Halloween? A keresztényeknek nagyon nem kéne ünnepelniük. A magyar származású Anton Szandor LaVey, a Sátán Egyházának alapítója a sátánimádat legnagyobb ünnepének tekintette a Halloween-éjszakát.
A töklámpást a druida papok (nem a kelta nép, hanem azoknak egy papi kasztja) eredetileg annak a kiszemelt családnak az ajtaja elé tették le, akiknek a gyermekét aznap éjjel fel akarták emberáldozatként áldozni a közösségért.
Ha a gyermeket nem adták, az egész családot lemészárolták. Ennyit a cuki töklámpásról a házak előtt.
A halloween a hivatalos (és bejegyzetten is régóta létező) Sátánista egyház legfőbb ünnepe.
A magyar származású Anton Szandor LaVey, a Sátán Egyházának alapítója a sátánimádat legnagyobb ünnepének tekintette a Halloween-éjszakát.
Megdöbbentő egyik kijelentése:
„Örülök, hogy a keresztény szülők legalább évente egyszer megengedik a gyerekeiknek, hogy a sátánt imádják.”
Mindenki döntse el maga, hogy szeretné-e magát, a családját, a gyermekét kitenni annak, hogy – a halált, a gonoszt és a démoni szellemeket éltetve – egy cukinak tűnő felvonulással ünnepelje meg ezt a magyarsàg. Ezt a kereszténység minden alapelvével ellentétes ünnepet, ezzel megnyitva az ajtót olyan potenciális szellemi események előtt, amik hosszú távon lélekromboló hatásúak.
Egy màsik leíràs róla, amit nem propagàlnak:
A druida hiedelem szerint október 31-e estéjén elmosódik az élők és holtak közötti világ. A halottak szellemei ilyenkor visszatérnek a tündérekkel és egyéb démonokkal együtt, hogy zaklassák az embereket. Ezen az éjszakán a kelták azért öltöztek be ijesztő maskarákba, hogy megtévesszék a gonosz lelkeket és így békén hagyják őket.
Ezzel a hiedelemmel önmagában még nem is lenne probléma, de ettől sokkal többről van szó. Sajnos a helyzet az, hogy e mellett
a druidák különös vallási meggyőződésből brutális kegyetlenséggel végeztek ki embereket, gyermekeket ezen az éjjelen. Ezen az éjszakán tulajdonképpen aratott a halál. Az emberáldozatok mellett állatokat is áldoztak úgy, hogy elevenen elégették őket. Ez pedig sátánista spirituális elem, ami valójában meghatározza ennek az ünnepnek a valódi arcát.
Hogy zajlott a rituálé?
Amikor október 31-én beesteledett, a druida klánok felöltötték fehér csuklyás kámzsájukat, s kezeikben sarlókat, valamint a kelta keresztet tartva megkezdték fáklyás felvonulásukat. A felvonulás kezdetekor megöltek egy rabszolgát, majd a holttest bal bokájára kötelet kötve vonszolták azt maguk után. A druidák addig mentek, amíg egy házhoz, vagy faluhoz értek, s ekkor a trick or treat’-nek megfelelő követelésüket kezdték kiáltozni. Mindig egy rabszolgalányt, vagy egyéb női személyt követeltek maguknak. Amennyiben a lakosok nem adtak ki egyetlen leányt sem, úgy a druidák a halott rabszolga vérével nagy hexagramokat, vagyis hatágú csillagokat festettek a falu házainak ajtóira és falaira. Ezután a megidézték „az éj szarvakat viselő vadászát”, hogy valakit rémítsen halálra abból a házból, vagy faluból az éjszaka folyamán. Amennyiben a ház, vagy falu lakosai megadták a „treat”-et, a druidák egy emberarc formájára kivájt tököt helyeztek a ház, vagy kapu elé. A kivájt tökbe egy emberi faggyúból készült gyertyát gyújtottak, hogy az tartsa távol a gonosz szellemeket. Így a „Jack O’ Lantern” a Sátánnal való együttműködést szimbolizálja.
Talán sokak számára hihetetlen, de ehhez a kíméletlen rítushoz vezethető vissza a népszerű „trick or treat” hagyománya. A házról-házra járó druidák, amennyiben nem kaptak feláldozandó embert „hexelték” a házat, illetve átkot szórtak a ház lakóira” – írja az „America’s Occult Holidays”.
A falakra festett hexagramok démonikus sereget vonzottak magukhoz, majd megszállták a házat azzal a céllal, hogy az ott lakókat az őrületbe kergessék, vagy halálra rémítsék.
Azonban, amikor a ház ura kiadta egy tagját a háztartásának, kapott egy vigyorgó töklámpát, ami azt jelképezte, hogy a házra az éjjel a sátán vigyáz. Ez szánalmas utánzása a Peszah ünnepnek, amikor a bárány vérét kenték fel a félfára, hogy az a halál angyalától a ház lakóit megóvja.
Voltaképpen a druidák ezen rituáléi elevenednek fel, akkor, amikor a szülők elengedik gyermekeiket házalni a szomszédokhoz és a környékre, hogy cukorkákat kéregessenek a házbeliektől.
A cukorka nem más, mint az áldozat jelképe.
Kutvölgyi Kriszta
fb – Pesti Hírek