Világ pinakiáltói, egyesüljetek!
Keresem, kutatom, hogy a történelem produkált-e valahol már oly fokú társadalmi züllöttséget, mocsokba süllyedést, amikor jó polgárasszonyok nem szégyellnek ilyesmit kiabálni egy köztéren, nyilvánosan, sőt a leggátlástalanabb önkirakatolással. De sem a római orgiák legperverzebb zugai, sem Mária Terézia budoárja, amely előtt a teljes Monarchia válogattott legényei is sorakoztak nem őriz iyesfajta emléket. Annál inkább fellelhető a közelajasulás a kortárs usás-liberális politikacsinálásban.
„…tüntettek szerda este az abortusz szabályainak szigorítása ellen. Szeptember 15-től a terhességmegszakítást kérő nőknek a beavatkozás előtt kötelező meghallgatniuk a magzat szívhangját. A tüntetés a Parlament mellett kezdődött, ahonnan a demonstrálók a Belügyminisztérium elé vonultak.”
– a telex „ezrekről” is beszélt, mi azonban most sem kezdjük el átvenni a hamis híreket.
Eszembe jutott egy kép, ami miatt én szégyellem magam, megint csak egy – jobb szó híján – nő, és megint csak egy középület előterében, ahogy demokratikus köntösbe öltöztetve táblán hirdeti az elkorcsosult, utcára okádott fekélyes lelkületét. Vajon erre gondolt-e Arisztotelész, amikor a demokrácia polgáraitól elvárta a „zoón politikon”, a poltikai felelősség magatartását?
És ami személyesen aggodalommal tölt el: eddig nem tudtam elképzelni, milyen lehetett Szodoma és Gomorra a mindennapokban, amiért is az Úr haragja a földdel tette azokat egyenlővé… Eddig. Nem vallásos célzattal, de idekívánkozik: ekkora istentelenség láttán, még a Sátán is csak egy kávét kér… Viszont a történelem egyetemes számkivetettjei, a prostituáltak immár erkölcsileg nem legalul vannak, oda megérkeztek ezek és az ezekhez hasonlók.
Mert ne higgye senki, hogy azért rendeznek efféle – még egy sokat próbált férfigyűlölő Pride-leszbikát is megszégyenítő – produkciókat -, mert azok kiindulópontja valódi jogvédelem vagy társadalmi követelés lenne. Azok hiányában efféle csalárd, külföldről sufnihamisítással másolt, de médiában bemutatható eseményekkel kell fenntartani a külföldi finanszírozást.
Készülnek hát a „kurva erős képek”, amelyek, ha szavazatot nem is (arról már rég lemondtak, megszilárdítva az ellenzéki egyharmadosság börtönébe szorulva kisebbségi diktatúrájukat), de belterjes marginalizálódást, és a lelkükben torz, frusztrált nőalakzatoknak bizarr, színpadra vitt pszichoszociális önkielégülést hoznak. Ezeknek bizony, még a Pride is kevés.
Hajdanán a vándorcirkuszokban torzszülöttek önmagukban is a látványosság részei voltak, ami embertelen volt ugyan, de a nézőkből kiváltott együttérzés bevételt és életet jelenthetett nekik. Ma önjelölt öncsonkítók kiabálnak globális hangosítással, és bennem semmi empátia nincs irántuk, igaz a bevételhez ők is hozzájutnak…
És végül: ha valami az abortusz mellett szól, hát az ilyen dehumaniztált létformaság, az embertelenség talaján álló nőiséggel közkirakatolt mocsárpolitizálás, amit ilyen, és kimondom – abortusszökevények művelnek. Jobb megköszönnék szüleiknek, és nem világszégyenítéssel lennének minden idők leganyaszomorítóbbjai!
Címlapkép: 2019.05.18, egy akármilyen ürüggyel tartott provokáció a Kossuth téren
Jónás Levente, a Pesti Hírnök