A független (névtelenségben publikálni kívánó) készítők 10 mini epizódban, tematikusan tekintik át mindazokat az odavezető, kísérő és opcionális lehetőségeket, amelyek jórészt egyáltalán nem, vagy csak alig jelentek meg a háborús konfliktusról. Hiánypótló összegzés a globális fősodratú média, amerikai vezénylésű, durván oroszellenes dömpingje közepette.
Az alapos és világos (didaktikusságig menő szerkesztésű) sorozat készítői elmondták:
oly annyira csak az egyoldalú, az ukránokkal szélsőségesen elfogult hírek totális eluralkodása a jellemző, hogy ezért hiánypótló jellege miatt munkájuk az oroszpártisággal jogosan jellemezhető.
A „…minden, ami ukrán jó, és minden, ami orosz, az rossz” – érzelmi alapállású szerkesztések szükségszerűen nem igazak és torzítanak a valóságon. Ha történetesen az orosz narratíva söpörne le minden mást, akkor pedig nyilvánvalóan épp fordítva, túlzóan egyoldalú ukránpártiságot sejtetne a szerkesztés.
Az egyensúly keresése pedig a legeslegelső lépcső a a fegyvernyugváshoz, nemkülönben egy valamikori, valameddig és valamennyire stabil békeszerződés megkötéséhez.
A Pesti Hírek főszerkesztőjeként osztom a fentieket – természetesen nem veszünk részt semmiylen egyoldalú, szélsőséges narratíva terjesztésében, ahogy semmiben, ami jól láthatóan valóságtorzító trend, álhír vagy hamis interpretáció az információ,- és hírfolyamban. Ezért nem bánjuk, ha híreink inkább a szankcionált „agresszor” háza tájáról kapnak helyet, a propagandisztikus illúziókeltés helyett.
Érdemes is most, nemcsak a szokásos öntömjénező, a jó és gonosz szerepeket megfelellebezhetetlenül kiosztó, ítélkező nyugati médiumokon túl látni.
Annál is inkább, mert a globális dél egyre inkább globális hírértékű az útkeresésében.
Gazdasági-kereskedelmi, katonai-külpolitikai tekintetben egyaránt, s amelyeket semmilyen módon sem, vagy csak lényegleplező felületességgel találhatunk meg saját, nyugati médiahálózatainkban, a nagy CNN-től a kis puzsértébolyult hisztériákig.
A magyar állláspont, amely a legtermészetesebb geostratégiailag, a legfelelősebb hazánkat és a benne lakókat, valamint a határral kisebbségbe diktált honfitársainkat illetően, és a leghelyesebb, a humanizmus európai, kereszténység és szabadságszeretet modern szociokulutrális talaján állva, a kezdetektől a béke.
Béke: minden áron, mindenek előtt, kezdetben persze csak egy fegyverszünet erejéig. De közös akaraton nyugvó, vagy belenyugvó fegyverszünet csakis nemzetközi összefogással, a legnagyobbaktól a kisebbekig lehetséges.
Sajnos jelenleg a tavasz ígérete sem mutatja jelét annak, hogy az ember is az élet megújulását jelentő tavasz természeti üzenetére rezonálna.
A véres pusztítás, amelynek kiindulása a „körbenátózott kényszeragresszió”, egyben önpusztítás is, nagyobb presztízsértéket és a testvérháborús elszántságot teremtve, valamint egy csipetnyi történelmi iróniával, újfent kiégett német páncélosokat hagyva kiégett ukrán falvak között.
A történelem ezútal nem ismétlődik, hanem a történelmet most szándékosan megismétlik: vezényszóra, világháborús intenzitással és veszteségekkel, hidegháborús kettéosztottsággal és kölcsönös fenyegetésekkel. A világ egészére kiterjedő széleskörű eszkalációs lehetőségekkel, ugyan valóban a háború véres valósága tombol, ám egyszersmind az mégis mindösszesen, „csak” egy „lejátszástechnikai felszín” (Bogár László zseniálisan megragadott, a jelenséget a legjobban leíró szóalkotása!).
Az, hogy a hadviselési valóság is egy csapásra megváltozott akkor, amikor az orosz és ukrán zászlók alatt egymásnak estek, és az ezirányú tervezés a létező minden szinten megbukott – az oroszok gyengeségeit is feltárta.
És az, ahogy harctéri valóság lett a fenyegetés, méghozzá épp a szomszédunkban, ezzel máris magyar, kárpátaljai őshonos, jogfosztott kisebbségi, üldözött magyar honfitársainktól szedve áldozatokat – saját gyengeségünket, az európai, Amerikaváró impotens és korrupt brüsszelizmusok pedig az Unió gyengeségeit.
Sőt, az önveszejtés valami elképesztően európai önsorsrontását mutatja be az orosz szankciórulettel az uniós káderek korrupt csúcskasztja.
Egy sor történelmi, korszakalkotó és korszakváltó fejlemény nyomán, új és ismeretlen, az új világrend egyoldalú, USA hegemónia kialakítását esetünkben gátló, de a többpólusú, középhatalmi státuszok új egyensúlyi biztronsági rendszerének kialakulását elősegítő folyamat indult el, ezért
ismeretlen szinergikus eredménnyekkel járó a végkifejlet, még a legoptimálisabb esetben is.
Ha valaki ismeri Oliver Stone legutóbbi munkásságát, és az ő tíz részes sorozatát, az „Amerika elhallgatott történelme” (The Untold History of US), akkor ismerős lehet, az a fajta formabontó szerkesztés és egyedi dokufilmes dramturgia, amelyek garantálják, hogy a mindent tudó, minden is látott „kritikusok” tetszését is elnyeri ez a hiánypótló sorozat.
Jónás Levente, a Pesti Hírnök
A sorozat összes része egyenként, az alábbi linkeken is elérhetők: