Figyeljük csak meg, hogy először miféle címmel jelentették meg Szalai szuper gólját: „Szalai Ádám blokkolt lövése vezetett gólhoz”.
„Blokkolt lövése vezetett”? Tessék? A világon egyetlen médium, ember, felirat nem fogalmaz (hiszen nem is fogalmazhat, sőt így végképp nem fogalmazhat) így, ebben a legbiztosabb vagyok. Még a németek sem, még a német telexesek sem! Csak a magyar nyelven író telexesek.
A telex bebizonyította, hogy a legaljánál is aljasabb.
Aki életében először látott focimeccset, annak is feltűnt, hogy ilyen gól nem minden meccsen terem: ilyet, ilyen mozdulatot (és ilyen csoportállást) leginkább brazil, olasz klasszisoktól lehet látni, évtizedenként egyszer. Hihetetlenül fantasztikus, huszáros, vérprofi és bátor („ösztönös”) mozdulat volt a magyar gólszerzőé;
patetikussága pedig e mondatot is megengedi: Csodás és a valóság lenyűgözően igazságtételes, a Magyarok Istenét dícsérő áldása…
Az egyik legnagyobb magyar gól, na megkockáztatom, saját jogú véleményemként…!
És akkor a létező legünneprontóbb, meghamisítottan legsemmitmondóbb, leggátlástalanabbul hazug mód, deprimáló szavakkal jön a telex; kvázi szerencsés vagy véletlen, mázlis-bepattanó, kósza-labdaszállós góllá titulálják, hazudják, valójában nyelvileg aljasítják és megrágalmazzák (sic!) azt a gólt…
Amit látni kellett. Látni kell!
Azt a magyar gólt, ami az egész meccsen az egyetlen volt 95 percen át!
Értsd: a négyszeres világbajnok, világbajnok favorit 95 percen keresztül nem tudott gólt lőni a magyar csapatnak, ebből jó hetven percnyit pedig gólhátrányban, vagyis lépéskényszerű támadássorozatokkal sem tudott. A német szurkolók egyetlenegyszer hallatták a hangjukat: az első félidő (0-1) lefújása utáni füttyorkánt zúdítottak sajátjaikra. Végig a mieink hangjától zengett a lipcsei német aréna.
És ezek, a legalja telex… Még ha csak ezt írták volna: „véletlen”, „mázlis”, „szerencsés” stb…! De „blokkolt”? Meg, hogy „vezetett gólhoz”?
Ha valami „blokkolt és vezetett”, az maximum egy „blokkolt” agyú zugközírói platform legalja szellemisége, és barbár gátlástalansága, ami ilyen legalja címadáshoz „vezetett”! Átüt a fogalmazáson, hogy rosszízűségben fürdik a szerző amiatt, ami jó érzést okoz minden magyarnak, és minden jóérzésű, nem magyarnak is, ha már itt tartunk!
És ezek…? Így…?
Igen, ezek a legalják legaljasabbikai: Magyar nyelven, magyart hazudva hazának, magyarnak ellenzékieskedő külhasznú, külfizetett, külérdeket propagáló bérklaviatúrista csoport, akik csak a magyart gyalázni működnek.
„Ezek nem hazaárulók, mert csak az tudja elárulni a hazáját, akinek van”.
Jól mondta ezt Gajdics Ottó a hasonszőrűekre a minap, azonban épp ezért a „hazánkat hazátlanul eláruló hazaárulás” lehetne egy BTK minősített paragrafus- kiegészítés, pontosan a e logika mentén, a büntetőjog nyelvén szólva, teljessé téve az alakzatot.
A gyepen ilyen jól harcoló fiainkat pedig Isten megáldja, mindahányukat!
Jónás Levente, a Pesti Hírnök