A Pax Americana mára Tax Americana lett.
A Pax Americana, vagyis Amerika békéje azt a világrendező doktrínát jelentette, amellyel az USA a győztes világháborút, majd a győztes hidegháborút követően biztosította, úgymond a világbékét. Vagy legalábbis az érintett, szövetségbe tömörített usás országok világában biztosította a békét, sőt ezeken a helyeken jóléti fogyasztói társadalmakat segített létrehozni, cserébe a feltétlen szövetségesi magatartásért.
E szövetségi magatartás nemcsak katonai, de gazdasági-kulturális téren is feltétlen volt a szuperhatalommá nőtt USÁ-val. Mégis csekély árnak mutatkozott a hidegháborús, szovjet fenyegetés árnyékában élő, európai békeállamoknak – miközben ugyanezen elköteleződés a Szovjetunió felé nagyon is nagy árat követelt.
A szovjet blokk és a Varsói Szerződés megszűnése, magának a Szovjetuniónak a felbomlása
egyedüli szuperhatalommá tette az Egyesült Államokat, amely ezt érzékelve a fennálló Pax Americana modern, ezredfordulós ajánlatát igyekezett a világ többi részére erőszakolni.
Ez egyszerűen a gazdasági-kulturális nyugati kiteljesedés elterjesztését, a „demiokrácia exportot” jelentette ott is, ahol semmilyen forgatókönyv nem vált be. Mégis, az usás hatalomgyakorlók ott is, katonai nyomással is kikényszeríteni kívánták a maguk igazát a szabadságról, demokráciáról, stb.
Talán a kelleténél valójában komolyabban is véve Francis Fukuyama sajátosan elemző szemléletét arról, hogy a történelem végét jelentő fejlődési állomásra érkezett a világ, amellyel más dolgunk (mármint a Nyugatnak) nincs is, mint mindenhol meghonosítani az amerikai-fogyasztói liberális demokráciát.
A globalizmusnak is nevezett folyamat egy valódi gazdasági egységesülés volt, méghozzá az USA vezényletével, ám a növekedést olyan régiókba is elvitte, amelyekkel az usás liberalizáció nem boldogult, sőt.
A globalizmus gazdasági vetületek mentén valódi volt, ám az usás demokrácia exportok, a globális Dél tekintetében rendre kudarcot vallottak. Miközben katonailag folyamatos lendületben tartással kreált háborús beavatkozásos helyzeteket a külpolitika, a szuperhatalmi státusz nemhogy erősebbé és globálisabbá vált, hanem mindinkább visszaszorult a földkerekség legkülönfélébb régióiban, a nyugati szövetségesekkel egyetemben.
A hagyományos hidegháborús hegemónia, amely főleg a dollár egyeduralmán nyugodott, egyértelműen megszűnt. Ám ettől függetlenül is,
az ezredfordulós globális státusz akármilyen is lehetett volna, az usás-dolláros, usadolláros monetarizmus elkerülhetetlenül elkezdte maga alá temetni a kibocsájtó államot.
Nem is csoda, hiszen az 1913 óta magánkézi dollárkibocsájtás mindegyike kamattal terhelt adósság a FED, avagy a hiteleket kihelyező bankhálózat felé.
Száz év alatt kifizethetetlen adósságtömeg halmozódott fel, és globális szinten pedig alternatív elszámolások kezdtek kialakulni (ld. juan és rubel).
Az USA szupereszköze, a dollár látszik most az USA számára szupergyilkossá válni.
Jelenleg az USA ezért minden erejével azon van, hogy egyfelől égesse a képtelenül halmozódó pénzt (az inflációs hullámot kordában tartandó), másfelől pedig hogy lehetőségeihez mérten minden módon értékesíthessen nemcsak pénzt, hanem energiát és fegyvereket is.
Ez a három ugyanis korlátlanul értékesíthető: a pénz (hitel), az energia és a fegyverek. Legalábbis két feltétel együtt állásának mentén: háború, és háborús ideológiai szakadék gazdasági megosztottsággal.
Hiszen a két világháború győztes lezárójaként már megtapasztalhatta az USA: ha háború van, és vasfüggöny, akkor a legjobb az usás globális bíznisz.
Sajnos nincs mit csodálkozni azon, hogy lévén az amerikai, huszadik századi geopolitikai tapasztalatot épp Európa világháborúzó önpusztításai erősítették, most is európai világháborúzó-önpusztító folyamatok erősödnek!
Pontosabban erősíttetnek.
Ezért ömlik Ukrajnába a dollár és a fegyver, és ömlik a vér is, amivel a további dollárokat nyomják.
Ezért nem ömlik Európába az olcsó orosz energia.
És ezért gurulnak a dollárok is idehaza, a közaljasságokat végrehajtó, arra aljasult, szivárványos ellenzékhez minden módon.
Hiszen Magyarország önvédő szuverén hozzáállása, jóllehet a legtermészetesebb és elvárható magatartás, ám e honvédelem lévén gyengíti, az Európát USA oltáron feláldozni akaró, menekülő dollártőke világháborús-hidegháborús helyzetekkel operáló manőverezését, nem kívánatos jelenleg Európában.
Abban az Európában, amely most mindennél jobban megfizeti az USA új világrendező doktrínáját.Amely már nem pax, vagyis nem a béke ajánlata, hanem tax, vagyis adó formájú diktátum, a világot diktálni akaró globális trend amikor is az amerikaiak vezette szövetség már nem is Pax, hanem Tax Americana, és azt jelenti: kőkeményen meg kell fizetni az amerikai álom korábbi évtizedei időszakának hibás, globális szerepvállalását.
A világ pedig törleszt, nem is akárhogy:
Háborúval és inflációval, vírusokkal és népvándoroltatással, globális médiatámogatással és digitalizációs technoevolúcióval, és mindenekelőtt valósághamisító dehumanizációval,
de még ez sem elég, A Tax Americana korában.
Jónás Levente, a Pesti Hírnök