„Gyurcsány, takarodj, vidd az összes haverod...!
Elkúrtad...!“
Nekem mindig egy kicsit ezt fogja viszhangozni a Kossuth tér, a Báthory utca, ahogy az Astoria tövében is, még mindig látom annak az anyukának a leírhatatlan arcát, aki éppen a szoptatós gyermekét kapta fel, mert a babakocsi alá lőtte be gáztöltetét a rendőrségi szervezett bosszúoszlatás - közvetlenül egy villamossínek mellett végrehajtott lovasroham előtt.
Gyurcsányos idők gyurcsányi emlékei...
Gyurcsány Ferenc hagyta volna legnagyobb nyomot a rendszerváltás óta a magyar történelemben - ha nem lenne Orbán Viktor.
Szerencsénkre, hiszen a baloldali nemzetköziség Gyurcsánya, a posztkádári nómenklatúra Gyurcsánya és a hazaáruló kiárusítások (=“(spontán) privatizáció“) Gyurcsánya minden létező bűnt és hibát elkövetett, amit csak egy kormányfő elkövethet - amit csak neki sikerült még kormányzását követően is halmozni is és tetézni is.
Nemcsak a végül is nagy nehezen meglépett lemondásáig, hanem még jóval azután is. Miután minden idők legkudarcosabb kormányzását és csődállapotát összehozta, sikeresen szabotálta az összes létező régi-új ellenzéki kezdeményezést is. A dolog karmatikus pikantériája, hogy Gyurcsány a működésénél fogva, létezésénél fogva eleve toxikus mindennemű politikai alrendszerben. A magyarok istenének köszönjük, hogy Orbán Viktor politikai teljesítménye, amelyet egy egész világ állít például - joggal - és igyekszik minél jobban követni, felülmúlta azt, ahogy Gyurcsány ugyanazt, mindennél jobban alulmúlta.
Aki a farkával lesz sikeres, akár zongorázva, akár megdobrevklárázva, az ne csodálkozzon, ha minden más helyzetben a legimpotensebb módon képes csak eljárni.
Az, hogy mégis-alapon a hatalomra tör
egy közepes képességű valaki (ezt a sort Vona Gábor nyitotta meg), személyes ambíciójának ilyetén kóros, vágykielégítő felhízlalása, szélsőségesen gátlástalan mohósága, gyökértelen-hazátlan frusztrációja
sajátos keverékében ragadható meg, lásd napjaink magyarpéteres erkölcstelen, nemtelen és lelketlen politikai szabotázsakció-sorozatát, gátlástalanul megspékelve a
minden ízlést nélkülöző parttalan önkirakatolással, egyúttal bizonyságot téve arról, hogy az extrém szexualitásnak igenis része az lehet a túltolt önimádat, például ilyen krónikus, magyarpéteri esetben.
Ezeken túl sorsszerűen magyar abszurd a körülmény, hogy a
rendszerváltott magyar demokrácia sajátos, bűnben fogant és azt elfedő, elfelejtő, múltat eltörölni akaró közpolitikai minősége valóságosan is teret is adhatott a fenti törtetőknek.
Magyarországon a baloldal a felelős mindennemű politikai kilengésért, a diktatúrákért, sőt a terrorizmusért is, már 1931 és a biatorbágyi merénylet óta, egészen napjainkig, az aljas antifa-támadássorozatig.
És mivel ez a baloldal hazánkban végképp moszkovita, külérdekű és hazaáruló, a moszkovitizmus (ami ma: brüsszelita-globalizmus), a külérdekeltség (ami ma: „nemzetközi nyomás“) és hazaárulás (ami ma: „közös európai érdek“) legbűnösebb politikus-bajnoka épp Gyurcsány Ferenc és szélhámos, opportunista kormányzása lett.
A rendszerváltás legnagyobb bűne az volt, hogy a békés átmenet vágya alá bebújhattak az elvtársak, és a vezérigazgató urak, hogy aztán hirtelen demokratákként és tulajdonosokként előkerülve mára agresszív közacsarkodókká, valósághamisítókká és a hazánkra gyarmattartó mód törő, céges nemzetköziség ügynökeiként működő gyermekek és unokák, valamint beházasodók legyenek.
Sőt. Amit a plurális demokrácia jogalkalmazása sehogyan nem tudott érvényre juttatni, nevezetesen a történelmi bűnhalmaz nyomán fenn álló büntetőjogi felelősségvállalás kikényszerítését, azt is Orbán Viktor oldotta meg.
Orbán Viktor minden zseniális politikusi teljesítménye mellett, egyik legnagyobb érdeme pont az volt, van és lesz, hogy ezt az állapotot sikeresen felülmúlta - ellenzékiségbe kényszerítve a korábban egyeduralkodó balliberális nemzetközi trendek hazai ügynökeit.
Meggyőződésem, hogy a ballib globalo-mamelukok létező legnagyobb büntetése, az ahogy az immár a magyar büntetőjog által kiszabandó hosszúságú börtönévekkel vetekvő, egyharmados ellenzéki parlamenti börtön, az összegyurcsányozott cella, a folyton kétharmados győzelmet arató Fidesz-kormány örök panorámájával.
Gyurcsány ebből "szabadult feltételesen", és most, hogy immár másodszor ment be minden visszavonulása ellenére is Rónai Egonhoz egy „politikamentes“ beszélgetésre, szerintem megszegte a feltételeket.
Megdöbbentő cinizmus, elborzasztó gátlástalanság és ijesztő erőszakosság az, ahogy „miazhogynagyonis!“ visszatérést csinál a böszme, látszólag lelki vívódásokban gyötrődő arcot mutatva, pedig csak
a szokásos alkoholos dinamikájú, parttalan gondolatfűzéseivel, önmagát, mint leendő zseniírót (!) Emmanuel Kant fölé helyezve mindössze valóban csak: vergődik.
