Nincs ma közöttünk egy se, aki ne hallott volna a „Mesterséges Intelligencia” (MI) elnevezésű programról. AI, OpenAI, ChatGPT… Nap, mint nap olvashatunk a közrebocsátott, a MI által kreált érdekességekről a médiában, sőt, magunk is és barátaink is kipróbálhatjuk, kérdéseket feltéve, feladatokat adva ezeknek a „chatbot”-nak nevezett, igen magas fokú technológiát és hihetetlen képességeket mutató eszközöknek.
A hírek szerint a gép az emberi kommunikáció legszélesebb merítésével, folyamatosan bővítve az adatbázisát „tanul és fejlődik” e funkciói segítségével. Nem csoda, hogy a sci-fi disztópiákat fogyasztó kor embere hamar a „mesterséges tudat” viziójára asszociált, a Mátrix és a Terminátor filmek fantáziavilágát követve.
Pláne, hogy a gép a „Mesterséges Intelligencia” néven került a nagyközönség elé.
Nos, erős a véleményem, hogy ugyan mesterséges, de semmiképpen sem intelligencia ez az eszköz. A MI nem intelligens, és kreátorai nem mondanak igazat arról sem, hogy milyen lesz ennek az eszköznek a leendő életünkben betöltött szerepe.

Kezdetben a MI olyan lenyűgöző eredményeket produkált, mint képek, szövegek, zenék sokrétű és választékos kreálása, valamint a kommunikatív kompetenciája: a gyors, alapos, tökéletes, és a legszélesebb merítésű megfogalmazásainak járhattunk csodájára. Egy egyetemi szintű értekezés jó diákszínvonalú megírása, bármely témában és nyelven, nyelvi-tartalmi tévesztés nélkül mindössze három másodperc alatt?
Rutinfeladat a MI-nak.
Persze hamar kiderült, fals információkat is generálva sokszor tényként közöl nem létező dolgokat, helyeket, embereket, történéseket – de ilyenkor sem új információt hoz létre a meglévőkből. Csak épp az álatala választott optimum nem létezik.
Következtetése a legkevésbé sem empirikus vagy racionális, de nem is logikus, hanem statisztikai: óriási infóhalmaz az, amit képes nagyon rövid idő alatt feldolgozni, elvégre ez biztosan működik egy szuper számító gépnél.
Az is bizonyos, hogy beállítás kérdése sokminden egy ilyen MI esetében: funkcionalitásának bizonyítéka, hogy be lehet állítani katonai, kommunikációs, hírszerző, de egészségügyi, sőt pszichiátriai, vagy akár embergyűlölő-terminátor módokba is.
Sajátos a tapasztalás és egyben a beállítottságra bizonyíték, hogy politikai kérdésekben feltűnően a nyugati liberális médiaklisékre emlékeztet,
ez bárki által ellenőrizhető, kérdezze csak hazánkról, majd az USÁ-ról, Orbán Viktorról vagy Joe Bidenről…
A szövegkiválasztás a textúrák szintézise, ami statitsztikus és big data alapokra épül, tulajdonképpen e tekintetben az én megfogalmazásomban (bölcsész vagyok),
a Google összes adata és a Facebook minden felhasználó specifikus sablonjának kombinációja (Star Wars rajongók figyelmébe ajánlom C-3PO-t!).
Ez mindenképpen végtelenül emberi, hihetetlenül ügyes és fantasztikiusan harmónikus adatközlő minőség, de nem intelligencia!
A Mesterséges Intelligencia már a nevében hazudik. Az emberi intelligencia ugyanis sokkal több annál, mint amit ez a gép, vagy bármely jövőbeni gép működése képes produkálni.

