Az angliai Leicester városában lassan egy hónapja zajlanak az egyre erőszakosabb összecsapások a muszlim pakisztániak és hindu indiaiak között, aminek következtében már 25 rendőr megsérült, és 47 embert tartóztattak le a hatóságok. A hinduk ráadásul azzal vádolják a muszlimokat, hogy a Leicestertől alig 55 kilométerre lévő Birmingham párhuzamos társadalmaiból hívtak „erősítést”, akik szánt szándékkal az indulatok további felkorbácsolása érdekében érkeztek a városba.
Kellően szemlélteti a párhuzamos társadalmak létezését az országban, hogy mind Leicesterben, mind Birminghamben a lakosságnak több mint harmadát a hindu és muszlim kisebbség együttese adja már. Előbbi városban az indiaiak vannak többségben, utóbbiban pedig a pakisztániak. Ennek jelentősége abban rejlik, hogy az erőszakhullám már Birmingham városára is átterjedt.
Az elmúlt évek alatt egyre egyértelműbbé vált, hogy azon nyugat-európai országok, amelyek a multikulturalizmus – és az olcsó munkaerő iránti profitéhség – szellemében a tömeges bevándorlást propagálják, az eredetileg lokális jellegű vallási–etnikai konfliktusokat is importálják Európába.
Mostanra az európai mindennapok részévé vált és ezáltal egyre nehezebb elmenni amellett szó nélkül, hogy
az arab gyökerű bevándorlók egyre erőszakosabbak a zsidókkal szemben, a törökök és kurdok Bécsben és Berlinben csapnak össze rendszeresen, míg Svédországban klánalapú bandaháborúk folynak a nyílt utcákon. Ebbe a sormintába illeszkedik most Leicesterben és Birminghamben az elviekben pakisztáni-indiai, de sokkal inkább vallási szembenálláson alapuló muszlim-hindu ellentét is, amely egyre kiterjedtebb és véresebb jelleget ölt.
Tovább nehezíti az ilyen jellegű erőszakos belharcok kezelését, hogy
a progresszív korszellemnek és ennek következményeképp a multikulturális társadalom eszményképének megfelelni akaró kormányzatok képtelenek beavatkozni a konfliktusba. Ennek oka, hogy bármely oldalon foglalnak állást, akkor a szembenálló fél hamar rájuk süti az – adott szituációnak megfelelően – a „rasszista”, „iszlamofób”, vagy „idegengyűlölő” jelzőt, ezért a hatóságok is a legtöbb esetben csak bénult megfigyelőként asszisztálnak az eseményekhez.
Ahogyan ezt most Angliában is láthatjuk.
A multikulturalizmus ideológiája tehát legfőképp arra képes, hogy olyan kulturális intézményeket, szokásokat és problémákat importál Európába, amelyek folyamatos feszültségforrást jelentenek.
Bíró András
fb – Pesti Hírek