Vona Gábor a nemzeti radikalizmus Gyurcsány Ference – ám neki már nemcsak pártja, de még őszödi beszéde sincs. Ez jutott eszembe, amikor azt a hajmeresztő influenszeri érvelést hallottam tőle, hogy Jakab Péter egy „konzervatív, karakteres” pártból csinált „parizeres celebshowt”. Nem igaz. Ez épp olyan gátlástalan hazugság mint, hogy Gyurcsány „igazságbeszédet” mondott volna… És épp oly hatásvadász. Mert árulásból csak árulást lehet csinálni!
Egyrészt a Jobbik sosem volt konzervatív, de ha mégis, akkor biztosan nem Vona idejében. A Sneider bábutól átvett párt valójában az volt, aminek megmondták baloldalról, hogy legyen. Ez mindjárt bizonyítja, hogy a „karakteres” jelző is hazugság.
A Jobbik Vona alatt mindennemű karakterét elvesztette, feladta, semmissé tette (ahogy mindennemű karakteres emberét is, már 2009-től kezdődően!). Ha úgy tetszik: az összes hajtást lenyeste, nemcsak a „vadhajtásokat”.
Vona hiába mondott le, „vállalva a felelősséget”. A lemondása eleve nem a felelősség vállalása volt, hanem a felelősségvállalás elől való elmenekülés. Ráadásul: a lemondása semmissé vált azáltal, hogy újfent nyilvánosság elé lépett, a magyar politikát megvéleményező önjelölt-önkirakatolási dömpingbe kezdett (jól jöhetett a júdáspénz), influenszerként, kifizetődő Puzsér-partnerként, majd Puzsér-utódként. Sőt.
A középszerű, ám nagyravágyó emberekre jellemző gátlástalansággal igyekszik most meghamisítani saját politikai talapzatát, és Jakab Péterre fogni minden bűnt, amit eredendően ő követett el.
Jakab Péter ugyanis pusztán formailag tetézte be a maga cselédsori, kocsmahakni stílusában a vonai Jobbik-aljasító munkát. (A szűkre hagyott csatornában a patkány csak egyfelé mehet.)
Jobbik Magyarországért Mozgalom – Párt. Nos, nemcsak, hogy nem a jobbik, de már jobb sem. Nem Magyarországért létezik, hanem a túlélő pártkáderekért, és tagsága vesztetten immár mozgalomként sem lehet leírni.
Maradt: Kötőjel Párt.
Ez lehetne most a valóságot tükröző, „néppártosodott” elnevezése annak a kilenc parlamenti helyet szerzett madárnak, amelyik úgy ragaszkodott a Gyurcsány-kalitkához: elvégre, ahogy a balliberális nemzetközi hálózattól jövő pénznek, úgy az összefogott ellenzéki szavazatnak, mandátumnak sincsen szaga!
A magyar politikai emlékezet tudvalevőleg igen rövid. Ehhez hozzátenném, hogy
a magyar politikai lélek, a politikusainkkal szembeni ítélet rendkívül megengedő; megbocsátó, a szó legkrisztusibb értelmében.
Ezt történelmünk mindennél jobban bizonyítja – anélkül, hogy számos példát hoznék, felhívom a figyelmet arra, hogy lám, mi sosem végeztünk áruló vezetőinkkel – a franciák, angolok, oroszok uralkodóikat kivégezték, az olaszok meglincselték Mussolinit, a románok legéppuskázták Elena és Nikolai Causescut (ezt például gyerekként láttam is a tévében). Ám mi, magyarok sosem álltunk bosszút. Jól mondta a miniszterelnök: „a bosszú hátrafelé visz” …
Nos, az (össz)ellenzék épp ezzel a békés, egészséges magyar nagyvonalósággal él vissza folyamatosan: a magyarok pedig legőszintébben mindig visszaszavazzák őket az egyharmados ellenzéki minoritásba. Majdhogynem uralkodói kegyelem lakozik abban a politikai valóságban, amely a korábbi kormánybűnözőket letöltendő ellenzéki szerzetességre ítéli, immár több évtizedes nagyságrendben.
Ez a neve,- lelke,- hite és erkölcsehagyott politikus azonban visszaél az áldott jó magyar türelemmel. Ő a jelen ellenzéket, volt pártját bírálván, sztorizgató, sokat látott ex politikusi szerepben – megint ki akarván húzni magát a felelősségvállalás alól – tetszelegvén kíván nemcsak megúszni, de erkölcsi tisztaságot hamisítva megalapozni további politikai karrier-lehetőségeket.
Megint csak pénzért és persze egóért. A székely bölcsesség is megmondta, egyenesen az arcába: „Ide-oda loccsansz, mint teknőben a víz!”
Most már viszont kiloccsant az a víz: nem átall a balliberális trollelemzők virtcsaftjába szegődni a balliberális csatornán?
Ajánlanánk-e egy visszaeső pedofil bűnözőnek gyermeknevelői állást? Engednénk-e Gyurcsányt újra miniszterelnöki esküt tenni? És Vona Gábort bárhol közbeszélni?
Ajánlom a fentieket megfontolni mindegyik Vona-fogyasztónak. És nem is kell hozzá öt érv…
Jónás Levente, a Pesti Hírnök
(a szerző 2009-ig a Jobbik tagja, kommunikációs igazgatója volt)
(Címlapképen Vona Gábor „szikrázó szem technikája”)
Pesti Hírek