Az elmúlt hetekben durva aszálykárokat tapasztalt az egész ország, mindenki meg van rökönyödve azon, hogy a fenébe “tűnt el” az ország szinte teljes vízkészlete, főleg a keleti régióban.
A jelenség azonban alattomos, mert évek óta “készülgetett” ez a vízkrízis, csak akkor még senki sem figyelt, senkit sem érdekelt igazán.
“Víz úgyis lesz”
– legyintettek sokan még a gazdák közül is, aztán beütött a baj 2022-ben és soha nem látott mértékű károk keletkeztek a mezőgazdaságban.
Eddig is voltak csapadékszegény évek, de újdonság, hogy komplett országrészek vannak, ahol gyakorlatilag nem lehet bizonyos haszonnövényeket termeszteni. Táji szintű aszályt látunk, amihez a korábbi években összeadódott vízhiányok is vezettek, és ez már a felszín alatti vizek süllyedésén is látszik.
Már nem segít az öntözés önmagában.
Hőségidőszakok ide vagy oda, Magyarország kiszárítása évszázadok óta zajlik. Már az ókorban is voltak vízszabályozási munkák, majd egyre nagyobb mértékű ilyen beavatkozások követték egymást.
A mai Magyarországnak majdnem negyede, 22 ezer négyzetkilométer számított vízjárta vagy vízzel borított területnek. Közte az Alföld nagy része is.
MINDEZT elvesztettük a 21. századra.
Az alábbiakban közzétett kis videóban Györkei Máté magyarázza el igen szemléletes példával azt, hogyan is működött hazánkban ez az egész régen, és mi okozza a problémát most:
Érdemes végignézni, és MINDEN világossá válik, hogy hol rontottuk el: gyakorlatilag tényleg mi magunk szárítottuk ki az országot.
Zavatszki Milán
fb – youtube – Pesti Hírek