A Momentum-jelenség igazi nyugat-európai trendbe illő sikertörténet. Mindösszesen öt év alatt a Momentum – mondhatjuk, nevéhez méltóan – lendületesen, dinamikusan lett a kortárs ellenzék immár parlamentben is meghatározó ereje. De ki az a Momentum, mit csinál és milyen értékek politikai hordozója?
Ma Magyarországon az „ellenzék”, a magyar szivárványkoalíció egymáshoz ízesülése szinte minden résztvevőtől önellentmondást, politikai meghasonlást követelt és pártszakadást, tagi migrációt, kilépési hullámokat gerjesztett. (Mindezek ellenére (mellett) pedig újabb kétharmados nemzeti kormányzatot.)
A szivárványos, balliberális kígyófészek egyetlen kakukktojása a Momentum, amely már indulásakor sem tett közzé semminenű alapítói hitvallást, azon túl, hogy „rendszerszintű” változásokat kívánnak, és „XXI. századi”, „új politikai közösséget” hoznak létre. „Sikereik” egyébként a kezdetektől nagy balos médiahátszéllel és pénzzel támogatott látványos szabotázs-akciók voltak.
Az indulás óta alig telt el pár év. Több jelentős önkormányzati pozíciót szerzett a párt, polgármesterekkel, 130 feletti önkormányzati képviselőszámmal, miután, mindenki meglepetésére, mindjárt két képviselőt juttattak ki az Európai Parlamentbe, ahhoz képest kevéssé látványos eredmény a most bejutott, tíz képviselős frakció. Mégis, kijelenthető: Minden szinten pozíciót fogtak. Miért is?
Hogy stílszerű legyek, a Momentum honlapjáról vett mottóval élve:
„Az vagy, amit cselekszel”.
Mit is cselekedett tehát ez az új politikai közösség?
Liberális destrukció, vagy destruktív liberalizmus? Az európai parlament liberális frakciója a nemzeti attitűdök, az európai hagyományos értékek és a keresztény erkölcsi-etikai társadalmi minőségek legfőbb bírálója, sőt üldözője.
Talán pont ezért csatlakozott ehhez a frakcióhoz a Momentum is, amely hazánkban indulásakor a „minden politikai nézet” pártjaként szociáldemokrata, liberális, konzervatív, de nemzeti radikális gondolkodók közösségének is deklarálta magát. (Vagyis mindennek, is.) Figyelemreméltó, hogy a lila színt választó párt egy példa nélkül álló, professzionális negatív kampánnyal alapozta meg pártos ellenzékiségét: kb. kétszázezer „civil” aláírást gyűjtöttek azért, hogy Magyarország véletlenül se próbáljon meg olimpiát rendezni.
A „nolimpia” kampány mögé több ellenzéki erő is beállt, ezzel szentesítve azt, hogy az új magyar ellenzéki politikum fő trendje, hogy most már sosem valamiért, hanem végső soron mindig csak valami ellen határozza meg önmagát.
A valami ellen való minőség tökéletesen lefedi azóta is a Momentum politikáját, a vele együtt bejutott balliberális roncspártokkal egyetemben. Az O1G jelképpel és az ahhoz tapadó közkútmérgezéssel ugyanis egyszerűen leváltották a hagyományos demokratikus pluralizmust, és gyűlöletkommunikációs hadjáratot hirdettek – nem is egyszerűen a kormány leváltására – a nemzeti politikai mező teljes felszámolásának igényével. Ennek az ellenzékiségnek adott újszerű lendületet az ifjúsági mozgalomnak látszó, a politikába küldve jövő és meg is érkező párt.
Fiatalok, trend, digikommunikáció és helyzetfüggő kampány: ezek a modern nemzetellenes métely sikerének „lejátszástechnikai”alapösszetevői. Program sem kell, csak egy anti-párt, alantas érzelmeket korbácsolva minden ellen, ami csak hagyomány vagy megtartó erő – a miniszterelnök személyétől valójában teljesen függetlenül.
