Ahogyan elnézem ezt a fényképet, ezt a tülekedést, amint Niedermüller Péter DK-s polgármester beleragad, beleliheg az új amerikai nagykövet, David Pressman nyakába, bizony letagadhatatlan az a szolgalelkűség, a feltétel nélküli kiszolgálása idegen érdekeknek az ott dörzsölődő László Imrén, Baranyi Krisztinán át Szaniszló Sándorig, mint egykor szellemi vagy vérbeli elődeik a szovjet elvtársak s…ét nyalták.
Niedermüller közösségi oldalán dicsekedett el azzal, hogy végre egy képre kerülhetett az amerikai politikussal. David Pressman amerikai nagykövet fogadásán ott voltak a többi között Márki-Zay Péter, Iványi Gábor, Szabó Tímea és az összes baloldali polgármester is.
Ez a fotó kísértetiesen emlékeztet egy 32 évvel ezelőtti (1990) fogadásra, amikor is az Egyesült Államok budapesti nagykövete fogadást adott zugligeti rezidenciáján, a rendszerváltás hajnalán, szintén csak liberálisoknak, ál-antikommunistáknak.
- Mező Gábor a PestiSrácok.hu A hálózat rovatában publikált kutatásaiból tudjuk, hogy Mark Palmer hogyan képzelte el a rendszerváltást az amerikai és a magyarországi hálózat segítségével.
Palmer a nyolcvanas években Magyarországra érkezve először a Szabad Kezdeményezések Hálózatának tagjaival, a két későbbi SZDSZ-essel, Kis Jánossal és Rajk Lászlóval ült le. Egész ittléte alatt az SZDSZ-t támogatta. 1989 végén váltott: Soros, Munk és Lauder tanácsára üzletember lett. Médiavállalkozásával Csehországban, Ukrajnában és Romániában is a piac fontos szereplője lett, Magyarországon Baló Györggyel próbálkoztak, de Horn Gyula nem kért belőlük. Nem akart egy SZDSZ-es, amerikai tévét. Partnere volt még a Wallis, azaz Bajnai Gordon. Utóbbi tüntette ki 2009-ben.
Nos, ezen a fogadáson a többi között részt vett Pető Iván, Rajk László, Kis János, Magyar Bálint, Haraszti Gyula, Demszky Gábor, azaz a kemény mag.
Palmer CIA-s volt? Ki tudja. Az biztos – Mező Gábor kollégánk szerint –, hogy
a „békés átmenet” és a „békés átmentés” egyik kulcsfigurája volt, az SZDSZ erős háttérembere, ahogyan azzal már szinte nyíltan kérkedett. Ő volt az, aki személyesen megfenyegette a radikális rendszerváltás kevés, de annál kitartóbb hívét, mondván: itt már minden meg van beszélve.
- (Lásd Huth Gergely és Mező Gábor Lejáratás és bomlasztás című dokumentumfilmjében Molnár Tamás, a legendás Inconnu Művészcsoport alapítójának nyilatkozatát, aki a 301-es parcella kopjafáit a rendőrséggel dacolva faragta meg társaival, és akit elmondása szerint az amerikai követ beszélt le egy 1989. június 16-i demonstrációról Nagy Imre újratemetése apropóján.)
Lapítsatok, kussoljatok, asszisztáljatok!
Persze nem mondhatta ki az azóta nyilvánvalót: az amerikai hatalom és pénzügyi hálózat összeállt a régi káderek és ÁVH-s főtisztek gyerekeivel, a külkeresek, jogászok, közgazdászok és ál-filozófusok csapatával (Pető Iván, Konrád György, Rajk László, Heller Ágnes, Demszky Gábor, Surányi György stb.), akiknek vezetői csak névleg voltak antikommunisták. Ahogyan az amerikaiak meg csak névleg demokraták.
A rendszerváltáskor a szabaddemokraták bevontak ingadozókat is. Így került a meghívottak listájára például Kupa Mihály – az Antall-kormány rövid ideig regnáló pénzügyminisztere –, aki aztán meghálálta az amcsi és az SZDSZ-es simogatást, mert a 2002-es országgyűlési választásokon részese volt a jobboldali győzelem félresiklatásában.
