Az EU megszavazta a védővámok kivetését a Kínában gyártott elektromos autókra, méghozzá azzal az indoklással, hogy a kínai gyártók állami szubvenciókat élveznek és ezáltal komoly versenyelőnyre tesznek szert azzal, hogy jóval olcsóbbak lennének az európai piacon.
Nemmel szavazott Magyarország, Németország, Spanyolország…
Hiába. Jóllehet 12 ország szavazott nemmel, tíz ország igennel, és öten tartózkodtak, ez a mai brüsszeli demokratikus összegzés szerint azt jelenti, hogy nem szavazták le (a 27-ből csak 12 volt a nem…).
S ezek nevezik diktatúrának Kínát, s önmagukat az igazság és a demokrácia letéteményeseként helyezik újra meg újra, az uniós jogállami Parnasszusára….
Az pedig fel sem merült, hogy akkor az EU is hasonló állami támogatással ösztönözze saját iparát, azt, amely a globális versenyben még nem maradt le végérvényesen, ehelyett biztosították azok lemaradását is.
Ezzel a döntéssel pedig az EU-adminisztráció csak egyetlen fél szempontjait nem vette figyelmbe: az európai autógyártókét.
Plusz az összes európai polgárét.
Hiszen lehet, hogy a kínai versenyelőny semmivé lett ezzel, de mivel Kína – minden megegyezésre irányuló kísérletet követően – felveszi a kesztyűt, és kilátásba helyezte az EU-ból Kínába érkező áruk hasonló védővámolását (ld a spanyol húsipar, amely lényegében a kínai piactól függ),
sok-sok európai versenyelőny is megsemmisítésre került.
A folyamat lényege a valóságtól és társadalomtól elszakított nyugat-európai, brüsszeli politikai elit, akik teljes mértékben az USA tenyeréből esznek (sokszor szó szerint), és bármit végrehajtanak, akármit meg is tesznek tengerentúli megbízóiknak. Nem véletlen, hogy
Brüsszelben valóságos szociopaták, degeneráltak és pszichopaták gyülekeznek – a cinikus, gátlástalan és lelketlen, legfőképpen pedig a korrupt brüsszeli hivatalnok a jó hivatalnok
– legalábis akkor, amikor
az Európai Unió és sarkalatos államai inkább amerikaiak, mint európaiak:
S ha mindez kétséges lenne számunkra, akkor nézzünk csak rá egy lépéssel távolabbról az EU kibontakozó kereskedelmi háborúzására, s megdöbbenve keríthet joggal hatalmába az érzés:
valami kísértetiesen hasonló kezdődik, mint amit közel három éve látunk Ukrajnában!
A volumenek különbözősége a kimenetelt, valamint a fent említett amero-európai tisztviselők milyensége pedig ugyanazt a hamis információs dömpinget garantálja, amilyet az ukranofil globális média művel, a kezdetektől.
Az ukrán háborút az USA kimondottan, akár az „utolsó ukránig“ viszi.
Ukrajna lassan ki is ürül, a csatatéri áldozatok és menekültek végleg eltűntek abból az országból, amely anarchiába és pusztulásba süllyed, most már biztosan helyreállíthatatlanaul.
Nos, ki állíthatja ezek után, hogy a kibontakoztatott kereskedelmi háborúzás Kínával az USA szándéka szerint nem az utolsó európaiig fog tartani?
Hiszen a meglévő folymatokat betetézve már meg is indult Európa gazdasági kiürülése, miközben egyre nagyobb fenyegetést jelentenek a társadalomba telepített, ám társadalmon kívüli és törvényen kívüli barbár csoportok –
Európából is az életigenlő normalitás el fog menekülni, épp úgy mint Ukrajnából, épp úgy káoszt és anarchiát hagyva maga mögött…
És ehhez most meg is vannak a megfelelően odahelyezett bürokraták, akik ezért valójában hazaárulók, többszörösen, hiszen unióra való mennyiségben árulják el az európai országok államérdekeit.
És ezért akiknek valójában valóban nem szabadna ezt megúszni!
Jónás Levente, a Pesti Hírnök