Méghozzá tengerentúli! Nézzük csak meg egy pillanatra úgy a képet, mintha senkit nem ismernénk! Mire tippelnénk, mit látunk a képen?
A) Fáradt turistacsoport, akiknek éppen idegenvezető magyaráz
B) Az Európai Unió csúcsvezetése, súlyos európai államfők, a NATO főtitkára, akikkel az elnök tárgyal
Bizony van úgy, hogy teljes fejezeteket képes pótolni egy kép a történelemkönyvekben. A huszadik század bővelkedik is ilyenekben, és Európa felől talán legutóbb a berlini fal lebontásának képei lettek a legtörténelmibb módon a legbeszédesebbek, ami pedig az USÁ-t illeti, sajnos az évezred nyitányában talán a ledőlő ikertornyok képei a legsokatmondóbbak. Ám – esetünkre kanyarodva – sajátosan emlékezetes képeket adott maga a Fehér Ház is –
akár részeg orosz államelnök, akár térdeplő gyakornokhölgy, vagy éppen demens-csoszogó elnök is eszünkbe juthat, ha a Fehér Házra gondolunk.
Most pedig ez a kép került ki, a Fehér Ház sajtóosztályáról, de nagyon nem véletlenül.
A fotós díjat érdemelne, őszintén mondom, minden túlzás nélkül, mert ennyire tökéletesen megragadni a jelen geopolitikai valóságot, egy fényképpel szándékosan, nem lehetett volna.
A tökéletes pillanatot a képben pedig akkor látjuk csak meg igazán, ha arcról arcra, testtartásról testtartásra megnézzük azt.
Árulkodó arcok egy testbeszédes képen!
Kezdve balról, Meloni egyébként taljánmód huncut, vidám arca, ami most inkább a már meglincselt Benitoét idézi, és konokul keresztbe font karja semmi jót nem jelent. Senkinek, de legfőképpen az olaszoknak, élén önmagával. Főleg, ha észrevesszük, még fenyegetésre se venne fel egyetlen olasz nő sem egy olyan fekete Merkel-blézert, amit a fehér kosztümök nagyasszonya legott magára gombolt.
Leyen asszonyra még visszatérek. Merz kancellár – egy fél méterrel a „pöti” francia kolléga mögött, méretes tagjaival látszólag lazán, ám erődfal-vastagságú ráncok, szemüveg és faust-ököl-fal mögé beásott panzer-arccal bámulva, nürnbergi perképességű rezzenetlenséggel ül.
Emmanuel Macron arca még ehhez képest, ám önmagához képest is leírhatatlan, és biztosra lehet venni, hogy francia államfőnek még soha nem volt ilyen arca, ha amerikai elnökkel ült szemben. Még frissen asszonypofozta-mód se. Soha, egyiknek se.
Először nem tudtam ki az a forma mellette, aztán leesett, hogy csak a finn elnök lehet. Elnézve, alapból naná, hogy csak a nyelv a rokon – az elnök úr finn arca pont olyan, mintha gázmaszkban hasalta volna végig a háborút, az ezeregyedig tó mocsarában… Ő vagy kvarcjátékot javít, vagy jegyzetel, hisz először van ott. Vagy olyan heyzetben. Nem kérdés azonban, hogy utoljára is, ott is, és a helyzetben is…
Zelenszkij, a visszaeső bűnöző ítélethirdetési-tárgyalótermi rutin-arcával hallgat, katonai pozőr szettről gyászhuszárságba áttrendelve magát.
Ne felejtsünk el egy pillantást vetni a macskaasztalra szorult, cserepesnövény-hatású otthonbukott globalo-diplomatára, aki gondolkodónak hitt ábrázattal a tornából felmentettség talajáról állva érdemelte ki, a világ legerősebb katonai szövetségi főtitkári címét! Persze, hogy meglegyen eme hollandus, még Trump is aláírta neki.
A leszedált, alsó-szászországi, szociba rakott tánti bárgyú mosolyával üldögélő Leyen asszony nem véletlenül mosolyog. (Persze csak ránckímélő üzemmódban!) Szemben az előbb felsorolt állam-és kormányfőkkel, akik választott politikusok, ő egy megszavazott, alkuadta hivatalvezető, amolyan Lendvai Ildikója a brüsszeli nómenklatúrának, aki sajátosan a legkorruptabb és a legeurópaiatlanabb – egyszerre. Akár mintha a Karácsony Geri anyja, nővére lenne, hisz mindketten a maguk nemében a legmesszebbmenőkig merítik ki az összes hivatali alkalmatlanságot, s még azokon túl is – és ez, bizony kísértetiesen hasonló, extrém hivatali gátlástalanság.
Összességében: ha ez valóban nem egy vesztes kampánystáb-értékelő, nem a jamaikai bobcspat újraszponzorálására felkért, morózus menedzser-team, vagy tényleg nem egy éppen Washington D.C.-ben, frissen kirabolt európai turistacsoport találkozója volt, úgy sikerült Európának, közös erővel és egymást támogatva ismét „gyengének és szégyenteljesnek” mutatkozni – amilyen pedig a most idézett magyar miniszterelnökünk biztosan nem lenne.
Akkor se!
Már csak a házigazda maradt, maga Potus, Mr. President of the United States: Donald Trump. Vagyis a „nyilván Trump”, mert
csak egy erős, nyugodt, ám mégis ökölbe szorítottan az asztallapra helyezett jobb kéz látszik.
És nem is kell, hogy több látszódjon, ez koronázza meg a kép eleve zseniálisan beszédes kompozícióját.
És ezért meghagyom címnek: Turistacsoport a Fehér Házban.
Jónás Levente, a Pesti Hírnök