Generációk végtelen sora nőtt fel népmeséken, a mai kisgyerekes szülők nagy része is főképpen népmeséket hallgatott este a szüleitől, nagyszüleitől, mégis mintha egyre kevésbé lenne népszerű ma népmeséket olvasgatni, mesélni esténként. A magyar népmese napja alkalmából két kiváló szakértő szólalt meg arról, hogy miért lenne rendkívül fontos, hogy a mai kisgyerekeket minél több magyar népmesével ismertessük meg.
2005-ben a Magyar Olvasástársaság (HUNRA) kezdeményezésére Benedek Elek születésnapját – szeptember 30-át – fogadták el a magyar népmese napjának. Az emléknap célja, hogy felhívja a figyelmet a hazai népmesekincs értékeire. A kezdeményezés hamar népszerűvé vált, könyvtárak, iskolák, óvodák százai álltak a kezdeményezés mellé. A népmese napja alkalmából szerte az országban meséket mondanak.
Bajzáth Mária a Népmesekincstár mesepedagógia módszer, a Népmesekincstár könyvsorozat és más könyvek szerzője határon innen és túl tart előadásokat, képzéseket egyetemeken, konferenciákon, bölcsődékben, óvodákban, iskolákban és könyvtárakban, harminc éve szervez mesetáborokat, mesés programokat gyerekeknek, mesegyűjteményeket válogat.
– A népmese öröm, élmény és erőforrás. Láthatóvá tett láthatatlan, kimondhatóvá lett kimondhatatlan – mondja. – Évszázadok és sok millió ember tudásából épített híd, ami összeköt varázslatot és valóságot, múltat és jövőt, embert és embert. Különleges téren és időn kívüli teret teremt, a psziché mély rétegeit szólítja meg, a hol nem volt világába vezet, oda „ahol a madár se jár”. Lehetőséget ad a gyerek (és a felnőtt) számára önmaga, más emberek, és a világ megismeréségére, tét nélküli találkozásra a jóval, rosszal, segítővel, ellenféllel. Mintát mutat számtalan élethelyzet megoldására, megválaszolja a gyerekeket (és a felnőtteket) foglalkoztató kérdéseket, oldja a szorongásaikat, félelmeiket. A népmesehősök alakja és útja erősíti az önbizalmat és életbátorságot, az élet természetes részévé teszi a kudarcot. A tündérmesék hősei háromszor, vagy akár többször is útnak indulnak a célért, a legnehezebb próbák ellenére is kitartóak. Legyőzik a sárkányt vagy az óriást, kicselezik az ördögöt, szembenéznek a boszorkánnyal
– fogalmaz Mária.
– A népmese gazdagítja a szókincset, fejleszti koncentrációs képességet és a szövegértést, segíti az olvasóvá nevelést. Gazdagítja a képzeletet, fantáziát, támogatja az érzelmi intelligencia mellett a nyelvi, naturalista, intra- és interperszonális intelligencia fejlődését, az elemző-rendszerező képességet. Úgy ad át tudást, hogy közben szórakoztat, minőségi együtt töltött időt, örömteli élményt nyújt
– teszi hozzá.
Klitsie-Szabad Boglárka néprajzkutató, mesemondó a Meseszó Magyar Mesemondó és Szövegfolklór Egyesület elnöke hozzáteszi:
a mesemondásra nem csupán fejlesztő eszközként érdemes tekinteni, hiszen eredetileg többnyire a szórakoztatás, az örömszerzés volt a célja. A szakember szintén fontosnak tartja, hogy a gyermekeinknek minél több népmesét olvassunk.
– A népmese és a hozzá tartozó tevékenységek, az élőszavas mesemondás vagy akár a meseolvasás is hasznos dolog. Hogy mesteremet, Csipkés Vilmos arlói mesemondót idézzem: „az műveltséget csinál”. Szintén ő mondta: „ez szórakozás”. Egy kapcsolódási pont ember és ember között, egyféle közösségteremtő művészet a mesemondás. Azonban a népmesékre sem érdemes csupán fejlesztő eszközként tekinteni. A beszélőközösségekben a népmesék elmondása és meghallgatása valamikor régen szórakozási forma volt. Nem volt televízió, nem volt internet, és nem csak a népmesékben rejlő tudás, érték vagy anyanyelvi bravúrok miatt meséltek vagy hallgatták a meséket, hanem azért, mert a mese jó, mert néha vicces, néha szomorú, mert szép, mert gyönyörködtet és szórakoztat. Napjaink mesemondói, a Meseszó Egyesület mesélői is erre törekednek: szórakoztatni, gyönyörködtetni, történeteket, népmeséket megosztani mindenkivel gyerekkel és felnőttel egyaránt
– mondja Boglárka.
kölöknet – Pesti Hírek