Egy Gyurcsánynál is rosszabb alternatívává lenni – ez minden bizonnyal egyetlen ellenzéki várakozással sem találkozott; ám a kormánypártiak hamar tisztába kerültek azzal az egyszerű ténnyel, hogy a Momentum csak a brüsszelitaság honi ügynökségét volt hivatva átvenni az EU felé. Állítólag az uniós megbízóknak Gyurcsány már gáz, de Dobrevként is ciki…
Ám a semmiből előmacronozó Momentum annál menőbb odakinn: Hiszen nem egyszerűen az orbáni rendszer leváltására irányuló klasszikus ellenzéki politika az, ha valaki szélsőségesen élet-ellenes: botmixer-abortusz-párti, eutanázia-párti, bűnt pártoló jogvédő. Nem egyszerűen a demokrácia pártprogramja ugyanis a kábítószerek legalizációjának méregkeverő liberalizmusát hirdető hazug modernizmus, és nem egyszerűen demokratikus vélemény az emberi eredő minőségek megerőszakolása holmi áltudományos genderideológia legitimációja mentén.
A modernség esetükben nem más, mint a szélsőbaloldali forradalmi, felforgató ideológia tanácsköztársasági stílusa, amelyet KISZ-hangulatú megrendezett nyilvánossággal a trendi szakállolajozott buzoidok és egófeminák stylistjai projektálnak a társadalom széles köreibe.
A profi, fiatalos és lendületes imázs persze csak a Momentum fecsegő felszíne, az alant húzódó, hallgató mélység takarását hivatott elfedni, miközben a csapat egyszerűen a transznacionalizmust és a globalizmust szolgálja, a magyar nemzet hagyományos pilléreinek fentebb részletezett támadásával.
Mert a Momentum, az időközben felszínre került információk nyomán, előbb Emmanuel Macron kinyújtott keze volt, majd szimplán globelo-brüsszelita újhagyományát ápolva, a trianoni francia diplomácia neokisantanti minőségét csempészte a honi magyar ellenzékiségbe: jól mutatta ezt például a romániai magyarellenes korteskedésük is.
Ugye, hogy túl lehet tenni, a románokkal magyarok ellen koccintó (és szintén francia kapcsolatú) Medgyessyn is, még aljasabb nemzetáruló gesztusokkal?
Azonban most nem a Monarchia szétverése és a mesterséges maradványállamok magyarellenes szövetségének a bebetonozása a cél – ez a nyugati terv száz éven keresztül bevált, hiszen meglehetősen hatásosan fordította egymás ellen a Kárpát-medence népeit egymással, de meg kell mondani, eredményesen köti le a térség energiáit a mai napig is.
Ez a posztmodern Nyugatnak már nem elég. Nyitott társadalom kell egész Európában.
A globalo-brüsszelita liberális európai jövőkép jelen politikai erőszakolása nem tűr meg nemzeti alapon szerveződő államokat, legalábbis akkor semmiképpen sem, ha a közép-kelet európai térségről, és államai erős és különleges gazdasági-társadalmi szuverenitásáról van szó.
A cél az Egyesült Európa, vagyis az egységesült Európa: egy poszt-európai szolgaközösség és annak egyen-fazonírozott vásárlótömeggé silányított tömegeinek létrehozása.
Ez a liberális európai jövőkép a fogyasztási hajszában vergődő érdektelen, egyszersmind védtelen egyének halmaza, akiket nemzet, kultúra, vallás nem szervezhet olyan közösségekbe, amelyek valójában a szabadság emberi alapértékeinek örök érvényű hordozóiként megvédhetnék majd gyermekeinket és unokáinkat.
A Momentum progresszív kreatúrái jellemző azonossággal hirdetik a „progressziót”: ők a hitetlenek, értéktagadók, vallástalanok és egómániás individualisták. Magabiztosságuk megbizatáson nyugszik, lenyűgöző gátlástalanságuk pedig nem is szégyelli botrányos liberalizmus-narratíváikat. A Momentumnál mindennapos az olyan liberalizmus, amitől még Fodor Gábor exeszdéeszes is elhatárolódik…
A Momentum tehát nem a kormány ellenzéke. A Momentum a klasszikus európaiság, az örök magyarság és a szuverén magyar szabadság szélsőséges ellenzéke – a vírus, amelynek rendszerszintű minősége, hogy az egész szervezetet megtámadja és egyetlen célja a megsemmisítés.
És nem számít, hogy a párt meghatározó, ifjú vezérembere valójában egy tökelütött idióta, aki többször is Joe Biden jelenségeit idézően már be is bizonyította, hogy olyan valaki, aki amúgy saját jogon veszélyesen hülye.
Jónás Levente, a Pesti Hírnök