Az ember emlékezete, gondolkodása, éntudata és önképe olyan lenyűgözően organikus, végtelen és változó, különösképpen az asszociációs és absztraháló (elvont fogalmi kereteket alkotó) képesség, a lélek és az érzelmi ingeregyüttes mind-mind jelen van már a percepció (észlelés) emberi működésénél, magasabb szinten pedig, a memória, kreativitás teremtő minőségeiről nem is beszélve. És akkor még csak az egyén szintjén említjük ezeket, a közösségi ember szocializációs minőségében mindezek hatványozottan működnek.
Mesterségesként jelzik, miközben a vonzereje és hihetetlen népszerűsége az, hogy a legemberibb gépezet: egy humanoid android.
A MI pedig annyiban emberi, amennyiben funkcionalitásai azok. Értsd: tanul az embertől, felfoghatatlan adateggyüttessel dolgozik – ám ez meg sem közelíti az emberi tanulási folyamatot. Ekképp
olyan, mint az ember, aki folyton a tükörképét nézi, hiszen egy bonyolult mozdulatsort szeretne végigcsinálni; (valakitől lemásolni) minden rezdülést, mozdulatot lát, érzékel s javít is: előbb-utóbb a mozdulatsor a kívánt tökéletességet mutatja, tükör nélkül is.
Ekképp az MI egy igen fejlett és emberérzékeny kommunikációs eszköz, válaszadó automata, mimetikus (utánozó) algoritmus, vagyis az ember kommunikatív megnyilvánulásainak legjobb utánközlője. Egyben elemző és komplex nyelvi asszisztens is – nem véletlen, hogy a fejlesztők hozzáférhetővé tették a köz számára is, most még ingyenesen.
Most még. Mert senki ne gondolja, hogy a MI így marad, bárki által elérhetően, mint egy köz számára készített játék. Az bizonyos, hogy minden prognosztizált funkció betöltésére számíthatunk, hiszen az eszköz hatalmas technológiai ugrás: mint amekkora számológéphez képest a számítógép, úgy haladja meg a számítógépet most a MI.
Nem véletlen, hogy széles spektrumban behatolt a médiatérbe és a közbeszéd tárgya ma ugyanúgy, mint magánbeszélgetéseké.
A munka elvesztésével kapcsolatos félelmek még alaptalanabbak persze, mint amik az ipari forradalom hajnalán támadtak és gépromboló mozgalmat ertedményeztek. A számítógépek elterjedése sem eredményezett tömeges, szektorális munkanélküliséget, a MI beépülése a gazdaságba, életünkbe sem fog.

De ahogy a számítógépek személyi számítógéppekként minden otthonba és emberhez eljutottak (mára az okostelefonok betetőzték ezt a folyamatot), még, ha csak játékra is használva, úgy hitem szerint a MI is ilyen személyi eszköz lesz. Talán észre sem vettük, de
például okostelefonjaink olyan szinten lettek sajátjainké, a mobiltelefonok olyan személyes és nélkülözhetetlen fétistárgyakká lettek fizikai valójukban és funkcióikat tekintve is, mint a történelemben még semmi. Pap a keresztet, lovag a kardját, de még kicsi gyermek a maciját sem veszi annyiszor kézbe, mint mi a telefonjainkat.
Ez a jelenség is biztosan hatványozódik a túlzások korának technobódult embereinél, és ehhez a mindjárt bekövetkező jövőképhez éppen most folyik a globális és teljes körű Béta-tesztelés.
Ingyen tesztelhetünk – ami nekünk most ingyen van, az valójában a tulajdonosoknak van ingyen. A megfelelő eredmény mennyiséget követően (addigra pont meg is szoktuk, mi mindent intézhetünk és intézünk, teszünk a MI-val) egy fizetős szolgáltatás keretében
a tulajdonosok minden profittermelő álma valósulhat meg: az élethosszig függő fizető fogyasztó. A virtualitás pedig nem amortizálódik, viszont mindig jobb, újabb, többet tudó frissítések lesznek elérhetők.
A napokban jött a hír: veszélyesnek ítélik a techmilliárdos uraik a MI-t, és azt kérik, mindenki álljon le a fejlesztéssel… Ez az a hír, ami után biztosak lehetünk:
az egész MI – közbeszéd polémia, a félelmek, és elcsodálkozások változatos hullámai a globális MI produktum eladásának jól megágyazott marketing eszközei.

