kiemelt kultúrfölényes

Mező Gábor: Somogyváry Gyula ködbe vész?

Német származású volt, náci-ellenes, antikommunista és igazi magyar hazafi – Somogyváry Gyula ködbe vész? – Hetven éve sikerült meggyilkolni a harmincas évek egyik legnépszerűbb íróját, az angolbarát katonatisztet, akit később megpróbáltak kitörölni a történelemből. Miért írom, hogy gyilkosság, mikor hivatalosan „betegségről” van szó? A posztból ez is kiderül.

Hetven éve halt meg – ha igaz az állambiztonsági adat a nappal kapcsolatban – Somogyváry Gyula író, újságíró, katonatiszt – olvasom az ÁBTL honlapján.

„Elhalálozás ideje: 1953. 02. 12. Elhalálozás helye: Budapest VIII. Mosonyi utca 9. Elhalálozás oka: betegség”.

Ennyit tudunk az iratokból. Még régebben megírtam, hogy a Kistarcsára hurcolt Somogyváry egyik fogolytársa szerint elvették a szívgyógyszereit, más szerint gyakorlatilag éhen halt.

Ezért hívom én ezt gyilkosságnak.

A róla szóló ügynökjelentések szerint Somogyváryék ’45-ben békés rendszerváltást és szabad választást szerettek volna. Ez volt a fő bűnük. Meg persze az, hogy náciellenesek és angolbarátok voltak. És ismertek, népszerűek, annak a régi, művelt, polgári, elismert elitnek a tagjai, akit rendszerszerűleg meg akart semmisíteni a kommunista diktatúra. Félig-meddig sikerrel is jártak.

Somogyváry Gyula írót 1950 novemberében tartóztatta le az ÁVH, és 1951 elején vitték Kistarcsára, ahol már tavasszal elkészítették az első hosszabb, összefoglaló jelentést („Kistarcsa, 1951. április 3.”). Sajnos nem nevezik meg azt az ügynök-rabot, aki tájékoztatta az állambiztonságot, mindenesetre jól jellemzi az általános pontatlanságot, hogy még az író leányának nevét sem sikerült helyesen leírni.

„Somogyvári Gyula internált […] 1951, február 16-án lett internálva, azzal a megokolással, hogy a horthy [így – MG] rendszer ellenforradalmi tisztje volt és a felszabadulás után pedig demokráciaellenes illegális szervezkedés tagja volt. Somogyvári Gyula internált, ügyével kapcsolatban a táborban lévő egyik ügynökünknek az alábbiakat mondotta el: […]

Leánya – Somogyvári Irma [Mária – MG] – állítása szerint jelenleg Tifliszben [Tbiliszi régi neve –MG] tartózkodik /Szovjetunió/ Leányával kapcsolatban elmondotta, hogy 1943-ban Ács Zoltán tüzér fhdgy. /internált/ jegyezte el. Ács ebben az időben frontszolgálatot teljesített, úgy, hogy nem tudtak megesküdni, az esküvő napját 1944 dec. 31-re tűzték ki, amikor is már tervüket nem tudták megvalósítani, mivel a szovjet csapatok körülzárták Budapestet.

További tervük az volt, hogy esküvő után elhagyják Magyarország területét. Somogyvári elmondása szerint Ácsnak igen jó összeköttetései voltak a német hadseregcsoport hírszerző és kémelhárító osztályával, melynek révén magának, mennyasszonyának, valamint két beosztottjának olyan igazolványt és útlevelet szerzett, mely a német és magyar hatóságok előtt kötelező erővel bírt.

Ács az okiratok megszerzése után a két beosztottját útbaindította Pestre, hogy a szovjet vonalakon keresztül csempésszék át hozzá mennyasszonyát. A beosztottai német igazoló okiratokkal voltak felszerelve, azonban a szovjet vonalat keresztül lépve elfogták őket, valamint megtalálták a Somogyi Irma névre szóló okmányt is, aminek alapján Somogyi Irmát [Somogyváry Máriát] letartóztatták.

