A magyarellenesség ma kevéssé a kisebbségeinket ért jogtiprásokban érhető tetten, annál inkább abban a nemzetközi-szervezeti térben, amelyben most támadássorozat zajlik az anyaország ellen. A hazánkat támadó, intézményes alapokon nyugvó brüsszelita magatartás ma a magyarellenesség.
És ehhez a magatartáshoz igazodott látványosan Magyar Péter Brüsszelben, és úgy, hogy mindenki láthassa: beállt a sorba ez az új magyar politikai erő.
Ennek egyéertelmű jele maga, az európai néppártiságba való, feltétel nélkül becsatlakozás. Az EPP jelenleg a legnagyobb európai parlamenti frakció, zöld és baloldali segéderőkkel, tehát mindenekelőtt usás és ebből fakadó szükségszerűséggel, anti-europista. És ugyanebből fakadóan a legellenségesebb a szuvenisták vezérországával, hazánkkal.
Magyarországgal szembeni fellépésüknek lejátszástechnikai, színpadi szempontból pedig fontos legitimációs eleme az, hogy a Tisza Párt csatlakozott hozzájuk. Ekképp Magyar Péter és küldve jött emberei, egyenes ági örökösei a Cseh Katalin – Donáth Anna-féle, nemzetellenes nemzetköziségének.
Ezek szerint az Orbán-kormány-ellenességnek, a magyar ellenzék-ellenességnek a brüsszeli útja, a platóról a magyarellenesség nemzetközi erőterébe kell, hogy vezessen?
A kijevi látogatás, amely a második hivatalos külföldi útja volt Magyar Péternek, önmagában is azt mutatja, külpolitikában egyértelműen és a nemzetközi nyilvánosság előtt is hitelesítve, hogy Manfred Weber és a Néppárt utasításait követi.
Az ismert ukrajnai franchise-forgatókönyv szerinti látogatás elsősége és ténye mutatja: Magyar Péter a nemzetközi térben az ő emberük. A Tisza Párt az ő pártjuk.
Az európai parlamenti helyek megszerzése óta, az ezzel kapcsolatos kommunikáció és médiamegjelenések kivétel nélkül arról szólnak, hogyan ízesült be vidáman a Tisza Párt, a Néppártba. Értsd: kivétel nélkül csak „bárgyún együtt vigyorgós“ Magyar-Weber közös képek, mémek, posztok és sajtófotók mindenütt. Nincsen semmilyen nyilatkozat sem Magyar Pétertől, sem mástól arról, hogy miben és hogyan fogja képviselni a Tisza-párti trupp a magyar érdeket.
De erről akkor sem tudunk meg semmit, ha végigküszködjük bármely, másfél órás önonanizálását (interjú, beszéd, bejegyzés, mindegy, mert a magyar péteri kommunikáció egyoldalú és egofókuszált kommunikációs panel-legózás, minden esetben), amelyben delejező színtelenséggel sorjázza a semmitmondás nagyot mondásait.
Ha Budapesttel és a fővárosi közgyűlési mandátumgyakorlásukkal kapcsolatosan el is fogadható, hogy máig nincs igazi szakmai programjuk, ezért hallgatnak róla,
ilyen súlyos európai-nemzetközi minőségválasztás és frakcióba való csatlakozás, mindenfajta politikai, és/vagy érték nyilatkozat nélkül elfogadhatatlan. Ezért, ha mégis, akkor a cáfolahatatlan jele annak, hogy Magyar Péter pusztán brüsszeli projektelem.
A hazai Orbán-ellenesség facebookról szalajtott, jelentős ellenzéki szavaztot összeplatózott szernecsevadásza, a nemzetközi térbe kerülvén most, rögtön az elején,
a legkorruptabb, hamisítatlan brüsszelita magatartást tanúsította azzal, hogy több pozíciót zsebelt be, mint a Patrióták, az európai hazafiság új frakciója, amely a most felállt Európai Parlament harmadik legerősebbje.
Ritka, még a magyar nép történetének zivataros századaiban is, hogy ennyire gátlástalan és szégyentelen, arcátlanul hazudozó alak a közfigyelem középpontjába kerülve, törhet így hatalomra. Lett Gyurcsánynál is lejjebb.
Mert valójában épp az ellenzék hömpölygő, korrupt gyurcsányizmusa az, ami Magyar Péter választási sikerének az oka.
Lám, a rendszerváltó, országhazugságra épített balliberális kormányzati rombolás, majd az ellenzékiségre való méltánytalan és hiteltelen terpeszkedés, amely Gyurcsányt is fentartotta, ehhez vezetett.
A felelőtlenség intézményesült cinizmusa karmatikus módon gyűjtötte össze a nemtelenség és erkölcstelenség társadalmi energiáit, hogy irónikus módon egy lendülettel pár hét alatt minden ellenzéki, évtizedes befektett erőt, Gyurcsány ide, MSZP oda, épp egy Magyar Péter elorozhatta.
Mint egy görög dráma, ahol a zsarnok öreg királyt saját, még hataloméhesebb fia öli meg. Csak arra figyeljünk, hogy maradjon komédia, és nehogy tragédiánkká váljon…
Jónás Levente, a Pesti Hírnök