A kutatók új képalkotó technikát fejlesztettek ki a mikroműanyagok hatékonyabb detektálására és azonosítására, és így kiderült, hogy a palackozott víz akár 100-szor több nanoműanyag részecskét tartalmaz, mint azt korábban becsülték. Mindez annyiban nyugtalanító, hogy ezek a részecskék felhalmozódhatnak az emberi szövetekben és káros anyagokat hordozhatnak.
A Columbia Egyetem tudósai Naixin Qian környezetkémikus vezetésével egy új képalkotó technikát fejlesztettek ki a palackozott vízben lévő mikroműanyagok kimutatására és azonosítására, és ha ez egy horrorfilm bevezetője lenne, akkor így folytatnánk: azonban
még a kutatók is elborzadtak attól, amit így találtak.
A technológia segítségével ugyan nem apró földönkívülieket azonosítottak, de így sem túl megnyugtató a felfedezés:
a nanoműanyagok ezek szerint százszor nagyobb koncentrációban vannak jelen a palackozott vízben, mint azt eddig becsülték
– írja a Science Alert cikke. (A nanoműanyag a mikroműanyaghoz képest olyan kicsi, hogy a sejtfalon is képes áthatolniv -szerk)
Az új technológia stimulált Raman-szórási mikroszkópiát alkalmaz, és lehetővé teszi az egyes nanoműanyag részecskék megkülönböztetését és azonosítását akár az egy mikrométernél kisebb műanyagtöredékek esetében is. Mindez elég egzotikusan hangzik, de a lényeg nagyjából annyi, hogy pár lézert úgy hangoltak, hogy bizonyos molekulákkal rezonáljanak, lehetővé téve a célrészecskék kémiai felépítésének azonosítását kémiai rezonancia adatbázisok kereszthivatkozásával.
A tanulmányban a kutatók számos népszerű
amerikai palackozott víz márkát teszteltek. Meglepő módon literenként 370 000 részecskét találtak, aminek a 90%-a nanoműanyag volt – ami átlagosan 240 000 nanoműanyag részecskét jelent literenként.
Ez a mennyiség lényegesen magasabb, mint a korábbi becslések, amelyek többnyire a nagyobb méretű részecskékre vonatkoztak.
A leggyakrabban észlelt műanyag a vízszűrőkben használt poliamid volt, nem pedig a palackok anyaga, a PET.
A Science Alert hozzáteszi, hogy a nanoműanyagok, amelyek gyakran az ipari folyamatok és a nagyobb műanyagok lebomlásának melléktermékei, jelentős egészségügyi kockázatot jelentenek, mivel képesek átjutni a biológiai korlátokon, és potenciálisan felhalmozódnak az emberi szövetekben. Bár
a mikroműanyagok nem azonnal mérgezőek, továbbra is aggodalomra ad okot az egészségre gyakorolt hosszú távú hatásuk, különösen azért, mert olyan káros anyagokat vonzhatnak magukhoz, mint az antibiotikum-rezisztens baktériumok és ftalátok. Ezek a kisebb műanyagok tehát potenciálisan “becsempészhetik” ezeket a méreganyagokat az érzékeny emberi szövetekbe.
Qian és kollégái egyébként azt is remélik az új technológiától, hogy fényt derít a műanyagrészecskék és a biológiai szövetek közötti kölcsönhatásokra, aminek segítségével ezen anyagok toxicitásáról is többet megtudhatunk majd.
rakéta – Pesti Hírek