– Hol vannak a régi vadásztársak?
– Nincsenek és nem is lesznek, Isten engem úgy segéljen!
– Nocsak… Isten? Akkor te nem vagy elvtárs?
– Nem.
– Nofene. Akkor hát társutas?
– Nem.
– Aha. Sebaj, akkor eszmetárs, harcostárs, igaz? Kamerad?
– Nem-nem. Nem vagyok tettestárs sem.
– Polgártárs..?
– Majdnem. Túl forradalmi.
– Ellenforradalmi bűntárs?
– Az csak szerinted voltam.
– El kellett volna felejtened!
– Mégis te felejtetted el. Hogy legyenek elvtársaid.
– Te most eltüntetted őket. Hát semmit nem felejtettél el?
– Mindenre emlékszem. De neked felejtened kell.
– Erre emlékezni fogok… No, akkor…
– Üzlettárs.
– Tessék?
– Üzlettárs. Partner. Tagtárs, szövetséges társ. Szerződéses társ.
– Haha. Aha… Persze, azok vagyunk. Tessék!
– Nem kell.
– Micsoda?!
– Nem kell.
– Ugye tudod, hogy milyen és látod, hogy mekkora?
– Igen. És tényleg akkora és olyan, amit senki se gondolna álmában se.
– Na látod. Tessék.
– Nem kell.
– Eddig mindenkinek kellett. Mindig.
– Lehet, hogy mindenkinek, de nem mindig.
– Mindegy. Neked is kell.
– Nem kell.
– Ha nem kell, nem kell. De akkor is rabollak!
– Nem.
– Zsarollak!
– Akkor sem.
– Fenyegetlek mindennel.
– Akkor sem.
– Rossz híredet keltem, világszerte!
– Akkor sem.
– Rágalmazlak és megvádollak!
– Akkor sem.
– Adok, sokat, még olyanokat is olyanoknak, sokaknak, vadaknak: rádrontanak, mocskolnak aljasul aláznak!
– Akkor sem.
– Zsoldosseregeket szervezek, kampányokat fizetek, megvesztegetetten embereidet elveszted!
– Embereimet meg nem veszed, kit megveszel, el is veszted, pénzed égeted.
– Elítéllek, elítéltetlek, szövetséget rendezek ellened!
– Akkor sem.
– Eljárok, fellépek, jelentéseket tetetek, elvesszük pénzedet!
– Akkor sem.
– Nesze, náci, pedofil, tolvaj hazug bélyegek, égetve neked!
– Akkor sem.
– Minden baj forrásául; eredendő gonosszá, sátánná teszlek!
– Akkor sem, ha Mennyországot ígérgetsz.
– Vad harci hordákkal katonailag fenyegetlek, túszul ejtem kisebbségeidet!
– Ötszáz éve ezt teszed.
– …így mindig sok hasznot termeltek…
– De többé nem csakis egyedül neked!
– De akkor ki másnak teszed? Tudod, hogy csak nekem teheted… És tenned, azt kell…
– Igen. Én teszem. Te vagy tehetetlen, telhetetlen. Magamnak teszem. Jól teszem. Másnak is, ha jó nekem, a jót megteszem. Így hasznos, nem csak nekem. Te meg a hasznot hajtod, csak neked. A többit haszontalanná teszed!
– Világháborúba robbantalak bele!
– Magadat ölöd meg vele!
– Hidegháború! Belefagysz!
– Globális felmelegedésed akkor kudarc.
– Elég! Mindenki figyel, és most már téged is látnak… Rád figyelnek!
– Te figyelj! Mert leváltanak.
– Igen… Nem! De… Mi lesz akkor velem? Hová kerülök?
– Egy kicsit még leszel. Elfelejtenek, hiába emlékezel. Végül a régi vadásztársakhoz érkezel.
– Á, azok ismerősek! Hogy hívják azt a helyet?
– A történelem szemétdombja… alatti latrina, legalja.
– De… hiszen én küldtelek téged oda!
– Sokat vártunk a magyar feltámadásra. Világraszóló, most a világnak is lesz magyar a feltámadás!
– Sorstárs…?
– Pontosan. Sorstárs. „Csak a sors, semmi más“!
Hát ezért a Fidesz a biztos választás.
Jónás Levente, a Pesti Hírnök