Nem látott szintet lépve az eddig is feszült ukrajnai konfliktusban, Zelenszkij elnök immár preventív atomcsapásokat követel Oroszországgal szemben. Persze saját atomfegyver híján Kijev a megoldást ismét a Nyugattól várna, amelynek viszont jelen helyzetben a legkevésbé sem hiányzik egy harmadik világháborút elindító atomcsapás. Lehet, hogy az ukrán elnök kijelentésével tudtán kívül épp a legnagyobb ajándékot adta a 70. születésnapját pénteken ünneplő Putyinnak. Mert egy elszabadult Zelenszkij nemcsak a Nyugat számára káros, de egyre másra igazolja a háború kezdete előtt megfogalmazott orosz feltételezéseket.
Úgy tűnik, az elmúlt napokban a harctéri sikerek vagy egyéb faktorok hatására, de mintha kezdene megint elszaladni a ló Volodimir Zelenszkijjel. Ugyanis az ukrán elnök az ausztrál Lowy Institute kutatóintézet csütörtöki konferenciáján online felszólalva
egyenesen Oroszország elleni preventív nukleáris csapások sorozatának végrehajtására szólította fel a NATO-t. Zelenszkij elgondolása szerint csakis így lehetne Oroszország számára lehetetlenné tenni azt, hogy ő alkalmazzon atomfegyvert ukrán területen.
Ám itt még nincs vége! Mert
Zelenszkij úgy véli, hogy mindez nemcsak logikus, de egyben igazságos megoldás is lenne. Ezzel ugyanis Moszkva számára megmutathatná a Nyugat, mi várna rá az atomfegyverek esetleges bevetése során. Logikus nemde?
„Az ukrán elnök szerint a Nyugatnak Ukrajna védelme érdekében kellene atomcsapást mérni a világ legnagyobb nukleáris arzenáljával rendelkező államára azt várva, hogy az majd nem reagálna rá semmit”
Nem kell hozzá szakértőnek lenni ahhoz, hogy belássuk, Zelenszkij ötlete a harmadik világháború kirobbantásával érne fel. Még a jelenlegi nyugati politikai generáció közt sincs olyan vezető, amely annyira szuicid hajlamú lenne, hogy atomháborút kezdeményezzen Oroszország ellen. Egyúttal az sem adna magyarázatot Zelenszkij szavaira, ha utólag az egész felszólalását színészi képességeinek demonstrációjaként állítaná be. Persze érthető, hogy az ukrán elnök a nyugati segélyekért és a hazai hangulat felfűtése érdekében esetenként túlzásokba esik, ám ez már Stanley Kubrick 1964-es klasszikusának, a Dr. Strangelove őrültségét súrolja. Csak most a Szovjetunió szerepét Oroszország, míg az első csapást elrendelő Lionel Mandrake tisztet maga Zelenszkij alakítja.
„Zelenszkij elmúlt időszakban nyújtott teljesítménye úgy tűnik Washingtonnak is kezd sok lenni”
Elég csak a semmiből berobbanó gyorsított ukrán NATO csatlakozásról szóló kérelemre gondoljunk. Utóbbi konkrétan még a szervezet alapokmányával is szembe megy, miután sem háborúban álló, sem területi követelésekkel rendelkező országot nem lehet felvenni a szövetségbe. Még az olyan keményvonalas atlantisták, mint Annalena Baerbock német külügyminiszter is kikeltek a tagság ellen. Persze nem csoda, hogy a balti államok és Lengyelország egyből támogatásukról biztosították Kijevet, de a végső döntés mindig Washingtonban születik meg. A Fehér Háznak pedig mi sem hiányozna a jelenlegi helyzetben jobban, mint egy olyan NATO tag Ukrajna, amelyhez még védelmi kötelezettség is kötné az Egyesült Államokat. Vagy említhetnénk azt a nemzetbiztonsági bizottsági rendeletet, amely Zelenszkij számára megtiltja a tárgyalások folytatását Vlagyimir Putyinnal. Avagy végső soron az ukrán kormányzat saját maga számára tiltotta meg, hogy diplomáciai megoldást keressen a konfliktusra.
„Zelenszkij sajátságos módon mintha utólag akarná egyre másra igazolni a háború kitörése előtti orosz félelmeket”
Mindezek fényében egyre világosabb az az amerikai hozzáállás, amely minden támogató üzenet mellett sem hajlandó nagy hatótávolságú fegyverzetet szállítani Ukrajnának. Értve itt főképp a HIMARS rakéta-sorozatvetőkhöz tartozó MGM-140 ATACMS cirkáló rakétát, amely 300 kilométeres maximális hatótávolságával nemcsak a frontvonal mögötti orosz ellenőrzésű területek, de az orosz hátország támadását is lehetővé tenné. Ugyanis mindenféle morális alapú kommunikációs csomagolást lefejtve végső soron Washington is egy saját érdekei mentén tevékenykedő racionális nagyhatalomként viselkedik. Ebben a felállásban pedig a felvonulási terepként szolgáló Ukrajnának akkor látja a legnagyobb hasznát, ha egy minél hosszabb ideig elhúzódó konfliktusba tudja ott Oroszországot belehúzni.
„Ám még ennek is megvannak a saját határai”
A nagy hatótávolságú rakétafegyverzet leszállítása egyértelműen a háború eszkalációját eredményezné, olyan veszélyt teremtve, amely akár magát az Egyesült Államokat is közvetlenül harcoló féllé tenné. Elég csak arra gondoljunk, mi történne, ha ne adj’ Isten Kijev a kurszki vagy voronyezsi atomerőműveket venné célba a nagy hatótávolságú rakétatüzérséggel. Erre pedig a Belgorod és egyéb határmenti területeket érő drón- és rakétatámadások fényében minden lehetőség megvan. Kijev hiába ígér meg mindent, hogy csak az ukránnak tekintett területen alkalmazná az ATACMS rakétákat, valahogy minden hasonló ígéretet sikerült később az ukrán kormányzatnak megszegnie. Tudva azt, mennyire képes néha az ukrán vezetéssel elszaladni a ló, Washington nem fog egy ezzel járó konfliktust felvállalni.
„Vélhetően a Darja Dugina gyilkosságról szóló The New York Times cikk is egy erős figyelmeztetésként szolgált Zelenszkijnek”
Ugyanis az amerikai kormányzathoz közeli forrásokra hivatkozó – egyben pedig meglepően nyílt hangvételű – írás egyértelműen Ukrajnát nevezi meg a gyilkosság kitervelőjeként és végrehajtójaként. Egyúttal Washington igyekszik a lehető leginkább elhatárolni magát az esettől, kizárólagos ukrán akciónak beállítva azt.
Mert bár Washington nem fog eltávolodni Ukrajna mögül, ám vannak bizonyos események, amelyek még az Egyesült Államoknak is soknak bizonyulnak. Olyankor pedig Kijev magára marad.
Hidegkúti Konstantin
moszkvatér.com – Pesti hírek