abszolút abszurd Forró drót kiemelt

Tankmustra: küldik őket, de melyiket? (Pesti Hírnök vélemény)

A szárazföldi hadviselés történetének legimpozánsabb darabjai a páncélozott harci járművek közül a nehézpáncélos harckocsi, avagy tank, amire a legtöbb laikus is gondol, ha ezek szóba kerülnek. E járművekről napjainkban az is hall, méghozzá többet, mint szeretne, az is, akinek egyébként nincs is ilyesmire füle… De mik is ezek a küldjük-nem küldjük, „Leopárd” meg „Abrams” tankok, és mire jók? Tankokról, csak egyszerűen.

Az első világháború közismert trragikuma, hogy miközben a gyilkolás hatékonysága megszázszorozódott, a szembenálló katonatömegek képtelenek voltak elmozdulni a holtpontról:

az állóháború és az új technológia együttese csatánként tízszer-százszor annyi áldozattal járt, mint a korábbi teljes háborúk.

Ezt nyilván felismerték az akkoriak is, és

a kulcs az ellenség megerősített védelmi vonalának áttörése lett. Ehhez fejlesztették ki a lánctalpas felfegyverzett mozgó páncélost, a tankot,

amely azonban a használata csúcsára a második világháborúban jutott.

Miközben 1918-ban még a sebesség 3 km/h volt, gyenge volt a páncél kivitelezés (a hajószegecseléses eljárás miatt a szegecsek befelé puskagolyó-szerűen robbantak) és a kommunikáció a galambokra volt bízva (kár, hogy sokszor megsültek), addig

A kezdetek: a brit Mark I a nyugati fronton, 1916

1945-re már országonként is jellemző típus-sajátosságok, komoly páncélzat, nagy hatótávolságú és kaliberű ágyú, illetve fejlett és harcképes csoportos taktika, rejtjeles rádiókommunikáció – mindez alaptulajdonságává lett a tankoknak.

A német világháborús csúcsfejlesztés, a Királytigris, 1945

A páncélosok jórészt eldöntötték a szárazföldi csatákat, ám hamar bebizonyosodott, hogy a mennyiségen túl (lásd majd 60 ezer legyártott T-34-es) rendkívül fontos, hogy a gyalogság, tüzérség, és főként a légifölény elengedhetetlen feltételek, körülmények a páncélosok sikeréhez.

A megjelenéshez képest, mintegy száz évvel később, napjainkban már nagyon fejlett, nagyon high-tech hadigépekről van szó, ha korszerű tankokról beszélünk.

Olyan gépekről van szó, amelyek több kilométerre lévő célpontokat semmisítenek meg éjjel úgy, hogy rejtőzködő , lopakodó képességeik miatt közben nem látszanak az ellenség számára – legalábbis e képességeknek birtokában vannak.

Olyan járművekről van szó, amelyek 50-70 tonnás össztömegükkel, személyzettel és lőszerrel képesek változatos terepen 80-100 km/h -val száguldani, miközben precíziós lövést képesek leadni, úgy egyébként, hogy az ugráló jármű lövegcsöve ilyenkor tökéletes célkövetéssel, tűpontosan szegeződik a célpontra.

Olyan páncélozottságról beszélünk, amely elég vastag, megfelelően döntött a becsapódásokra és rendelkezik kumulatív, reaktív felszereltséggel (a becsapódási energiát elnyelő, sőt ellenrobbanással kioltó, a közeledő becsapódást megelőzően ütköztető) rendelkezik.

A szolgálatba állított legfejlettebb, M1A2 Abrams SEP V2 – ezt biztosan nem küldik

Ezek mindegyike régi fejlesztési múltra tekint vissza.

Egy-egy tanktípus több évtizeden át nemcsak szolgálatban maradt, hanem folyamatos fejlesztés alatt állt.

Nincs ezzel másképp a német Leopárd-2 és az amerikai Abrams sorozat sem. Nagyon nem mindegy, hogy egy M1A1 Abrams 1989-es, vagy egy 2004-es változatáról van szó, sőt a Leopárd-2-es is lehet 1968-as, vagy 2019-es is. Amint ez a képeken is látszik, a több évtizedes változatok között több évtizedes technológiai különbségek is vannak.

Abrams M1A1-M1A2 változatok
Leopárd-2 evolúciója

Amíg nem látjuk, pontosan melyik altípusok érkeznek Ukrajnába, addig nem beszélhetünk „modernebb”, „jobb” eszközökről, főleg, hogy

az érintett országok egyvalamit tettek eddig a típusokkal kapcsolatosan világossá: biztos, hogy nem a legmodernebbeket küldik.

A világháborús tapasztalat az, hogy a leghatékonyabban gépesített gyalogsággal, légierővel sikeres a páncélos alakulat, jóllehet a technológia és a kiképzés párosítására is jószerivel akadnak példák, mint például Michael Wittmann csúcsteljesítménye 1944-ben, vagy az iraki háború amerikai Abrams páncélosainak lenyűgöző statisztikája – persze kivétel nélkül bizonyos külső körülményekkel együtt.

Az orosz-ukrán háború tapasztalata is az, hogy minimum légi fedezet, de gyalogsági fedezet is elengedhetetlen – lásd a drónok felülről, a gyalogos páncéltörő fegyveresek, páncélöklösök a földről sokkal több tankot semmisítettek meg, mint tank a tankot!

Hazánk például a Leopárd 2-A7-es változatát vásárolta meg, a kiképző darabok már meg is érkeztek hozzánk.

Leopard A7+ (2019)

A kiképzésről eszembe jut kedvenc háborús regényíróm, a zseniális, Sven Hassel visszaemlékezése:

„Minket, páncélos katonákat, először a páncélos elhárítása képeztek ki, gyalogosként. Ennek legelső gyakorlata az volt, hogy vezényszóra hasra kellett vágni magunkat, és hagyni, hogy a tank átguruljon felettünk, majd felpattanni. Emlékszem, amint a negyven tonnás acélszörny átrobogott felettem. Aki átéli, soha többé nem lesz normális ember egy ilyen élmény után.”

Tehát, a „mennyit” nem is olyan fontos kérdés, annál inkább, a „melyiket” és a bevetéskor „milyen támogatással?” kérdések.

Jónás Levente, a Pesti Hírnök

Ez is érdekelhet

Célponttá válik Kárpátalja – német fegyvergyár települ oda

Jónás Levente

Csehország „háborús fáradtság” miatt nem tudja Ukrajnát tovább eszközzel és pénzzel támogatni

Jónás Levente

Lehet fegyverszünet ott, ahol a háború egyúttal nemzetközi fegyverexpo és börze? (Pesti Hírnök vélemény – ÚJRATÖLTVE)

Jónás Levente

Ez a weboldal cookie-kat használ az élmény javítása érdekében. Feltételezzük, hogy ez rendben van, de ha szeretné, leiratkozhat. Elfogadom Bővebben