Forró drót Imperium Globalorum kiemelt

5 terület, ahol háborúzhat Kína

Amikor Kínáról beszélünk, elképesztő méretekben és távlatokban kell gondolkodnunk. Nemcsak egy hatalmas országról, egy 1,4 milliárdos nemzetről, hanem egy őrült tempóban növekvő gazdaságról is beszélünk. Ennek csápjai pedig mindössze néhány évtized alatt behálózták Latin-Amerikát, Délkelet-Ázsiát, Afrikát és Európát, sőt a Közel-Keletet is.

Peking egyértelműen globális kihívójává vált Washingtonnak, ugyanakkor bőven vannak ma még olyan képességek, amelyek terén nem veheti fel a versenyt az Egyesült Államokkal. Eközben legalább 5 olyan “közel-külföldi” terület van a hatalmas ország körül, ahol könnyedén háborúba keveredhet akár az Egyesült Államokkal, akár más atomhatalmakkal. Ezeket vesszük sorra cikkünkben.

  • 1. Dél-Kínai tenger

Robert Kaplan, az ismert külpolitikai elemző szerint Kínának azt jelenti e tenger, amit az Egyesült Államoknak jelentett a Karib-tenger a 19. század végén. Minden áron meg kell tisztítani az ellenséges hatalmaktól azért, hogy biztosíthassa szabad kereskedelmét a világtengerek felé. Az USA ezért kiűzte a spanyolokat többek közt Kubából, Kína pedig legszívesebben ugyanezt tenné a dél-kínai tengeren, csakhogy a viszonyok nagyban megváltoztak.

Peking még 2013-ban jelölte ki az úgynevezett “tíz vonást”, azt a területet, amit Kína e tengeren magáénak követel.

Tulajdonképpen mindent, ami nem a környező országok partközeli vizeit jelenti. Peking számára ez elsőrendű fontosságú, hogy termékei, haditengerészete veszélyek nélkül kijusson a Csendes- és az Indiai-óceánra. A környező országok azonban ellenállnak, mögöttük pedig ott az Egyesült Államok.

Az amerikaiak világossá tették, hogy hiába hoz létre fenékkotrással és feltöltéssel szigeteket, repülőtereket, kikötőket a Dél-kínai tengeren Kína, továbbra is nemzetközi útvonalnak tekintik azt, hajóik, haditengerészetük pedig bejelentés nélkül szeli továbbra is e tenger habjait.

  • 2. Tajvan

Tajvant Peking a 23. tartományának tekinti és folyamatosan arról beszél, hogy miként fogja visszailleszteni az országba az újraegyesülés után, csakúgy mint Makaót vagy Hongkongot. Legutóbb Hszi Csin Ping kínai elnök már arról is határozott, hogy a korábbi ígéretekkel ellentétben egy újraegyesülés esetén igenis fog telepíteni katonákat a szigetre, míg Kína párizsi nagykövete néhány hete arról beszélt, hogy a tajvaniakat át fogják nevelni.

Éppen azért háborodott fel annyira Kína, amikor Nancy Pelosi amerikai házelnök Tajvanra látogatott, mert Peking szerint Tajvan nem önálló állam, önálló külpolitikája sem lehet, ergo nem fogadhat olyan magas rangú külföldi látogatókat sem, mint Pelosi.

Nem csoda, hogy soha nem látott hadgyakorlatok indultak a sziget körül, melyek de facto elzárták Tajvant a külvilágtól egy időre.

Bár az ellenségeskedés enyhül, Kína elszántan törekszik arra, hogy világossá tegye Washington számára: képtelen lesz megvédelmezni egy tőle 10 ezer kilométerre fekvő szigetet, amely a szárazföldi Kínától viszont csupán 240 kilométerre található.

  • 3. Srí Lanka

Az Indiától néhány száz kilométerre fekvő, jelenleg polgárháború és gazdasági összeomlás szélén tántorgó trópusi sziget sem ásványkincsei vagy lakói miatt érdekes, hanem stratégiai helyzete miatt.

Kína célja, hogy kereskedelmi- és hadiflottájának biztonságos kikötőket és átjárókat biztosítson minden irányba, így az Indiai-óceánra is. Ezért 20 éve sorra adja a hiteleket a helyi kormányoknak a hambantotai kikötő fejlesztésére és más projektekre.

