kiemelt trolltartó

Szegény, nincstelen?

SOHA NEM ÁRULTAM EL a gyerekeimnek, mivel is foglalkozom… Soha nem akartam, hogy szégyenkezzenek miattam. Mikor a legkisebb lányom megkérdezte, mit csinálok, azt válaszoltam neki habozva, hogy én egy munkás vagyok. Mielőtt hazamentem volna, minden nap lemosakodtam a nyilvános WC-kben, így fogalmuk sem volt, mi az én munkám.

A lányaimat iskolába akartam küldeni, hogy tanulhassanak. Azt szeretném, ha méltósággal állhatnának meg az emberek előtt. Soha nem kívánnám nekik, hogy bárki lenézze őket, ahogy engem. Az emberek mindig megaláztak engem. Minden egyes megkeresett fillért a lányok oktatására költöttem. Soha nem vettem új pólót, ehelyett könyveket vásároltam nekik. A legtöbb, amit szeretnék, hogy tiszteljék őket, és én ezért dolgozom. Én TAKARÍTÓ voltam.

A kislányom főiskolai jelentkezésének határideje előtt egy nappal még nem sikerült összeszednem a felvételi díjat. Aznap nem tudtam dolgozni… Csak ültem és ültem a szemét mellett, és erősen próbáltam visszatartani a könnyeimet. A munkatársaim láttak engem, de egyikük se jött oda hozzám egy szóra. Kudarcot vallottam, és összetört a szívem. Fogalmam sem volt, hogy nézek szembe a lányommal otthon, mikor majd a felvételi költségéről kérdez, miután hazaértem. Én szegénynek születtem, és úgy hittem, hogy semmi jó nem történhet a szegényekkel. De a munkaidő letelte után az összes takarító odajött hozzám, leültek mellém, és azt kérdezték, hogy testvéreimként tekintek-e rájuk. Mielőtt válaszolhattam volna, átadták nekem az aznapi bérüket. Mikor megpróbáltam visszautasítani őket, szembeszálltak velem:

„Ha szükséges, mi ma éhezni fogunk, de a lányunknak főiskolára kell mennie.”

Képtelen voltam válaszolni… Aznap le se zuhanyoztam, és úgy mentem haza, mint egy takarító.

A lányom hamarosan befejezi az egyetemet. A lányaim közül hárman soha többé nem engedtek vissza dolgozni. Az egyiküknek részmunkaidős állása van, hárman pedig oktatnak. De gyakran elvisz ez a kislányom a munkahelyemre, és ott megeteti a kollégáimat velem együtt. Ők ilyenkor nevetnek, és megkérdik, mégis miért hoz nekik ételt ilyen gyakran. A lányom elmagyarázta:

„Ti mindannyian éheztetek miattam azon a napon, hogy az lehessek ma, aki, szóval imádkozzatok értem, hogy én minden egyes nap megetethesselek titeket!”

Ma már nem érzem szegénynek magam. Akinek ilyen gyerekei vannak, az hogy lehetne nincstelen?

pozitív hírek (fb) – Pesti Hírek

Ez a weboldal cookie-kat használ az élmény javítása érdekében. Feltételezzük, hogy ez rendben van, de ha szeretné, leiratkozhat. Elfogadom Bővebben