Somogyvári saját személyére vonatkozólag elmondotta, hogy neki igen nagy érdemei vannak Kárpátalja visszaszerzése terén, ugyanis ő akkor VKF/2 szds. volt és

ő irányította azt a hatalmas propagandát, ami a visszacsatolás előtt volt.

Elmondása szerint, repülőkről röpcédulákat dobtak széjjel Kárpátalján, így ő szervezte meg a repülők indítását azoknak rádióval való ellátását, valamint részt vett a röpcédulák szerkesztésében is. […]”.

Tény, hogy a többször kitüntetett, első világháborús hős Somogyváry Gyula Kárpátalja 1939-es visszacsatolásakor önkéntes katona, haditudósító volt, aki repülőgépről is megörökítette az eseményeket a Magyar Filmhíradó Számára. (A katonai akcióban részt vett Mező nagyapám nagybátyja, Nagylucskay Sándor vezérezredes is, aki Somogyváry Gyula jóbarátja volt, és később együtt ültek az ÁVH-n… Ha minden igaz, ’45 után Somogyváry szerzett neki állást a temetőben).

De vissza a jelentéshez:

„Elmondotta továbbá, hogy neki már 1919-be is nagy érdemei voltak a horthysta ellenforradalomban. Először is a Lenderkovics féle csoportban dolgozott, később a Területvédő Liga tagja volt és itt ellenforradalmi verseket irt. Továbbá megszervezte a VFK/2-ön keresztül az angolszászokkal való összeköttetést, itt került kapcsolatba – állítása szerint – Ullein Reviczki Antal [Ullein-Reviczky Antal diplomata, az angolokkal tervezett különbéke egyik szervezője, 1944-ben megfosztották állampolgárságától] és Varga József egyetemi professzorral, ki jelenleg is, mint egyetemi professzor dolgozik.

Elmondása szerint 1936-ban kapcsolódott be a legitimista mozgalomba, itt egyik legjobb barátja Sulyok Dezső [a megsemmisítésre, tönkretételre ítélt elit fontos tagja, kisgazda politikus, náciellenessége miatt internálták a világháború végén, ezt túlélte, majd 1947-ben (várható letartóztatása előtt) elhagyta az országot] volt.

[…] A felszabadulás után az angolkisasszonyokkal volt állandó kapcsolata és ezeken keresztül küldött hírszolgálati anyagot az angol követségre elváltoztatott írással. A hírszolgálati anyag minden esetben belföldi vonatkozású politikai anyag volt. Elmondotta tovább, hogy 1947-ben Mindszenti [helyesen: Mindszenty József bíboros] egy egyetemi tanárt küldött hozzá, abból a célból, hogy ismét vegye fel velük a kapcsolatot.

Ezzel az egyetemi tanárral arról tárgyaltak, hogy ha bekövetkezik a rendszerváltozás akkor őt, mint már Somogyvárit, bízzák meg a katólikus [így] sajtó vezérlapjának főszerkesztésével. Mindszentivel [sic] kapcsolatban elmondotta, hogy ő az összefogója a legitimista szervezeteknek.

Elmondotta továbbá, hogy Mindszenti lebukása után tovább tartotta velük a kapcsolatot, tovább megjegyezte, hogy Badalik püspöktől [Badalik Bertalan püspök, aki 1951 nyarán, majd 1957-ben is házi őrizetbe került, később a Borsod megyei Hejce szociális otthonát jelölték ki “szociális lakhelyül”] arról értesült, hogy Mindszenti jelenleg is állandó érintkezésben áll papi körökkel és a Vatikánnal. […] Somogyvári megjegyezte azt, hogy Badalik veszprémi püspökké való kinevezése is végeredményben a fogságban lévő Mindszenti müve, mert a Vatikán által kijelöltek között Badalik nem szerepelt és mégis ő lett a püspök.”

