Kezdjük azzal, hogy reálisan mire kell felkészülni. Ez az ellátóhálózatok részleges vagy teljes, átmeneti leállása. Az egyik, esetleg több ellátóhálózat egy időre alacsonyabb kapacitással működik, vagy egy időre egyáltalán nem működik.
Ez a realitás.
Nem az atomháború, nem a világvége, hanem ez.
Valamennyi nagyobb játékos abban érdekelt, hogy hatalmat gyakoroljon, domináljon, és ennek érdekében arra törekszik, hogy folyamatosan növelje a gazdaságát, értékesítse a termékeit, egyre nagyobb, egyre globálisabb ellátóhálózatokat építsen fel. Mindez nem lehetséges az üvegsivatagban, a kihalt pusztán és a nukleáris télben.
Meg kell érteni, hogy a háborúk és a háborús feszültség a fegyveripar kereskedelmi börzéje, a válságokon pedig egyfelől sokat lehet keresni, másfelől olyan módon lehet alakítgatni a szabályokon, amit válság nélkül nem lehetne átnyomni a társadalmon.
A cél a hatalom, és hatalmat gyakorolni nem lehet egy halott világban.
Az ellenőrzés nagyobb lesz, a kontroll úgyszintén, válságok jönnek és mennek majd, melyek elsődlegesen a médiában léteznek csak, és annak kapcsán az elmékben – ez az, ami történik és történni fog,
és nem a világháború, vagy bármiféle világvége.
A történelemben gyakorlatias okok miatt a nagyobb településeket igyekeztek partok közelébe építeni. A felmelegedés hatására a vízszint megemelkedik, és elmossa ezeknek a városoknak a nagy részét. Az emberek felkerekednek majd, beljebb mennek a szárazföld belseje felé, és ott fogják nagyjából ugyanazt felépíteni, igazodva a megváltozott domborzati viszonyokhoz. Ez gazdasági összeomlásokhoz vezet. A változó éghajlat próbák elé állítja a mezőgazdaságot, ami átmeneti nehézségeket, akár éhínségeket okoz majd.
Ami közeleg, az nem szükségszerű, és nem biztos, hogy bekövetkezik.
Egészen apró változások elegendőek ahhoz, hogy ne történjen meg. Elég, ha néhányan ráébrednek, hogy van a válságnak olyan foka, ami már a hatalomgyakorlást magát lehetetleníti el, és mindenki veszít, nem csak azok, akik szoktak.
Julius Andan hivatalos
fb – Pesti Hírek