Miközben a kormány a leghatározottabban kifejti a magyar álláspontot, hogy hazánk a békében és csak a békében érdekelt, a főpolgármester egyenesen a zelinszkiji, szélsőségesen elfogult ukrán vádaskodás-retorikát idézi és helyesli: „Oldalt kell választani”.
A magyar kormány stratégiai nyugalomnak nevezte azt a politikai-diplomáciai minőséget, amit követnünk kell, minden más fenyegetést jelent és hazánk kommunikációja is ennek megfelelően a békéről és csak a békéről szólhat. Ez az aktív háborúval kapcsolatos kormányzati döntés.
Ez háború idején: legfelső parancs. Kötelező végrehajtani, a szellemében eljárni. Tilos nem végrehajtani, felülírni pedig – vagyis szabotálni: nos, a fronton azonnali kivégzés jár érte, a hátországban azt megelőzi egy eljárás is.
Mi nem állunk háborúban. De a szomszéd állam, benne százezres őshonos magyar kisebbséggel egy hónapja háborúzik.
Magyarország a világháború óta nem állt ilyen közel a háborúhoz. Ahogy Európa sem. A világ hidegháborús lépések dömpingjébe kezd, ám megfeledkezik arról, hogy ma már nincsenek meg a hidegháborús (biztonsági) keretek.
A huszadik század egyik legnagyobb hatású kérdésfeltevése ez volt. „Folytassam a tesztet, főmérnök elvtárs?” 1986-ban, Csernobilban hangzott el. Könnyen lehet, hogy a huszonegyedik század kérdését épp most teszi fel Európa: „Folytassam, USA bajtárs?”
Az ellenzéki kommunikáció lehet kormányellenes, de nem lehet államellenes. Közvetlen katonai hatásokat válthat ki ugyanis ilyenkor a békesemleges ország békekommunikációján kívül eső bármilyen vezetői nyilatkozat a háborúzó felekről.
Fokozottan igaz ez akkor, amikor a szóban forgó, hadban álló ország velünk szomszédos, ráadásul részint magyar nemzetiségek lakta, amely történelmi előzmények híján kortárs működésében csakis korrupt és elnyomó, nemzetiségeivel terroristamód folyton leszámolni akaró összemaradványolt projektállam képét mutatja.
Fokozottan igaz ez akkor, amikor alkalmatlanok épp alkalmatlanságuk folytán alkalmasak ellenzéki főpolgármesternek. Karácsonynak ráadásul még a látszatát is kihívás keltenie a potens ellenzéki vezetőnek.
A balliberálisok udvari eunuchja, akinek közveszélyesen alkalmatlan politikai minősége, döntésképtelensége ismert és menetrendszerűen társul gyáva, felelőtlen, provokatív hazugságokkal, tökéletes lenyomata az alkalomszerű balliberális összefogásnak: Az MSZP arctalansága, a DK arcátlansága, az LMP mássága, Jobbik bénasága és a Momentum üres nyomulása egy személyben.
A szolgalelkűek szolgapolitikusa most megmutatta, mit is szolgál:
„Úgy van, ahogy Zelenszkij ukrán elnök mondta: el kell dönteni, kivel vagyunk. Oldalt kell választani. A történelem sötét oldala, vagy a jó oldala? Putyin vagy Európa? Kelet vagy Nyugat?” – írja a főpolgármesteri fb-fiók.
(…)
…emlékezetünkbe mélyen bevésődtek az orosz katonai agresszió emlékei, amelyek arra intenek minket, hogy legyünk szolidárisak Ukrajnával, és támogassunk minden olyan nemzetközi kezdeményezést, amely minél hamarabb véget vet a putyini agressziónak.
Ezzel kapcsolatosan figyeljük meg, mennyire tetten érhető az ösztönökre ható összemosás (klasszikus hazai kommunikációs hagyomány a balliberális oldalon). A ’48-as győztes magyar forradalom után a kibontakozó szabadságharcot valóban orosz birodalmi, cári csapatok segítségével sikerült leverni – az Osztrák Császárságnak. Az ’56-os forradalom és szabadságharc elfojtását pedig a szovjet csapatok segítségével sikerült elérnie a hazaárulásra összeesküdött magyarországi kommunistáknak. Ha már történelmi hűség, megjegyzendő, hogy mindkét esetben főként a ma Ukrajnának nevezett szállásterületen állomásozó csapatokat vezényeltek hazánk ellen. A magyar történelmi emlékezet oroszellenessége azonban nem ezekből az eseményekből táplálkozik, hanem az 1944-45-ös, a német birodalom megsemmisítésére irányuló honvédő harcokból brutális európai expanziót végrehajtó „felszabadításból”, azaz a több évtizedes megszállást megalapozó hadműveletekből…
A „minden olyan nemzetközi kezdeményezés” egyik példája az USA-gyökerű globális tech cégek és médiakommunikációs hálózatok példátlan ruszofób kampánya, amely több évtizedes hidegháborús szovjetellenes propagandához képest egy hét alatt szinteket lépett. A sport, a művészet, a szórakoztatóipar és a kultúra legkülönbözőbb területein napjainkban tapasztalható abszurd és szürrealitásba hajló, az orosz származást sújtó kirekesztő, kizáró aktusok messze túlmutatnak az Ukrajnával mutatott természetes és helyes szolidaritáson.
A globális ruszofób hergelés megdöbbentő, forgatókönyvi ismérvei azt az aggasztó lehetőséget erősítik, egy elhúzódó, tartós, ne adj Isten, kiterjesztett, eszkalálódott háborút készítenek elő Putyin Oroszországával. Az USA jól ismert, és eddig bevált univerzális (globális) receptje szerint a gonosz birodalmai, a diktátorok nem köthetnek békét, de béketeremtő céllal kötelessége azokat megsemmisíteni azt az amerikai, nyugati demokráciáknak közös „katonai akciókkal”.
És jön Karácsony Gergely, az ellenzéki főfészbúker, hogy aszongya, vessünk véget a putyini agressziónak.
Miközben nemcsak a magyar, de az összeurópai és az egyes európai országérdekek is a mielőbbi békekötést diktálják, a magyar főpolgármester kijevi háborús retorikát sem átall a hazai közbeszédbe importálni.
Vegyük észre, hogy Karácsony Gergely még csak le sem írja a „béke” szót! Vegyük észre, hogy „véget vetni a putyini agressziónak” a háborút jelenti, a szankciós gazdasági hazárdjátékot jelenti, az USA Oroszországgal szembeni globális, doktrinális-stratégiai szolgálatát jelenti. És még ki tudja mit…
Karácsony háborús uszító retorikáját semmilyen kampány, vagy közelgő választás sem legitimálhatja. A hazaárulás ilyen látványos, gátlástalan összellenzéki gyakorlata üzenet a külföldi finanszírozóknak (jelentés-minőségben), a hazai választóknak is (bizonyíték-jelleggel). Soha jobban nem feslett fel jobban a balliberális politika igazi arca és szervező ereje, az amerikai globális birodalmi érdekek képviselése.
Keserű tanulsága a korábban oly hőn vágyott demokratikus működésünknek, hogy a hazaárulás minősített esete, jogilag is megragadható, bizonyított tényállásként sem hazaárulás, ha indul a választásokon. S ha ezért bíróság nem is hoz soha ítéletet, cserébe mi választópolgárokként megtehetjük.
Ítélethirdetés: április 3!
Jónás Levente, a Pesti Hírnök