És én most a legkevésbé sem túlzok, holmi írói szabadsággal élve, amikor arról tudósítok, amit hallottam tőle.
Nem veszi észre magát. Az sem beszédes neki, hogy senki meg nem veszi már.
Sem őt, és nyilván a könyvét sem, hiszen már másodszor reklámozódik be az „általa írt“ krimi. Ami persze fedés, felszín, mert minden egyes szavában ott nehezedik rá a történelem legnagyobb politikusi önmegbuktatása - azzal is olyan böszmeséget csinálva, amit rajtuk kívül, a világon még senki.
És mégis, akkor is, hogy képes újra így, a nyilvánosság előtt, a semmire folytatni azt a minden elmélyültséget, olvasottságot nélkülöző, önmagát parnasszusi minőségében erkölcsi-filozófiai dilemmákkal felcicomázó, öregedő hegyvidéki pincealkesz-monologizálást?
Érezni, hogy azt akarja láttatni, mint, hogy ha az idős Maradona látogatna ki egy Copa America meccsre, de mégis kilóg az a bizonyos lóláb (pedig Klára asszony már sehol).
Gyurcsány Ferenc íme, mostanra teljesen magára maradt, teljesen egyedül van.
Azt hiszem a magyar karma továbbra is jól bünteti ezt a magyarok ellenére kiemelten működő, leggyurcsányibb főszolgát.
Gyurcsány Ferenc ugyanis az a világon egyedüli alkoholista, akinek nincsen kocsmája. Nem is lesz, itt ebben az országban, amit úgy összergyurcsányozott: itt őt már soha, semmilyen italmérés nem fogadja be.
A trükkök százai, amiről sem nekünk, sem nekik nem kell tudnunk, és nekik sem kellett tudniuk...
(Nyitnia lehetne ugyan számtalan dékás féldekást. De azt ő is tudja, az nem az igazi.)
Pedig lerí róla, hogy valami belülről nagyon feszíti, frusztrálja, sőt akár megengedem - kínozza.
Na, nem a magyarsággal és a magyar állammal szembeni bűneinek súlya...!
Nem is a több évtizedes házasságának felbomlása...
Hanem amitől „el van tiltva“, a politika, illetve annak hiánya a válasz.
Gyurcsány hisztizni ment Rónai Egonhoz és nem lelki vívódásai, hanem csak elvonási tünetei vannak.
És persze ott van még, elrejthetetlenül a hiú, sértett csepűrágó elfojtott felháborodása is azon, hogy egy
csesznye, pökhendi, földszintes hobbiférj és közpénzorzó, ráadásul ex-NER-es piperkőc, gőgös-temus kamubetyársággal lesöpörte őt (Klára asszony nélkül simán), és az általa ácsolt új, „ellenzéki kerekasztalt“.
Egyszersmind bizony, most még Klára asszony alatt is berezeg a léc, és ha leesik, elvileg megszakad a száz éves bolsevik hatalmi hálózat folytonossága a magyar politikai vezetésben.
Ezért az ellenzéki politikai média fellegvárába megy, arról „vallani“, hogy ő magában higyan keresi az igazságot és azt, hogy meddig lehet elmenni, vélt vagy valós igazságának érvényre jutattásában? Legott meséket adni elő arról, hogy ez a vén kiégett politikai gazember, ha már "szokott bérmálkozni": most éppen istenhitet vél magában megtalálni, avagy nem...
Látja, tudja, a magyarpéteri politika az ő szerelemgyermeke, az SZDSZ-orgiák politikai terméke.
(Ha úgy tetszik: Magyar Péter az az testünkből előtörni készülő alien, a gyilkos idegen, akit Gyurcsány petézett be, korábban az arcunkra tapadva. És: a választás pedig egyszersmind egy kísérlet lesz a sikeres műtéti eljárásra, amivel még időben eltávolítva, megelőzhető lesz a biztos borzalom... Írom ezt ide nem indokolatlanul, amennyiben az új sorozat felett érzett csalódottságomnál fogva vetemedek erre, de csak félig viccelve.)
Ennek itt és most véget kell vetni.
A magam részéről, de sokak nevében is azt üzenem Gyurcsány Ferencnek, hogy
örüljön, hogy ennyivel jószerivel megúszhatja, és senki nem kíváncsi már rá, sem politikusként, sem szakácsként, sem íróként, sem kéretlen popperpéterként, sem az atv-ben, sem máshol, ahogy ekképp gyávulni, önmosdatni, relativizálni igyekezvén gyurcsányságát.
Egyetlen dolgra vagyunk kíváncsiak, de komolyan ettől a gyurcsányostól!
Egy teljeskörű, részletekbe menő és alapos, önkéntes beismerő vallomásra. Az összes elkövetett gyurcsányságról.
Hogy az Egonnál egy átévés órában, egy magaírta regényfolyamban, vagy egy rétestészta-mód elnyújtott végtelen kommentmezőben teszi-e meg, mindegy. A lényeg, hogy lévén bűnei súlyosabbjai is mára úgyis elévültek, nyugodtan megteheti ezt a hiányzó vallomást, most az egyszer igazi törvényességen és valódi tisztességességen alapuló dolgot véghez vive.
Minden más érdektelen. Már csak és kizárólag erre vagyunk kíváncsiak.
Különben meg:
Gyurcsány, takarodj!
Vidd az összes haverod...!
Jónás Levente, a Pesti Hírnök