Ha ugyanis komolyan beszélne erről bármelyik fejlesztő, tulajdonos, akkor nem bejelentené, hanem mélyen hallgatva eltüntetné a színről az eszközt…
Pedig nyilvánvaló a veszélye ennek az eszköznek. Ez a mi szemszögünkből nézve igen perspektivikus veszély; felülnézetből és a profitorientáció XXI. századi kiadásában az ilyen „veszély” viszont általában a legnagyobb nyereség ígérete: hiszen a MI-ra nagyon rá fog szokni az emberiség!
Az MI-t hasznájuk majd a mindennapok minden dolgában, gazdasági, kommunikációs, pénzügyi, kulturális, stb. aktivitásunkat a MI fogja a legoptimálisabban biztosítani, méghozzá hamarabb, mint hinnénk. Rendel, beállít, kikeres, előkészít, elintéz helyettünk; szórakoztat, álmokat realizál virtuálisan; megnevettet, elámít, elcsábít, elterel, elanadalít, elszórakoztat, stb.
Soha nem fog elfáradni, soha nem lesz rossz passzban, mindig és bármire kapható és vevő, sose hagy egyedül és mindig képes arra, hogy jobb érzésekkel legyünk napjainkban – úgymond.
Épp az a tipikusan mai, modern, technoevolúcióban elszédült fogyasztói mohóság és felelőtlenség, ami a pénzügyi rendszerben foglalt önpusztító alapminőség, és az erre játszó nyilvánvaló termékesítés, a profittermelő kommercializálás lesz a bajok okozója.
Mert jóllehet sokan jót, s jól tesznek majd ezzel az eszközzel, intelligens módon használják azt, még többen lesznek majd a rabjává.
A szokásainkat, trendjeinket, sajátosságainkat leképező tanulószoftver kéjes monomániássá tehet könnyen bárkit; digitális barátpótlékként legjobb barát, képzelt társként legjobb partner, és egy bizarr virtuális Isteni színjátékban a digitális Vergiliusunk, vagyis kalauzunk lehet a jövő online aktivitásainak bugyraiban.

A szürreális eddig irreális volt. Most úgy tűnik, a szürreális maga lesz a realitás. Felesleges az orvelli világtól félnünk. Félelem nélkül, önként választott, önként finanszírozott és önként vigyázott önbörtönök lakóiként semmilyen elnyomó rend nem szükséges, és Klaus Schwab szürreális ajánlása így lesz majd realitás: „Nem lesz semmid és boldog leszel”!
Azt hitted, gonosz hatalmak internális csipekkel fognak majd irányítani?
Azt hitted, az emberiség egy gigantikus nukleáris háborút fog összehozni?
Azt hiszed, a diktatúrák és a totális rendszerek a legnagyobb veszélyei a civilizált emberiségnek?
Azt hiszed a legfenyegetőbb a közelgő energia-és anyaghiány miatti összeomlás?
Azt hiszed a technikai fejlődés „megállíthatatlan” és „magától” megy?
Tényleg elhiszed, hogy csak azért, mert azt mondják, te szabad vagy?
És tényleg elhitted, hogy az emberiség történetének legönzőbb, legmohóbb, és legpszichopatább embertípusa, a virtualitással kufárkodó techmilliárdos önistenhívők valamit „adnak”, vagy „jobbá tesznek” és nem egyszerűen a vevőiket toborozzák?
Semmi baj. Hiszen ez a valódi intelligencia, a tiéd. épp annyira emberi, ahogy csak az emberi intelligencia: csak az tud ekkorákat tévedni!
Jónás Levente, a Pesti Hírnök