„A hazugság hamarabb körbeér, mielőtt az igazság észbekapna” – legyen ez a mottója néhány, nem meggondolt, ám fontos gondolatnak és közlésért kiáltó megállapításnak, amelyek hiányában, akaratlanul is, egy sátáni ősbűn elkövetésében vennénk részt tudatlanságunk nyomán.
Engem felháborít az égbekiáltó közhazugság, ami a Mesterséges Intelligenciát így, ennek nevezte el. Hátborzongató, egyszersmind módfelett vészjósló, ahogy
a MI-ról, indulásától kezdve a legnagyobbat épp, az azt megalkotó ember hazudja, és a legveszélyesebb hazugságot terjeszti azzal, hogy állítja a MI „intelligens, és tanul”.
Nem igaz, és nem is lehet az, hiszen a Homo Sapiens, vagyis a modern ember kizárólagos sajátja, csak az embernek van intelligenciája is, és a tanulásra is csak az ember képes. És ez így is marad.
Amíg csak a világon az ember él. És csak addig, míg él ember a világon.
Hallom, hogy egyesek a „Mesterséges Intelligencia” branddel futó, digitális termékeknek oly progresszív jövőt jósolnak, amelyben ezek az eszközök olyan fejlettek lesznek, hogy az embert, most még elképzelhetetlen, de valószínűleg, akkor is felfoghatatlan mértékben fogják helyettesíteni.
„Majd az MI megoldja”
– vágja rá szinte automatikusan bármelyikünk, akár globális természeti rendszerváltozások hatásairól, akár egy szemináriumi dolgozat megírásáról legyen is szó.
„Folyamatosan tanul”
– mondják, és valóban ezt visszhangozza mindenki, kerek e világon. Ezért is „intelligencia” az elnevezése. A tudomány definiálta intelligencia ismérve pedig, a legjobban leegyszerűsítve valóban: a tanulás.
Ám, ahogy az ember tanul; úgy csak az ember tud tanulni, és csak ez, az ilyen módon tanuló ember tesz szert intelligenciára. Ahogy csak az ember tud felejteni is, és hülyének lenni is.
Kiszámíthatatlanul.
(Ez önmagában is egyedi-emberi vonás, évmilliók adatgyűjtése sem vetélkedhet például, a női szeszéllyel, ami bármelyik kis lányembernél természetes!)
Csak az ember jön rá valamire, a mesterséges maximum megfejt, megold, kiszámol vagy prognosztizál.
Alkotni, teremteni csak az emberi vágy, remény és hit talaján állva lehet.
- Az MI képkészítései, amelyek kétségkívül rendkívüliek és bámulatosak, nem alkotások. Csak montázsok, valóban ember alkotta képek pixelvégtelenjeiből. Gyors és profi szövegalkotásai, legyenek bár tökéletes szótagszámú, rímes-míves versek, mégsem lehet soha költészet.
- Az sem várható egy MI-tól sem, hogy fürdővízbe fáradtan ereszkedvén egy Heuréka kiáltásra ragadtassa el magát, hogy aztán meztelenül rohanjon végig a városon, ordítva a fizika felfedezett törvényét – megoldva így a lehetetlen feladatot, amelyet az uralkodó fővesztés terhe mellett rótt ki az idős tudósra
Amikor azt mondják: az MI „tanul”, gátlástalanul hazudnak.
Amiket ugyanis nekünk, a MI tanulásaként mutatnak be, azok pusztán emberi részfunkciók. Gondolati készségeink lemásolt, steril működése. Ahogy pedig a laborban vizsgált sejtek élet-aktivitást mutathatnak, pl. elektromos stimuláció hatására, de ettől még nem tekinthetjük élőlénynek a szövetmintát.
A MI tehát nem tanul, ám ugyanakkor rengeteg emberi feladatot képes, emberfeletti hatásfokkal elvégezni.
Kommunikál, memorizál, szelektálva, rendszerezve.
Szerkeszt és irányít.
Problémákat old meg, és folyamatosan javítja működését.
Infót gyűjt, generál, keres, és azonosít.
Alkalmazkodó-önfejlesztő, stb.
Ez fenomenális eredmény egy ember alkotta géptől. De meg sem közelíti azt, ahogy az intelligens ember tanul.
Valószínűleg pedig az is igaz, hogy
képes önmagát folyamatosan betanítani, ha úgy tetszik ahhoz idomítani, amire éppen szükséges lehet.
Ráadásul mesterséges volta miatt elméletileg akár az öröklétben is képes (fénysebességgel) működni.