Nem véletlenül, ezek a fotók sokat mondanak. Például Niedermüller fotója azt, hogy folytatni fogjuk a haza elárulását bármi áron, mert csak így tudunk hatalomba kerülni. Demokratikus választásokon a kommunisták sohasem tudtak hatalomba kerülni, csak a szovjet fegyverek árnyékában,
mint 1948-ban Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Péter Gábor, Farkas Mihály pajtások, vagy az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtása után Kádár János, Apró Antal, Münnich Ferenc, Marosán György és Biszku Béla elvtársak. Bocsánat, azért van kivétel: méghozzá
Horn Gyula, a pufajkás és pártja, a szocialisták 1994-ben, amikor az MSZMP-nómenklatúra, a média 98 százalékát uraló kommunista sajtó lejáratta a parlamentáris demokráciát, a szabadon megválasztott Antall József kormányát s ezzel félrevezette a magyar választókat.
Így tudtak győzni a komcsik és a liberálisok, az MSZP és az SZDSZ, de ezt is hatalmas nyugati média-, politikai és anyagi támogatások révén.
Az tény, hogy amikor Kun Béla, Szamuely Tibor és a Lenin-fiúk ivadékai hatalomra kerültek, iszonyú mészárlást hajtottak végre a magyar nép között. A kommunista rémuralom, a Katonapolitikai Osztály (Pálffy György…), az ÁVO, az ÁVH (Zöld Sándor, Rajk László, Péter Gábor…), Kádár pribékjei 1945-től 1965-ig nem kegyelmeztek.
Erről a megkínzottak és megalázottak sok száz emlékezése részletesen beszámol. Magyarország bolsevizálásában a szovjet NKVD és KGB élszerepet játszott; erről írt Fehérváry István, a Börtönvilág Magyarországon és a Szovjetvilág Magyarországon című könyvek szerzője. A repülős hadnagyot tizenöt év kényszermunkára ítélték el a Magyar Közösség koncepciós perben Rákosiék hóhér bírái. Azok közé a sok tízezer letartóztatott, internált, kitelepített, börtönviselt katonatiszt, értelmiségi, munkás, paraszt közé tartozott, akik túlélték a borzalmakat.
Dr. Susa Évával, az Igazságügyi Szakértői Intézetek Hivatala főigazgatójával beszélgettem 2016-ban és az akkori kutatások adatai szerint 1945–1963 között a büntetés-végrehajtási intézményekben kivégzettek, elhaltak és jeltelen sírokban eltemetettek közül háborús bűnösként 292-en, politikai okból 479-en, köztörvényesként 168-an kerültek bitófa alá. Tudjuk azt is, hogy
számos hazafit, forradalmár végeztek ki „köztörvényesként”, hogy szépítsék a statisztikát. Például Pongrátz Gergelyt távollétében, a nemrég elhunyt Wittner Máriát köztörvényesként ítélték életfogytiglanra.
A főigazgató asszony adatbázisa még 159 embert említ, akik tisztázatlan körülmények között hunytak el. A kegyetlen megtorlások terén Európában csak Szovjetunió előzte meg a magyar kommunistákat.
A kirakatperek, a kíméletlen kivégzések, a halottgyalázó temetések pontos számát máig nem tudjuk,
hiszen 1945 után az állítólagosan felszabadult polgári Magyarországon szabadon ítélkezhettek előbb az NKVD, majd a KGB magyarországi börtöneiben a szovjet katonai bírák, ahol kínoztak, agyonvertek embereket és ezekről a helyekről szállítottak el a málenkij roboton kívül (400 ezer) politikai rabokat (100 ezer embert) Szibériába, a GULAG táboraiba.
DE MIÉRT IS JUTOTT MINDEZ ESZEMBE?
(…)
Miért írtam meg? Mi a köze a mosolygós Niedermüller képnek az amerikai nagykövettel a fulladáshoz? Az, hogy a
„dollárbaloldal”, a „guruló dollár” kommunista, liberális művészei fennállásuk – 1919, a Véres Kommün – óta, a Rákosi- és a Kádár-rendszeren át pénzért árulták a hazát és szívesen vettek részt a magyarság ellehetetlenítésében, abban a bizonyos „fojtásban”, amely elvinné tőlünk az oxigént.
Most már csak az az elgondolkodtató, hogy a több mint száz éve tartó illuzió – miszerint majd az amerikaiak segítenek, küldik a felmentő csapatokat… – mikor fog teljesen szertefoszlani.
Addig is ezeknek a gyilkosoknak szellemi, vérbeli utódpártjait, akik egykor a szovjet bolsevizmust szolgálták ki, továbbra is pártolják sok milliárd dollárral külföldről. Ezért nem lehet csodálkozni, hogy választói bizalom nélkül 1 százalékos globalista pártok képviselői csücsülhetnek a magyar országgyűlésben.
Stefka István
pestisrácok – Pesti Hírek