultán hadsereggel érkezik Buda alá, fogságba veti Török Bálintot. A török katonaság csellel elfoglalja Buda várát…
Magyar szemmel a fenti dátumok – pusztító vereségek.
Különösen Mohács a fájó, hisz a Magyar Királyság ekkor hjosszú évekre jóvátehetetlenül összeomlott, holott alig száz évvel korábban (1456) egész Európa a nándorfehérvári diadalt éltette-üdvözölte.
Nos, ez az a csonka évszázad, melynek elemzése még ma is tart.
Vajon mi fordíthatta meg a világot? Miféle külső-belső okok játszottak szerepet abban, hogy így alakult a történelem?
Máig csodáljuk utolsó nagy és még mindig szakrálisnak mondható királyunk Mátyás életét, holott a dicsőség közepette mindvégig magán hordta már a halál és a bukás jelét, mert hiszen a holló az maga pusztulás.
Két generáció Mátyás után: előbb a semmirekellő, lacikonyhás Dobzse László (II. Ulászló), majd a ténylegesen már tízévesen(!) uralkodó, betegségben született Lajoska (II. Lajos király), a táncos-mulatós kedvű ifjú – ez már önmagában is jelezte a vég közeledtét.
A Mátyás-i karizma nélküli utódjelöltek (sokszor csak önjelöltek) kevésbé a haza sorsával, mint csakis a trón megszerzésével törődtek.
Az mindenképp bizonyos, hogy a mohácsi csatamezőn szinte mindenki odaveszett, aki számított.
Mohács tocsogott a vérben, mikor Perényi Ferenc holttestét keresve, a környék papjai és 400 jobbágya segítségével közös sírba tétette az elesett hősöket, megadva a végtisztességet nekik.
Az ezernyi-tízezernyi közvitézen túl érdemes megnézni a vezérek listáját:
- Tomori Pál hadvezér, kalocsai érsek
- Szalkai László esztergomi érsek
- Sárkány Ambrus volt királyi országbíró
- Drágffy János királyi országbíró
- Perényi Ferenc váradi püspök
- Móré Fülöp pécsi püspök
- Paksy Balázs győri püspök
- Csaholy Ferenc csanádi püspök
- Palinay György boszniai püspök
- Szapolyai György szepesi gróf, a had második vezére
- Országh Ferenc főkamarás
- Korlátkői Péter főajtónálló
- Trepka András főajtónálló, királyi testőrtiszt
- Horváth Simon királyi főpincemester
- Aczél István pozsonyi várnagy, királyi testőrtiszt
- Orlovcsics György zenggi kapitány
Főhajtás a hősöknek!!!
Mikus Márton István
fb – Pesti Hírek