Ez tehát valójában egy sokkal inkább digitális kombinált szerszám, és nincs semmiféle „Machina Sapiens”, ami a Homo Sapienst a sapientiájában fenyegetné…
A MI egy technoevolúciós ugrással alkotott eszköz, ami minden más eszköz feletti, eszköz-funkcionalitással kecsegtet. Talán helyesebb volna ezt hívni okoseszköznek, és nem a telefonnak látszól jelfeldolgozó kommunikációs eszközt.
Kétségkívül okos: a legokosabb válaszokat képes adni akár a legoktalanabb emberi kérdésekre is. Zseniálisan képes ember által nem felfogható mennyiségű adatot, ember által követhetetlen sebbességgel feldolgozni, és ezzel a statisztikailag legigazoltabb reakciót nyújtani. Az emberi reakcióidő töredéke alatt reagál az ember számára elérhetetlen univerzalitással.
Alkalmazás, ami fantasztikus perpektívákat tár elénk, és valóban forradalmi lehet a hatása. A felelősségünk ezért, eleve óriási és most még jórészt beláthatatlan is. Megoldása lehet valóban olyan kihívásoknak, amelyek valószínűleg enélkül megoldhatatlanok lennének, olyanoknak is, amelyekről most még nem is tudunk. Mindezek rendkívül figyelemre méltó eredmények, vitathatatlanul, amikkel a MI kecsegtet.
De akkor is csak egy eszköz, igaz szupereszköz, és akkor is csak egy fejlesztés. Miközben sosem látott mennyiségben és minőségben végzi el az eddig emberi feladatokat, nem lesz ember, saját sorssal, saját egyedi mentalitással, viselkedéssel…
Nemcsak a teremtett lélek hiányzik majd mindig belőle, de minden más, igazán és mélyen emberi: a belső univerzumunk végtelen absztrakciós dimenzóinak végtelensége, egybenőve az idő,- és haláltudat végességének fátumával. Sosem lesz érzelem és értelem szinergiája.
Kétségkívül a technológiai fejlődésünk fordulópontja, csúcsteljesítménye. Csúcseszköz, amely megkoronáz egy sok ezer éves, hosszú fejlesztést, ami a két guruló lapos valami közé tengelyt szerelt, így kerékké és kocsivá téve azt, ami azelőtt csak lapos, és guruló volt.
A MI valójában unintelligens és tanulatlan, és ez a két állítás, mindennemű, emberi ésszel fel sem fogható eredményei után is igaz lesz. Amíg ezt nem teszi mindenki magában tisztába, nevezzék bár akárhogyan is, a működése bűnös lesz. Sátáni, pokolbéli és gonosz lesz ránk nézve – ha úgy tetszik.
Sőt, esélyesen az új eredendő bűne lesz az emberiségnek!
A hitehagyottak kedvéért: úgy fog működni például, ahogyan a minap tette: az önálló működésre kapcsolt, katonai eszközbe épített amerikai MI, emberi utasítás híján a legelső feladatául, az őt utasító ember megsemmisítését tűzte ki.
Európai közhely, a Bourbonok kapcsán szokás emlegetni:
„Ők olyanok, mint akik semmit sem felejtenek, és semmit sem tanulnak.”
Ha az ember nem tanul, jönnek az embertelenségek. Ha a gép sem tanul, de azt hazudjuk, hogy igen, akkor mire számíthatunk vajon? Ez az MI ráadásul nem is felejt, hiszen ez pont nem funkciója.
Vagyis a MI semmit sem felejt, semmit sem tanul: Akkor tehát a Mesterséges Bourbon is igazabb megnevezés, mint a MI…!
És, hogy a fenti megállapítás mulatságos ugyan, ám korántsem vicc, hanem fenyegető diagnózis, azt jelzi, hogy jól feladtuk a leckét magunknak, már megint…!
Addig is, míg megtanuljuk, következzen egy embernek és gépnek egyaránt igen fontos tanulság, ókori bölcsesség formájában, a Kr. e. V. századból, a görög Hérakleitosz egyik keleti kortásától:
Ha valaki erkölcsös, anélkül, hogy tanulna, ez a sötétség korlátoltságához vezet;
ha valaki bölcs, anélkül, hogy tanulna, ez (…) a szertelenségbe vezet;
ha valaki igazságos, anélkül, hogy tanulna, ez (…) a kegyetlenséghez vezet;
aki egyenes, anélkül, hogy tanulna, ez a gorombasághoz vezet;
aki bátor, anélkül, hogy tanulna, az a rendetlenséghez vezet;
aki állhatatos, anélkül, hogy tanulna, az a különcséghez vezet.
Kung Fu-Ce / Confucius
Jónás Levente, a Pesti Hírnök