Csakhogy a fejlesztés bedőlt, az akkori srí lankai kormánynak pedig át kellett engednie Kínának a kikötőt és a környező 6.000 hektárt 99 évre. Peking ezzel stratégiai bázist szerzett magának az atomhatalom Indiától nem messze és el is kezdte azt használni.

Augusztusban egy szerinte kutatóhajót küldött a kikötőbe amiről azonban biztonsági szakértők egyöntetűen állítják, hogy műholdak és rakéták lekövetésére is használták már a múltban. A srí lankai kormány udvariasan kérte India pressziójának engedve, hogy halasszák el a beérkezést, ám a hajó augusztus 19-én befutott a kikötőbe és várhatóan 22-ig ott is fog maradni.

  • 4. Gvádar – Pakisztán

Pakisztán is atomhatalom, ám sokkal kevésbé centralizált, mint a Magyarországról szintén kaotikusnak tűnő India. Az ország egy részére az iszlamabádi kormánynak nincs is ráhatása, ugyanakkor ezek között vannak elképesztően értékes területek.

Ilyen például Beludzsisztán, ahol az ország földgázlelőhelyei találhatóak a Kínával futó fő kereskedelmi útvonallal együtt. Ez jelenleg Gvádar kikötőjében ér véget, amelyet Kína a 2000-es évek eleje óta fejleszt. A cél egyértelmű: az energiára éhes szuperhatalom ezen keresztül szeretné függetleníteni magát a Malaka-szorost uraló, Washington-barát államoktól.

A Közel-Kelet és a Kaszpi-tenger olaja ugyanis ezen a kikötőn keresztül jutna el Kínába a tervek szerint. Ezért pedig akár még háborúba is indulhat a kínai hadsereg a jövőben.

  • 5. Tibet és Hszincsiang

A Kínai-alföldön kialakuló roppant államra nyugati és északi irányokból érkező hódítók jelentették a legnagyobb veszélyt történelme során. A mongoloknak sikerült is elfoglalniuk évszázadokig Kína nagy részét. Ezért alapvető kínai doktrína a hódítás a biztonságért.

Tibetben ered az ország három nagy folyója, a Sárga-folyó, a Jangce és a Mekong, így sokan hívják Kína víztornyának.

Peking ezért soha nem fogja engedni e terület önállóságát, teljesen mindegy hány celeb küzd ezért, hisz az India térnyerését is jelentené egy számára létfontosságú térségben. Ráadásul mára katonai nehézfegyverzet célba juttatását lehetővé tevő infrastruktúrát is kiépített itt (ezt sokan korábban lehetetlennek tartották a Himalájában), ami feszült szembenálláshoz vezetett Indiával a Doklam-fennsíkon 2018-ban.

Hsziancsiang szintén stratégiai jelentőségű terület: nagy része olajban gazdag sivatag, 8 országgal határos ütközőzóna, és itt próbálgatják a kínaiak a nukleáris arzenáljukat is.

Ráadásul birtoklásával elképesztően hosszúra lehet nyújtani egy esetleges támadás utánpótlási vonalait. Az pedig egyáltalán nem zavarja Pekinget, hogy sem Tibet, sem pedig Hsziancsiang eredeti lakói nem han kínaiak.

Vasutat, utakat építettek, ha kell “átnevelőtáborba” zárnak milliókat azért, hogy lassan, de biztosan átformálják e területek etnikai viszonyait.

A cikk megírása során nagyban támaszkodtunk Tim Marshall A földrajz fogságában című könyvére (Park Könyvkiadó, 2022).

hellómagyar – Pesti Hírek

Ez is érdekelhet

Kína budapesti nagykövetének írása a magyar-kínai együttműködésről, az új globalizáció korában

Jónás Levente

Ady Endre: Ember az embertelenségben (Latinovits Zoltán)

Jónás Levente

Kína megtalálta a tiszta és korlátlan energia forrását?

Jónás Levente

Ez a weboldal cookie-kat használ az élmény javítása érdekében. Feltételezzük, hogy ez rendben van, de ha szeretné, leiratkozhat. Elfogadom Bővebben