1. Mihamarabb be kell fejezni a háborút, mert Kárpátalja ezer év után megszűnhet, mint magyar lakta terület: a tendenciózusan fogyatkozó kárpátaljai magyarság, már csak igen kis számban maradt ott. Félő, hogy az elhúzódó háború matematikai szükségszerűséggel, egyre több magyart küld ukrán egyenruhában, az orosz frontra.
Minél tovább tart a háború, így vagy úgy, de Kárpátalján a magyarok annál jobban elfogynak.
2. A háború alatt még több elnyomó, soviniszta, jogtipró magyarellenességet fognak produkálni az ukránok. A békeidő alatti aljasságokhoz képest pedig durvább, kegyetlenebb magyarellenességre lehet számítani – és, ha népünk irtására vetemednek…? Mástól semmilyen segítséget nem várhatnak az ottaniak, csak tőlünk, amit kötelességünk megtenni, tehát
magyarjaink védelmében nekünk be kellene katonailag beavatkozni.
E fejlemények semmi módon ki nem fejlődhetnek.
3. Minden egyes nappal, amíg a háború tart, sok száz gyár, üzem fegyvert és lőszert gyárt. Vagyis anyagot és energiát éget el, globális szintű mennyiségben. A kutatások és fejlesztések is hadi üzemmódra váltva, katonailag beszűkülnek.
Mérhetetlen az erőforrás pazarlás és a vele, kéz a kézben járó környezeti pusztítás,
amit azonnal be kell fejezni!
4. Ha a háború tovább folyik,
mind nagyobb lesz az esélye Ukrajna, mint állam teljes megszűnésének
– ha nem az oroszok foglalják el, akkor globális cégek zálogosítják el, mindenestül, földekkel, üzemekkel, emberekkel. Budapestről nézve, egyik sem kívánatos. Ha most elindul a békefolyamat, Ukrajna talán még maradhat Ukrajna.
5. A háborúnak még olyan szakaszában járunk, amikor
beszüntetés esetén mindkét fél győztesnek mondhatja, értékelheti magát
úgy, hogy az „élni és élni hagyni” elv mentén, a további egymás mellett élés békés módja is fenntartható. Akár az ukránok, akár az oroszok tesznek majd több hadisikerre szert, e pozíció már nem lesz biztosítható.
6. Ukrajna már most is országtorzó, nem ország. Nem az orosz tüzérség miatt; az épületek felépíthetők, a gödrök betemethetők.
Az ukrán államiságot torzították el a végletekig, Zelenszkij és a bandája.
Az eleve legkorruptabb, legbűnözőbb csempész és orgazda államból, az államot visszabontva mi maradt? Háborús csatatér, élhetetlen állapotok, náci utcanevek, romok, roncsok, tömegsírok…
Politikai diktatúra: Ami orosz, az betiltva. Ami nem ők politikában, médiában, betiltva: a magyar és minden más nemzetiség, szintén be van tiltva.
Minden külkapcsolat szétzilálva, helyette kér-követel-vádol, kér-követel-uszít, kér-követel-fenyeget.
Minél tovább tart a háború, az Ukrajna néven futott terület annál kisebb eséllyel lehet valaha is békés, otthont és biztonságot nyújtó állam.
7. A háborúnak azonnal véget kell vetni, mert
ez nem háború; nem is „különleges katonai hadművelet” és végképp nem honvédő harc.
Egy év után kísérteties a hasonlóság Vietnámmal, Koreával, amelyek proxi háborúzások voltak ugyan, de valójában a mögöttük állók óriási erők egymásnak feszülése okán, elsősorban hidegháborús patthelyzetek. A proxi háború részt vevői, de legfőképpen a proxi ország – vagyis a csatatér – csak veszíthet. Ez is pont egy ilyen,
a huszadik századból ismert hidegháborús patthelyzet, feloldhatatlan a háború által.
8. Az öldöklést immár nem kell folytatni. Felesleges. Beálltak a frontok, és az erőkoncentráció hiányában (ezt egyik fél sem meri, a modern hírszerzés támogatta, csapásmérő high-tech eszközök miatt), az óriási erők ezért csak darálódhatnak. Ha a hadműveleti lehetőségek így beszűkülnek, logisztikai, utánpótlási kérdéssé válik a harc. És
a kialakult anyagháború itt és most különösen: emberanyag-háború. Ami csak a fegyvergyártóknak és a koporsókészítőknek csinálhat üzletet!
Persze, gazdasági, üzleti háború dúl a háttérben – globálisan, több rétegben, s az egyik réteg maga a fegyveres konfliktus.
9. Ha a másodlagos cél a mögöttes fél, az USA részéről bevallottan az volt és marad, hogy Oroszországot meggyengítsék, sőt legyengítsék elszigeteléssel, rágalmazással, frontharcokkal és szankciódömpingekkel, akkor jelzem, hogy
a felsoroltak mindegyike eddig csak erősítette az oroszokat.
- Nagyobb, korszerűbb, frissen képzett és megújult hadrendbe állt orosz katonaság: gyengülés?
- Újabb, jobb, modernizált és külföldi beszerzésekkel kiegészített és feldúsított fegyverzet, felszerelés az összhaderőnemekben: gyengülés?
- Saját McDonalds, saját repülőgyártás, saját újonnan felépült élelmiszer-feldolgozó ipar: gyengülés?
- És, bár Oroszországot a nyugat még a Szovjetuniónmál is jobban igyekszik a nemzetközi térben elszigetelni, soha nem látott reneszánszukat élik, a hirtelen megugró és kiszélesedő globális Déllel a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok: gyengülés?
Minden nap, egynapnyi háborúval erősebb lesz Oroszország, s ennyivel gyengébb Ukrajna, Európa minden nap, egynapnyi Ukrajna-finanszírozással lesz szegényebb, miközben épp Ukrajna egy napnyit sem gazdagodik!
Miközben az egész folyamat Európát béklyózza, és a pénzügyi hasznot pedig az USA zsebeli be!
10. Az egyre rendhagyóbb, rekord és szokatlan eszkalációs elemek, mind sűrűbben fordulnak elő. Miközben mi hidegháborús hidegleléseket kapunk, forró hidegháborúra emlékeztető helyzeteket megtapasztalva , hidegháborús keretek, szabályok és biztonság nélkül. E fenyegetettség árnyékában: orosznak, ukránnak, usásnak, korrupt brüsszelitáknak egyaránt kötelessége azonnal békét teremteni! Mert ha nem,
félő, hogy a keret nélküli, semmilyen egyensúlyt nem mutató új világ rendjébe csak atombombázó fölény csinálhat győztest (és vesztest).
De az atomfegyver olyan harci eszköz, ami nem fegyver!
Eszköz, ami erőpozíciót jelent, ám csakis addig, míg az egyik fél be nem veti – az irracionalitás legemberibb alkotásai így
félelmetesen következetes racionalitással, logikusan egyensúlyi pozíciót vesznek fel, s ennek a fenntartása adja magát a rendszert is.
A sokezer nukleáris eszközt birtokló nagyok, és a sok nukleáris eszközzel rendelkező atomhatalmak világában ezért, ez az egyensúly a legfontosabb. Mert csak az jelenti a biztonságot. Ami nélkül nem is lehetne béke. A háborúban ilyenkor úgysem lehet győzni, sem veszíteni: hogyan is eshetne el egy atomhatalom fővárosa?
Tehát lehet persze így háborúzni, amit nem lehet megnyerni, sem elveszíteni, csakis elhúzni, esetünkben akár „az utolsó ukránig”.
Vagy abbahagyni, még ma.
Jónás Levente, a Pesti Hírnök