a 22-es csapdája Forró drót kiemelt united fakes of america

Ukrajna a biztonsági paradoxon iskolapéldája

A  2014 utáni ukrán haderő-modernizálás sikere paradox módon az orosz aggodalmakat igazolja.

Robert C. Castel elemzése világosan igazolja, hogy nem elég jót csinálni, jól is kell csinálni. A pokolhoz vezető út is csupa jószándékkal van kikövezve – vagy fedett ügynökhálózattal a tengeren túlkról. Esetünkben egy ország masszív hadképesség-fejlesztést csinált, évtizedes erőltetett menetben mert félő volt oly nagymérvű védtelensége egy katonai szuperhatalom előterében.

Az ukrán hadsereg reformja nem ausztrál vagy szingapúri, hanem NATO támogatással történt. Az új, küldetésorientált katonai vezetési paradigma — a német harcászat jól ismert porosz hagyománya, az Auftragstaktik –, a NATO paradigmája.

Amit 2014 után az oroszok kibontakozni láttak, az egy 250 ezer fős, de facto NATO hadsereg kiépítése néhány száz kilométerre a fővárosuktól.

Mindez egy olyan állam birtokában, amelyik joggal támaszthat területi (vissza)követeléseket Oroszországgal szemben.

AZ OROSZOK SZEMSZÖGÉBŐL NÉZVE A DOLGOT AZ INVÁZIÓ EGY PREVENTÍV HÁBORÚ, HASONLÓ IZRAEL 1956-OS HÁBORÚJÁHOZ EGYIPTOM ELLEN. ABBAN AZ ESETBEN IS EGY GYORS HADERŐFEJLESZTÉSI PROGRAM, A CSEHSZLOVÁK FEGYVERÜGYLET VOLT A CASUS BELLI.

Mindez természetesen nem adhat morális igazolást az agresszióhoz, és az elkövetett atrocitásokhoz. Zelenszkij mindenestre magát a casus bellit (háborút kiváltót):

Ukrajna a NATO „előretolt állása” lesz egy nagyszabású orosz támadás esetén.

Ha viszont hideg racionalitással nézzük a sakktáblát, az események ismeretében el kell ismernünk, hogy az oroszok aggodalmai nem voltak megalapozatlanok. Persze nem kizárható, hogy a téves helyzetértékelés optimizmusához a „most, vagy soha” pesszimizmusa is társult.

Nagy vonalakban: A nagystratégia szintjén helyesen mérték fel a pályát, de a hadműveleti szinten nem.

Ha a támadás fő mozgatórugója a félelem volt, és nem a területi terjeszkedés csábítása, akkor ez sokat elmond azzal kapcsolatban, hogy az oroszok milyen végletekig lesznek hajlandóak elmenni ebben a konfliktusban – illetve, hogy mennyire zavarja őket a háborús maguk mögött iszonyat.

AZ UKRÁNOK SZÁMÁRA A TRAGIKUM ABBAN REJLIK, HOGY AMI 2014-ÓTA TÖRTÉNT, AZ A BIZTONSÁGI PARADOXON ISKOLAPÉLDÁJA.

A törekvés az ország védelmének a megerősítésére, a haderő fejlesztéssel és a közeledéssel a NATO-hoz paradox módon éppen a biztonság elvesztéséhez vezetett.

Elérték, hogy BIZTOSAN bekövetkezzen, épp az, amitől féltek, hogy LEHET, hogy bekövetkezik.

Robert C. Castel, neokohn – Pesti Hírek

Ez is érdekelhet

És az orosz, ukrán édesanyák?

Jónás Levente

Miért öltözik be ukrán parasztmenyecskének az EU vezető tisztségviselője? (Pesti Hírnök vélemény – ÚJRATÖLTVE)

Jónás Levente

Dánia a „teljes tüzérségét” átadja Ukrajnának (+videó)

Jónás Levente

Ez a weboldal cookie-kat használ az élmény javítása érdekében. Feltételezzük, hogy ez rendben van, de ha szeretné, leiratkozhat. Elfogadom Bővebben