Ennyiből is nyilvánvaló: Somogyváry valóban a diktatúra ellensége volt. A vörösök természetesen a családját sem kímélték. Lányát koholt vádak alapján tíz év Gulágra ítélték, fiát hadifogolyként a Szovjetunióban tartották. Lányával már nem is találkozott – hiszen az író 1953-ban „szívroham következtében” meghalt.

Somogyváry könyveit még 1950-ben betiltották. Az író neve 1990-ig egyáltalán nem szerepelt a magyarországi sajtóban.

Ennek oka nyilvánvaló: túlságosan népszerű volt korábban, ismert hazafi, hazafias regényekkel, és a kommunisták semmit sem tudtak volna rábizonyítani. Még lejáratni is nehéz lett volna. Maradt inkább az elhallgatás. A másik csodafegyver.

Egy majdnem tökéletesen sikerült terv arra, hogy egyszerűen kitöröljék a történelemből. Mintha sohasem létezett volna. Sem ő, sem az a szellemi elit, amely mind a kommunistákat, mind a nácikat, a nyilasokat is gyűlölte. Amely nagy részt vállalt abból, hogy Magyarország egyáltalán megmaradjon. Hogy most magyarul írjam ezeket a sorokat.

Mező nagyapámtól kaptam meg azt a könyvet még gyerekkoromban, amely nagy hatással volt a magyarságtudatomra, de egyáltalán a történelem-szeretetemre. Ez volt a Rajna ködbe vész.

( . . . )

Ma már értem, mi volt az a cinkosság nagyapámban akkor, amikor átadta azt a könyvet. Az a regény akkor be volt tiltva. Még be volt tiltva. Legalábbis nem adták ki, nem írtak róla. Egy régi példány volt amúgy – ha magamba nézek, látom a borítóját valahol.

Egyszer megvettem a nagynénémnek és akkor is magamnak is rendeltem egy új példányt belőle. Időről-időre előveszem és beleolvasok az elejébe. Múltkor már a szerelmi szál közepéig is eljutottam. Amint belenézek, visszarepülök abba az időbe és visszarepülök a gyerekkoromba. Ülök a fotelben nagyapáméknál, fekszem az ágyon és kezembe a könyv. Éppen megtanulom, hogy mit jelent magyarnak lenni. Hogy nekünk nem „térkép e táj”. Hogy miért nem bírjuk „idegen földön”.

Csak pár éve tudtam meg, hogy Somogyváry Freissberger Gyula néven született. Ő volt az a német lovag a történetben. Ő – azaz a családja, az ősei – alakultak át magyarrá, hogy emellett mindig kitartsanak. Nagylucskay Sándor eredeti neve Volosin volt. Ruszin származású volt – részben én is az vagyok –, de ez már egy másik történet. Egyszer elmesélem, mert a család két ága Kárpátalja ügyében ellentétes oldalán állt, és nem is voltak ismeretlenek.

A lelkemben ott ül egymás mellett Radnóti Miklós és Somogyváry Gyula és a hazájukról beszélgetnek. Nagyon sok mindent máshogy látnak, de a legfontosabbat ugyanúgy.

Nagyapám őket hallgatja cigarettázva, én meg csendben várom, hogy újra leüljünk sakkozni.

És tudjátok, mi a jó? Idén a beszédem után odajött valaki, és adott egy példányt a Rajna ködbe vész egyik új kiadásából. Mert tudta, mit jelent nekem. Nekünk.

Nem, Somogyváry Gyula nem fog ködbe vészni.

Mező Gábor

fb – Pesti Hírek

Ez is érdekelhet

Barnanyelvű Gálvölgyi János és a hatalom hátsója

Jónás Levente

Mező Gábor: „A Kádár rendszer lényegi hazugsága”

Jónás Levente

Főműsoridőben a „jó proli”- a Szomszédok, mint a „kádári spleen” mindensz*rista folyama (+VIDEÓ)

Jónás Levente

Ez a weboldal cookie-kat használ az élmény javítása érdekében. Feltételezzük, hogy ez rendben van, de ha szeretné, leiratkozhat. Elfogadom Bővebben